Olyat tettem, amit sok éve nem. Vásároltam két Magyar Nemzet fejlécű nyomtatványt, a napilap utolsó és a hetilap első számát. Érdemes összehasonlítani. Szembeötlő, hogy a napilap előfizetői ára 185 forint volt, a hetilapé 676 forint lett. Ez testvérek közt is 3,6-szeres növekedés. Vajon miért? Bízhat persze a szerk. abban, hogy most erkölcsi kiállás lesz az új lapra előfizetni, és hogy sokáig nem kell majd ismét árat emelni. Igen ám, de miféle erkölcsi kiállás várható eme új lap mellett, ki álljon oda jó erkölccsel e mellé?
A régi-új főszerkesztő mindenféle gazdasági folyamatokra hivatkozik a búcsújában is, az új változat köszöntőjében is. Érdekes megközelítés. Két „aprócska” szempont sikkad el: 1. 2018 óta, amióta Fidesz-propagandalappá alakult, sosem teszi közzé a példányszámát, pedig mint látjuk, mélyen a piaci ár alatt lehetett hozzájutni; 2. közzétehettek volna egy szemléletes statisztikát az eme nyolc évben elbukott sajtópereikről, hozzátéve, hogy a helyreigazításokat abban a szerkezetben közölték, hogy a bírósági szöveg mögött újból közzétették az elítélt textust, az olvasót pedig nem tájékoztatták, hogy a hazugságot ismétlik meg.
A kérdésben legautentikusabb kortársunk, Pethő Tibor kollégánk lapunk múlt pénteki nyomtatott kiadásában precízen felidézi a Nemzet einstandjának, párhuzamosan a Pethő Sándor-i ethosz átmentésének történetét 2018-ból. Egy ecsetvonással szeretnék csatlakozni Pethő Tiborhoz. P. Sándortól az egyik legkedvesebb mondatom ez: „Nem a kudarc demoralizál, hanem a siker.” Arról van szó, hogy a most bedöglött napilapot az a morálisan vállalhatatlan alku rothasztotta szét, amelyet az akkor birtokon belülre került szerzők megkötöttek: nyalták a Fidesz-rezsim valagát, cserébe dőlt a pénz; és ezt ők sikernek élték meg.
Nyolc éve nem sikerült egyetlen IGAZ cikket sem közzétenni. Most megtörtént, aminek szükségszerűen meg kellett történnie. Hogy mekkora jövő lehet ebben? Válaszért forduljunk az impresszumhoz meg a tartalomjegyzékhez. A lapot továbbra is a Mediaworks adja ki, a főszerkesztő is a régi, ez nem ígér semmi jót. Viszont változott a rovatszerkezet, lettek új vezetők, és ami fontosabb: egy sor cikket nevesített szerzők jegyeznek, szemben a propagandista évekkel, amikor a hazudozást „munkatársunk” vagy „a szerk.” vállalta magára.
A tartalom elkötelezetten Fidesz-párti, kicsit még szélsőjobbosabban. Kolumnás anyagot adnak attól az elkötelezett fideszes Tóth Mátétól, akit köztársasági elnöknek jelölt – a Mi Hazánk. A cikk tartalma fából vaskarika, vissza kell venni a környezettudatosság, a klímaváltozás témáját és a zölpolitikát a globalistáktól, mert Tóth szerint ez „a mi témánk”. Nyilván ezért volt olyan erős kormányképviselete a környezetvédelemnek Orbán alatt, és a mostani rezsim nyilván globalista, azért lett Élő Környezetért Felelős Minisztérium. A leendő Fidesz–Mi Hazánk koalíció meg jó magas falakkal veszi körbe az országot, nehogy begyűrűzzön a légszennyezés, és nem engedi majd be a szennyezett vizű folyókat, s persze a Duna is elegendő hűtővizet fog vinni a nyolc paksi reaktorhoz, ha Orbán lesz megint a miniszterelnök.
Régi bűnnek hosszú az árnyéka – vajon kinövi-e a Fidesz-bérenc évek erkölcsi züllöttségét az új lap? És vajon ki akarja-e nőni?
