Európa-szerte kereste szerencséjét Fülig Jimmy és Piszkos Fred atyja, Rejtő Jenő
1943. január 1-jén fagyott meg az oroszországi Jevdakovóban a munkaszolgálatra hurcolt Rejtő Jenő, akit írói álnevén, P. Howardként is ismer és szeret a magyar olvasóközönség. „Kitűnő érzéke volt a szörnyű világban meglátni a jelenségek fonákját, megmutatni az emberellenesben a nevetségest, és e nevetségessé tétellel leleplezni oly sok silányságot” – írta róla Hegedűs Géza.
Reich Jenő néven Budapesten született 1905. március 29-én, apja nyomdai tisztviselő volt. A Kertész utcai polgári iskolából kicsapták, mert szájon vágta zsidózó tanárát. Elvégezte Rákosi Szidi színiiskoláját, de statisztálásnál többre nem vitte, mert egyszer leejtette a híres színészt, Törzs Jenőt.
Színi tanulmányait Berlinben, Max Reinhardtnál folytatta, közben lovakat csutakolt az ügetőn. Ezután vándorútra kelt, volt Hamburgban dokkmunkás és illatszerárus, Svédországban heringhalász, Genovában építőmunkás, Zürichben gobelinkereskedő, Franciaországban sztepptáncos, dolgozott vándorcirkuszban és járt Afrikában is, az azonban vitatott, hogy az idegenlégióban szolgált-e.
1930-ban csak kölcsönkért pénzből tudott hazatérni Olaszországból, itthon nyelveket tanított és írni kezdett. Salamon Béla ajánlotta be a Teréz körúti Színpadhoz, ahol háziszerző lett: Aki mer, az nyer című zenés darabját 150-szer adták elő Honthy Hanna és Törzs Jenő főszereplésével, Úrilány szobát keres című színművéből pedig film is készült.
Felkapott szerző lett, a szakadatlan munka azonban felőrölte az idegeit, 1939-ben két hónapot szanatóriumban töltött. Időközben kitört a II. világháború, és zsidó származása miatt folyamatosan támadták. Az Egyedül vagyunk című nyilas lap 1942-ben lényegében feljelentette, és a nagykátai katonakórházból betegen vitték el egy büntetőszázadba. Az orosz–ukrán határhoz közeli Jevdakovóban fagyott meg munkaszolgálatosként 1943. január 1-jén, állítólag halála előtt is bajtársait szórakoztatta emlékezetből idézett regényrészleteivel. Mindössze 38 éves volt.
Mintegy százhúsz jelenete maradt fenn, ezek javát Tévedésből jelentik címmel adták ki 1988-ban. Bár darabjait játszották, regényei sikeresek voltak, volt olyan hónap, amikor 2000 pengőt keresett, bohém életmódja és kártyaszenvedélye miatt mégsem volt soha pénze. Mindenhonnan előlegeket vett fel, hogy vállalásait teljesítse, nemcsak kávéval és cigarettával küzdött az elalvás ellen, az azonban a városi legendák világába tartozik, hogy amikor megszorult, a kávéházi pincért kéziratlapokkal fizette ki, amelyeket azután a kiadónál lehetett „beváltani”.
Szoros barátság fűzte Karinthy Frigyeshez, aki a rá jellemző, ötletes módon tette egyik napról a másikra ismertté nevét. Karinthy a Pesti Napló hasábjain Rejtő rejtélyes eltűnéséről számolt be, majd nyílt levelet intézett hozzá, kérve, ne legyen öngyilkos. „Jenő, gyere haza, minden meg van bocsátva!” – fejezte be írását. Rejtő, aki mit sem tudott erről, a lapszám elolvasása után már ismert emberként tért haza Bécsből, ahová még ismeretlenként távozott.
Zsenialitása regényeiben mutatkozik meg, hiszen megújította a ponyvát. Egy „tízfilléres” regénnyel akár két nap alatt végzett, majd a Nova kiadó pengősregényeit írta. Egy szerződésben kéthetente egy százhúsz oldalas regény megírását vállalta, és ezt teljesítette is, noha aprólékosan, a szövegen sokat javítva dolgozott. A Nova elvileg külföldi irodalmat adott ki, innen ered a P. Howard írói álnév.
