A tizennégy karátos autó

1

Gorcsev Iván, a Rangoon teherhajó matróza még huszonegy éves sem volt, midőn elnyerte a fizikai Nobel-díjat. Ilyen nagy jelentőségű tudományos jutalmat e poétikusan ifjú korban megszerezni példátlan nagyszerű teljesítmény, még akkor is, ha egyesek előtt talán szépséghibának tűnik majd, hogy Gorcsev Iván a fizikai Nobel-díjat a makao nevű kártyajátékon nyerte el Noah Bertinus professzortól, akinek ezt a kitüntetést Stockholmban, néhány nappal előbb, a svéd király nyújtotta át, de végre is a kákán csomót keresők nem számítanak; a lényeg a fő: hogy Gorcsev Iván igenis huszonegy éves korában elnyerte a Nobel-díjat.

A Nobel-díjjal kitüntetett Bertinus tanár Göteborgban szállt hajóra, táskájában a Nobel-díjjal, és mielőtt a gőzös elindult, megjelent a fedélzeten a Svéd Franklin Egyesület, hogy átnyújtsa neki az atomrombolás sikeres kutatóinak kijáró nagy aranyérmet. Ezután a hajó elindult, és a nagytekintélyű professzor alig várta már, hogy Bordeaux-ba érjen, ahol néhány hold szőlője volt, mint általában az idősebb francia államhivatalnokoknak, az ítéletvégrehajtó segédjétől kezdve a múzeum igazgatójáig.

Southamptonnál a hajóra szállt Gorcsev Iván, hogy előtte is teljesen ismeretlen okból átkeljen a csatornán. Az igaz, hogy elbocsátották a Rangoon teherhajóról, mert egy négyágú csáklyával megverte a kormányost, de hogy miért kel át a csatornán valaki, ha megverte a kormányost, és elbocsátják egy teherhajóról, ez teljességgel érthetetlen, mint annyi más cselekedete különös regényhősünknek.

Homályos az is, hogy mi módon ismerkedett meg ez a félig még siheder, komolytalan fiatalember a világhírű tudóssal, és főként tisztázásra szorulna, hogy mi módon vette rá a hajlott korú, zárkózott tanárt arra, hogy vele, bár igen kis alapon, de mégis a makao nevű, tiltott szerencsejátékot játssza. E részleteket talán sohasem fogják tisztázni.

Állítólag úgy kezdődött az egész, hogy a tanár tengeribetegséget kapott a fedélzeten, és Gorcsev felajánlott egy kellemes ízű, maga keverte citromos, konyakos, szódabikarbónás italt, amitől a tanár jobban lett, és megkérdezte a fiút, kicsoda és honnan jön?

– Gorcsev Iván vagyok, foglalkozásomra nézve huszonegy éves, a Naszja Gorjodin-beli báró Gorcsev cári kamarás testvéröccsének a fia. Atyám kapitány volt a gárdában, és nagybátyám a Jusztveszti Versztkov kormányzóság katonai parancsnokaként védte Ogyesszát a fellázadt hadiflotta ellen.

Mindebből egy szó sem volt igaz. De egészen fiatal lánykák és öreg tudósok hiszékenysége állítólag korlátlan. A tanár feltette csíptetőjét.

– Szóval ön emigráns?

– Bizony, tanárovics bátyuska – felelte sóhajtva. – Atyám jókedvében tízezer rubelt ajándékozott a cári balettnek… Meg aranycímeres trojka röpítette a Carszkoje Szelóba… Hej, kontuszovka! Hej, Volga, ha én még egyszer ott lehetnék…

– De hiszen ön nem emlékezhet Oroszországra, ha huszonegy éves.

– Annál kínosabb, bátyuska professzovszka, mert én egyszer se láttam ezt a csodálatos havas földet, amely olyan felejthetetlenül él emlékezetemben…

– Hová készül most, Gorcsev úr?

– Politikai ügyben járok, matróznak álcázva.

