London, Wembley Stadion, 1953. november 25. Anglia – Magyarország 3:6
A magyar csapat minden részében felülmúlta az angol válogatottat s olyan magasfokú labdarúgást mutatott be, amellyel szemben az angolok jóformán tehetetlenek voltak.
Daily Mirror: „Az Istenek alkonya volt a Wembley-ben. Még sohasem láttunk ilyen labdarúgást.”
The Times: „ A magyarok futballtörténelmet csináltak azzal, hogy Angliát földön, levegőben és taktikában egyaránt megverték.”
Daily Herald: „Játékosaink szegény kontároknak látszottak a sokkal gyorsabb magyarokkal szemben.”
Budapest, Népstadion, 1954. május 23. Magyarország – Anglia 7:1
Az Aranycsapat tagjai a mérkőzés előtt.
A 3:0-s magyar vezetéssel induló második félidő elején a Népstadion 92 ezres (!) alkalmi kórusa a következő rigmussal fogadta a pályára visszatérő focistákat: „Hajrá, magyarok, hatig meg se álljatok!” Nem álltak meg.
A legyőzött angolok a hírnevükhöz méltó sportszerűséggel fogadták a megszégyenítő vereséget. Gil Merrick, a kapus például így nyilatkozott: „Soha, hosszú profi pályafutásom alatt egyetlen egyszer sem kaptam egy mérkőzésen hét gólt. Borzasztó élmény volt azt látni, hogy csak jönnek és jönnek, feltartóztathatatlanul. Amikor a második félidőben hat perc alatt három gólt kaptam, az futott át az agyamon – ez katasztrófa.”
Tom Finney, a legendás csatár évtizedekkel később a Puskás Ferencről könyvet író Rogan Taylornak elevenítette fel az emlékeit: „Ivor Broadisnak nagyszerű a humorérzéke. Amikor Budapesten bementünk az öltözőbe, s levette a cipőit, mindenkihez odament, s azt mondta: »Vigyázz, nehogy kesztyű nélkül érintsd őket, tüzesek!« Aztán még hozzátette: »Először jöttem úgy le a pályáról, hogy leégett a nyelvem.« Arra célzott, hogy annyit loholt kilógó nyelvvel a magyarok után a forró napsütésben, hogy a nap megégette azt.”
Malcolm Allison, a későbbi híres menedzser akkoriban a West Ham United együttesében futballozott. A pesti mérkőzést követő bajnoki fordulóban éppen a Népstadionban középhátvédet játszó Syd Owen ellen lépett pályára. Így emlékezett: „A meccs előtt kezet ráztam Syd Owennel, s kérdeztem tőle, milyen volt a magyarok ellen futballozni. Azt felelte, Malcolm, olyanok, mintha egy másik bolygóról csöppentek volna közénk.”
A chilei világbajnokságon az angolok fölött aratott csoportgyőzelem után úgy tűnhetett, Magyarország örökre túlszárnyalta a mestert. Kilenc éven belül a magyar válogatott négyszer legyőzte Angliát. Ám 1962. május 31. óta egyszer sem. Azóta a mérleg: 12 angol győzelem, 2 döntetlen, magyar diadal nélkül.