Rejtő regényei átmenetek a kalandregény és annak paródiája között, a légiós és matrózregényeket művészetté nemesítette. Hősei csetlő-botló kisemberek, akiknek végül igazságot szolgáltat a sors, a történetek fordulatosak, a jellemek alig árnyaltak. Rejtő egyéni humorát a pesti vagánynyelv és aszfalthumor leleményei, szójátékok, meglepő szerkezetek jellemzik. Különösen indításai zseniálisak („Uram! A késemért jöttem!”; „Gorcsev Iván, a Rangoon teherhajó matróza még huszonegy éves sem volt, midőn elnyerte a fizikai Nobel-díjat.”), bizarr fordulatai (Fülig Jimmy és Török Szultán leveleiben) mintát teremtettek.
Kiszólásai, csattanói ma is közszájon forognak, regényein nemzedékek nőttek fel. Legnépszerűbb könyvei: A csontbrigád, Az elveszett cirkáló, A szőke ciklon, A láthatatlan légió, A 14 karátos autó, Az előretolt helyőrség, Vesztegzár a Grand Hotelben és a Piszkos Fred, a kapitány.
Ő az egyetlen ponyvaíró, akit az irodalomtörténet is értékel – igaz, csak utólag, saját korában alig említették, bár az olvasók egymás kezéből kapkodták köteteit. Így volt ez a II. világháború után is, a hivatalos kultúrpolitika sokáig nem vett róla tudomást, könyvei csak 1960 után jelenhettek meg, akkor viszont Jókaival vetekedett népszerűsége, ami a mai napig sem csökkent.
Regényei angol, bolgár, cseh, észt, finn, francia, német, olasz, örmény, román és szlovák nyelven is megjelentek. Műveiből több film készült: A fehér foltból Zsurzs Éva rendezte a Férjhez menni tilost, a Vesztegzárból Palásthy György a Meztelen diplomatát, Somló Tamás 1970-ben forgatta A halhatatlan légiós – akit csak Péhovardnak hívtak című filmet, 1996-ban készült el A három testőr Afrikában Bujtor István rendezésében. „Kitűnő érzéke volt a szörnyű világban meglátni a jelenségek fonákját, megmutatni az emberellenesben a nevetségest, és e nevetségessé tétellel leleplezni oly sok silányságot” – írta róla Hegedűs Géza.
Forrás: Múlt-Kor
Rejtő, az alkotó géniusz: a pesti humorista
Rejtő legsikeresebb könyveiben valójában semmit mást nem csinált, mint a korban divatos (unalomig ismert-ismételt kliséket sorjáztató) légiós/kalandregényekbe oltotta önnön maga legfőbb alkotói géniuszát – a pesti humoristát. Ebbéli minőségében műfajújítóvá lépett elő – ami a XX. században nem sokaknak adatott meg –, bár egyszersmind „megcsúfolta” a kalandregényt. A korabeli „hardcore” ponyvákkal összevetve egyértelmű: humoros kalandregényei kiforgatják az ismerős kaptafákat, a szereplők viselkedése és habitusa a megszokott hősideáltól igencsak messze rugaszkodik. A P. Howard álnéven közreadott légiós könyvek, tengerésztörténetek, krimik afféle ponyvaparódiák. Bőven merített a műfaj sablonjaiból, a számos magyar és külföldi műben előforduló fordulatokat kiforgatta, ill. pesti humorral telítette. A legsikerültebb Rejtő-figurák a kalandregényekből unalomig ismert szereplők karikatúrái, egyáltalán nem „életszerűek”, viszont fölöttébb életrevalóak.Elsősorban humoros témájú könyvek írójaként ismert: művészetében dominál a nyelvi humor, a többjelentésű/félreérthető kifejezésekre épülő fordulatok, szóviccek miatt idegen nyelvre majdhogynem átültethetetlen (noha tucatnyi nyelven is kiadták, részben „lebutítva”, a fordíthatatlan szóvicceket elhagyva). A groteszk kalandok, a (nyomukban járó) abszurd párbeszédek nemritkán intellektuáis töltetűek, az alpári humorizálás, a pajzán kétértelműség kevéssé volt jellemző reá, és (bár kéziratok híján nem igazolható) valószínű, hogy az efféle – ma már nagyon „lájtosnak” ható – frivolitások inkább a társszerzők (Nádassy László, Görög László) számlájára írhatóak.
