Végre megtudtuk az ATV-ből (Egyenes Beszéd, február 16., hétfő). Köszönjük, Szijjártó miniszter úr, hogy elmagyarázta!

Hogy új világ van a politikában, többé már nem a sok résztvevős nemzetközi szövetségek a fontosak. Nem azok szolgálják a stabilitást, a sikeres közös jövőtervezést. (Gondolom, az ilyen tanácskozások értéke a turizmus – na meg addig sem kell otthon lenni.) Továbbá – és ez sem akármi – már nem is a nemzetközi jog. (A politikai korrektség mellőzésének, valamint a szavak és tettek ellentétének taktikai fontosságáról vezetőnk már sok évvel ezelőtt felvilágosított.) Hanem az ígéret, és csakis az ígéret! Két, hatalmon lévő politikus között! És hogy mi a garancia az ígéretek teljesülésére? Hát a kézfogás! (A papír mellőzhető. Már csak környezetvédelmi okokból is.)

Mikszáth és Móricz még azért összevonhatja szemöldökét: jó, jó, de hol az áldomás? Mert csak akkor igazi a megállapodás! (Igazuk is van: sajnos a történelem tele volt és van hazug kézfogásokkal.)

A miniszter példáján, Trump elnök és Orbán elnök kézfogóján azért elgondolkodtam (rám is érvényes, nemcsak Pelikán elvtársra: „én ideológiailag nem vagyok elég képzett”):

– Ha már a kézfogás a lényeg: hogyan működik ez az elefánt és a kisegér között? Területben a csaknem tízmillió és a csaknem százezer négyzetkilométer, lakosságszámban a csaknem 350 millió és a csaknem 10 millió között? Érzi-e a bálna az aranyhal simogatását? Akik egymástól 7000 km-re léteznek! (A miniszter úr is érezhetett valami nehezebben hihetőt, mert beszédében vagy tízszer tartotta szükségesnek felemelnie magát az amerikai külügyminiszterhez a „kolléga” kifejezéssel.)

– Na de: miért nem fogunk kezet azokkal, akikkel határosak vagyunk? Akiknek az országában százezreink élnek, dolgoznak vagy tanulnak? Vagy azzal a húsz-egynéhány vezetővel, akik nemzetéhez a kultúránk, a történelmünk, a művészetünk, nagyjaink neveltetése szorosabban kapcsolódik? Miért nevezzük egyik (szintén nálunk jóval nagyobb) szomszédunkat ellenségnek? Miért érezzük úgy, hogy Európa (történelmileg is) legnagyobb népeinek nemzeti programjai kivétel nélkül tévedéseken alapulnak? A miniszter olyan lelkesen és meggyőzően érvelt, hogy ezek a kérdések Rónai Egon fejéből is rögtön kimentek.

– Szijjártó miniszter nyilatkozott arról is, meddig érvényes a kézfogás. Ameddig a kezekben hatalom van (meg persze élet). Tehát mostantól figyelni kell az idősebb fél vérképét, vérnyomását, orvosi leleteit. Minden másnál jobban! A fiatalabb ránézésre is rendben van, de azért rá is vigyázzunk. A többi, az ország ügyes-bajos dolgai másodlagosak. Ha valami baj lenne, megvan a megoldás: keresünk valakit, aki megszorítja a kezünket.

Nagy nap volt a hétfő. Jogászoknak, Galileinek gyászos, urambátyá­mék­nak, Ptolemaiosznak felemelő.

Megjelent az Élet és Tudomány LXX. évfolyama 8. számának Páratlan oldalán 2026. február 20-án.