Ha megfigyeltük eddig hősünket, egy különös tulajdonságát ismerhettük fel: sohasem mondott igazat, de nem is hazudott. Csak éppen habozás nélkül kimondott mindent, ami eszébe jutott, és ez sok, elképesztő bonyodalomba sodorta életében. Egyik szavától a másikig, egyik tettétől a következőkig ritkán vezetett valamiféle okszerűség.

– Sajnos kevés pénzzel, mert egy gazember kiforgatott mindenemből.

– Hogyan lehetséges ez?

– Gyanútlan voltam és ostoba. Az ember megismerkedik mindenféle kétes alakokkal, anélkül, hogy a következményekre gondolna. Így történt, hogy Londonban egy csirkefogó megtanított makaózni, és elnyerte a pénzem.

– Ne haragudjon, de ez csakugyan nem valami okos cselekedet. Miféle játék ez a makaó?

Gorcsev ismét sóhajtott. És egy csomó kártyát húzott elő a zsebéből. – Hát, kérem… A lapok összértékének tízes számait levonjuk, miáltal minden esetben kilenc az elérhető maximum…

A tanár kipróbálta a szerencséjét, öt centime-os alapon, és nyert tíz frankot. Később, amikor már kétezret veszített, felemelték az alapot. Azután még többször is emelték, és Bordeaux-ig Gorcsev Iván elnyerte az utolsó fillérig a tanártól a Nobel-díj teljes összegét, és lehetséges, hogy ha a tanár történetesen Nizzáig utazik a hajón, úgy ez a törekvő ifjú a Svéd Franklin Egyesület nagy aranyérmét is elnyeri, amelyet az atomrombolás terén végzett sikeres kutatásokért kap elismerésül néhány kiválasztott.

Huszonegy éves korban ez példátlan teljesítmény lett volna hősünktől, de sajnos a professzor Bordeaux-ban kiszállt a Svéd Franklin Egyesület nagy aranyérmével és néhány szomorú meditációval a francia főiskolák felületes pedagógiai rendszerét illetőleg, amely a makao nevű tiltott szerencsejáték oktatását úgyszólván teljesen mellőzi a tantervből.

Gorcsev meghatottan állt a hajó korlátjánál, és sokáig integetett utána egy kendővel.

Forrás: mek.oszk. hu

Ki volt valójában Gorcsev Iván? (Poéngyilkos: Ferencvárosi Farkas Gábor!)

A szerkesztő megjegyzése

A szerző nem ismerteti kielégítően a makaó kártyajáték szabályait. Amellett Gorcsev csalhatott is. Mondjuk mindezeket a Nobel-díjas kiváló tudós védelmében. Annál inkább támogatnánk őt kifogásaiban „a francia főiskolák felületes pedagógiai rendszerét illetőleg, amely a makao nevű tiltott szerencsejáték oktatását úgyszólván teljesen mellőzi a tantervből”. Ma is annyi felesleges dolgot tanítanak (evolúció, klímaválság, RNS stb.), de az intellektuálisabb makaót nem.
A makaó egy taktikai űgynevezett lapfogyasztó kártyajáték, melyben 3-6 játékos vehet részt. Játszható 32 lapos magyar kártyával vagy 52 lapos francia kártyával is. 5-6 játékos részvételénél célszerű két csomag magyar kártyát (64 lap) összekeverni.
Makaó magyar kártyával Az a játékos nyer, akinek leghamarabb elfogynak a lapjai. Öt lapot kap mindenki kezdésnek. Egy lapot felfordítunk a pakli tetejéről, az lesz a kezdő lap. Mindig az osztó után következő játékos kezdi meg a játékot. Színre színt és számra/figurára számot/figurát lehet csak rakni. Több lapot is le lehet tenni egyszerre. Viszont egyszerre csak egyforma számú/figurájú lapokat lehet letenni, egyforma színű lapokat nem. Például: ha a talon tetején egy piros Király van, és van nálunk például három darab 10-es, akkor rátehetjük az összeset, ha van belőle piros. Viszont akkor a piros 10-esnek kell majd alul lennie lerakáskor. Ha két lapot teszünk le egyszerre, akkor fel kell húznunk egy lapot a pakliból. Ha egyet, vagy több, mint két lapot rakunk le, akkor nem kell felhúznunk lapot. Szóljon, aki nem érti…