Rejtő humora nem előzmények nélkül való: így a Fülig Jimmy-s (kicsavafacsarintott) hejbesírás/helyesírás eredője éppúgy lehet a Gárdonyi Géza-féle Göre Gábor-levelek (1892-től), mint Karinthy Frigyes Metta V. Victor 19. századi amerikai gyerekkönyv-fordítása (Egy komisz kölök naplója, 1918), vagy akár Erich Kästner Május 35jéből (magyarul 1934-ben jelent meg először) Konrád iskolai dolgozata. Hegedüs Géza Rákosi Viktor (Sipulusz) és Karinthy után Heltai Jenőt említi a humoros Howard-történetek legközvetlenebb ihletőjéül: „Azt a regénytípust, amelyet mi olyan jellegzetesen howardinak érzünk, Rejtő előtt – csak éppen tipikus pesti környezetben – Heltai írta meg. (…) A Jaguár cselekménye, alakjai, szójátékai feltűnően howardosak, csak éppen egy mozzanat hiányzik belőle: nem paródiája egyetlen ponyvaműfajnak sem. Míg Rejtő az élményei és olvasmányai alapján kikevert regénytípust egyben a ponyvaműfajok paródiájává tudta tenni.”[118] Ugyancsak a Jaguárból (és a többi bohémregényből) ismerősek a Rejtő-figurák névadásai: Általános bácsi, Vegyes Benő, Mindenyssa Zdenko, a Nagy Senki (vö. Senki Alfonz)…
(Wikipédia)
Hegedüs Géza szerint, aki személyesen ismerte az írót: „Kortársa volt az iszonyat kibontakozásának, felismerte, és a maga sajátos humorával igyekezett a rémület fölé emelkedni; kora szorongásos életérzésének különös tanúja volt, ahogy kinevette és kinevettette az embertelenséget. Hanem amikor teljes apokalipszisével tárult ki a szenvedés és halál kora (…), akkor a tanú, aki nem volt többé P. Howard, az álangol álponyvaszerző, hanem újra Rejtő Jenő, az agyonkínzott pesti kisember, nem tanúskodhatott többé: a korai áldozatok egyike lett.”
A pesti (zsidó) humor volt az igazi közege, hisz „nem véletlen, hogy amikor íróként megindult, a kabarétréfában találta meg korai műfaját. Az a sajátos pesti humor nevelte, amelyben elkeveredik a cinizmus, az öngúny, a csattanóra élezett vicc, a felismert hibák némiképpen megbocsátó kifigurázása, és egy életszerető törekvés a valóság sötét és súlyos óráinak könnyebb elviselésére. Nyilván az egész magyar történelem és a budapesti magyarság etnikai kikeveredése húzódik a pesti humor mögött.”
Azonban akármennyire is átélik olvasói az általa teremtett helyzeteket, s hiába drukkolnak hőseinek, a valóság merőben más: Rejtő nem járta meg az Idegenlégiót, nem töltött éveket egzotikus helyszíneken, nem nuncsakuzott kínai kalózokkal és nem vetélkedett hexaédervetésben turpungi bivalytejfölöző rulettkasznárokkal – legjobb kalandos könyveiből egyáltalán nem a realista író beszél, akármennyire is szeretnék rajongói emlékiratok gyanánt megélni írásait…
Veres András megállapítása szerző és korabeli közönség viszonyáról nyolcvan évvel későbbre vonatkoztatva is mértékadó: „Rejtő vagány hősei hangsúlyozottan irodalmi teremtmények. A romantikából elszármazott, meseszerű jelmezeket viselnek, egyszerre képviselik a kifordult világból való kilépés és a fortélyos felülkerekedés lehetőségét. Érthető, hogy az 1930–1940-es évek fordulóján miért vált az egyre szorongatottabb pesti közönség körében annyira népszerűvé a szabadságvágynak ez a lapidáris, a vásári ponyvából eredeztethető megjelenítése.„
Örkény István egyperces novellájában (Közvélemény-kutatás): „Milyen a filozófiai képzettsége? a) Marxista. b) Antimarxista. c) Csak Rejtő Jenőt olvas. d) Alkoholista.”
A babiloni fogságravitel után Jekoniás nemzé Saláthielt; Saláthiel nemzé Zorobábelt; / Zorobábel nemzé Abiudot; Abiud nemzé Eliákimot; Eliákim nemzé Azort; / Azor nemzé Sákodot; Sákod nemzé Akimot; Akim nemzé Eliudot; Eliud nemzé Eleázárt; Eleázár nemzé Piszkos Fredet, a kapitányt, Piszkos Fred nemzé Matthánt; Matthán nemzé Jákobot; / Jákob nemzé Józsefet, és aztán nem volt több hiba.” (Örkény István: Keresd a hibát! c. egyperces novella)
Szentkuthy Miklós: „Rejtő Jenő minden sorát elolvastam. Nagyon sok barátom és barátnőm szurkál és piszkál, hogy írjak Rejtő Jenőről: amit ő írt, az sem nem ponyva, az sem nem útszéli krimi, hanem igenis nagy művészet és – hamarjában használom a szót, noha ki nem állhatom – humánum. Rejtő Jenőben mennyi melegség, emberközelség, megértés, nagyszerű humor, kedvesség, gyengéd elnézés van az emberi botlásokkal szemben. (…) Minden könyve megvan, kívülről tudom, izgató, meglepő, jobb, mint egy csomó, hozzá képest híres krimiíró, például Simenon Maigret-történetei, melyek között sok a sápadt ködkép és pasztell, Rejtő Jenő tobzódó és szédítő plasztikus és színes bábjátékai mellett.” (in: Frivolitások és hitvallások, Magvető, Budapest, 1988 – 8. fejezet)
Esterházy Péter: „Nekem az ikercsillagom Rejtő Jenő és Thomas Mann volt, egyformán szerettem őket” (kamaszkori olvasmányélményeiről, in: A halacska csodálatos élete, Pannon, Budapest, 1991 – Irodalmunk, amely c. fejezet)
Nemeskürty István: „Gyanítjuk, hogy Rejtő ponyvaírói munkássága is (részben) a belső emigráció egy fajtája. Tény mindenesetre, hogy példányszámban ki sem fejezhető, máig tartó sikere nem egyszerűen a kalandregény izgalmának és a fekete humor egy elmés változatának köszönhető. Rejtő olyan, szinte már profetikus ihlettel és fájdalmas, tragikus humorral írta meg előre mindazt, ami vele és sorstársaival néhány év múlva tényleg megtörtént (Csontbrigád) – Rejtő munkaszolgálatosként halt meg a Donnál –, hogy nincs jogunk kézlegyintéssel napirendre térni sikere fölött. (…) Rejtőnek több a híve, mint valaha; viszont az is tagadhatatlan, hogy a remekbe sikerült részleteknek ez a tékozló kedvű megalkotója, ha akar, megírhatott volna egy végérvényesnek szánt munkát. (…) De másfelől az is tény, hogy humorával és kalandtörténeteivel százezreket vigasztalt és terelt az emberi tisztesség eszményei felé egy sivár és tömeggyilkos korban.”
Mocsári Károly a rendkívüli (zenei) memóriával rendelkező Kocsis Zoltán zongoraművész kapcsán: „Képes volt bármelyik Rejtő regényből szó szerint idézni úgy, hogy találomra felütöttük a könyvet valahol és pár mondat felolvasását követően ő fejből folytatta, de szóról szóra úgy, hogy egy kötőszót sem tévesztett el benne”.
Bödőcs Tibor humorista Addig se iszik 2017-es kötetében (afféle modern Így írtok ti) szerepel egy P. Howard/Rejtő-paródia is.
Bárdos Pál: „Egy Rejtő-regénynek mindig lehet előre tudni a végét, de egy Rejtő-mondatnak – soha.”
Veress Zoltán erdélyi író-költő verses gyermekmeséjének címe utal Rejtő egyik figurájára: Rongy Elek, a példakép, 1974, Kolozsvár.
Rejtő Jenő összes regénye és kisregénye
2011. április 27., szerda
Műlista Rejtő Jenő regényeiről és kisregényeiről. (Valamennyi kicsi és nagy regényt tartalmaz, nem szerepelnek viszont a karcolatok, rövidnovellák, versek és színdarabok, beleértve Az utolsó szó jogán darabjait.)
Ez teljes lista: huszonhét regényt és 2huszonkét (+2) kisregényt tartalmaz. Utóbbiakat könnyű megismerni, hiszen mind Rejtő Jenő neve alatt, a Világvárosi Regények sorozatban jelentek meg, kivéve a korai A Párisi Frontot és az utolsót, A detektív, a cowboy és a légiót. Minden más kiadó neve hagyományos hosszúságú regényt jelöl, ahol a használt álnév is szerepel (P. Howard, Howard vagy Gibson Lavery). Természetesen napjainkig minden regényből legalább két, de sokszor akár tíz kiadás született már, s minden kisregény is megjelent legalább még egyszer, ezek az adatok a nem nélkülözhetetlenek.
1932
A Párisi Front (1932, Nyíl)
1934
El a pokolból! (1934, Világvárosi Regények, 109.)
1935
Gyilkos?! (1935, Világvárosi Regények, 185.)
Halálsziget (1935, Világvárosi Regények, 209.)
1936
Vissza a pokolba! (1936, Világvárosi Regények, 297.)
Vér és mahagóni (1936, Világvárosi Regények, 334.)
A pokol zsoldosai (1936, Nova, 26., P. Howard)
1937
Akik életet cseréltek (1937, Világvárosi Regények, 361.)
Trópusi pokol (1937, Világvárosi Regények, 401.)
Jó üzlet a halál (1937, Világvárosi Regények, 447.)
Minden jó, ha vége van (1937, Világvárosi Regények, 455.)
Menni vagy meghalni (1937, Nova, 52. P. Howard)
1938
Legény a talpán (1938, Világvárosi Regények, 490.)
Az elsikkasztott pénztáros (1938, Világvárosi Regények, 498.)
A Fekete Kapitány (1938, Világvárosi Regények, 518.)
Az úr a pokolban is úr (1938, Világvárosi Regények, 539.)
A drótnélküli gyilkosság (1938, Világvárosi Regények, 548.)
A halál fia (1938, Világvárosi Regények, 587.)
A fehér folt (1938, Nova, 68. P. Howard)
Az elveszett cirkáló (1938, Nova, 72. P. Howard)
1939
Víkend a pokolban (1939, Világvárosi Regények, 603.)
A Sárga Garnizon (1939, Világvárosi Regények, 613.)
Pipacs, a fenegyerek (1939, Világvárosi Regények, 639.)
Az ellopott század (1939, Világvárosi Regények, 643.)
A szőke ciklon (1939, Nova, 81. P. Howard)
Bradley Tamás visszaüt (1939, Nova, 88. P. Howard)
A Nevada szelleme (1939, Nova, 89. Gibson Lavery)
Az előretolt helyőrség (1939, Nova, 93. P. Howard)
Pokol a hegyek között (1939, Nova, 94. Gibson Lavery)
A Láthatatlan Légió (1939, Nova, 96. P. Howard)
Texas Bill, a fenegyerek (1939, Nova, 99. Gibson Lavery)
1940
Járőr a Szaharában (1940, Világvárosi Regények, 777.)
Vesztegzár a Grand Hotelben (1940, Nova, 101. P. Howard)
Az elátkozott part (1940, Nova, 105. P. Howard)
Piszkos Fred, a kapitány (1940, Nova, 116. P. Howard)
Tigrisvér (1940, Nova, 118. Gibson Lavery)
A három testőr Afrikában (1940, Nova, 119. P. Howard)
A 14 karátos autó (1940, Nova, 125. P. Howard)
1941
Nincs kegyelem (1941, Nova, 128. Gibson Lavery)
A csontbrigád (1941, Nova, 129. P. Howard)
Az ellopott futár (1941, Csillag, P. Howard)
Piszkos Fred közbelép Fülig Jimmy őszinte sajnálatára (1941, Auróra, P. Howard)
1942
A detektív, a cowboy és a légió (1942, Auróra, P. Howard)
1943
A megkerült cirkáló (1943, Soóky, Howard, valójában már posztumusz)
Kéziratban fennmaradt művek posztumusz első kiadásai:
Egy bolond száz bajt csinál (kéziratban, első megjelenés: 1969, Albatrosz)
A Néma Revolverek Városa (kéziratban, első megjelenés: 1969, Albatrosz)
Ezen egy éjszaka (kéziratban, első megjelenés: 1969, Albatrosz)
A boszorkánymester (kéziratban, első megjelenés: 1970, Albatrosz)
Vanek úr Párizsban (kéziratban, első megjelenés: 1986, Népszava)
Konzílium az őserdőben (kéziratban, első megjelenés: 2015, PIM/KIK)
Tatjána (kéziratban, első megjelenés: 2017, Szépmíves)
Vanek ur Párisban (kéziratban, első megjelenés az 1986-os megjelenéstől eltérő kéziratból: 2018, Szépmíves)
