Magyar Péter és Ukrajna – volt néhány tévedése, ami egyébként a Rogán-
univerzumról is sokat elárul Magyar Péternek a Klubrádiónak adott pénteki nyilatkozatában (1.forrás) több, egyértelműen téves állítást is megfogalmazott Ukrajna kapcsán.
I. Először tegyük helyre ezeket, mert ez a legegyszerűbb.
a) Nem igaz az, hogy Ukrajna ‘”semmiben nem felel meg az európai uniós
értékeknek, előírásoknak” (az interjúban 41:30-tól). Már az EU és Ukrajna között
2014-ben aláírt, 2016-ban hatályba lépett társulási megállapodás is nagyon
komoly jogharmonizációt írt elő – többek között ezért is működhet a Mélyreható és
Átfogó Szabadkereskedelmi Térség (DCFTA) és a vízummentesség az EU és
Ukrajna között. Ez a közeledés csak intenzívebbé vált a háború kitörése és a
tagsági perspektíva 2022-es megadása után. Könnyen belátható, hogy aa
semmiféle jogharmonizációra nem került volna sor, akkor ezek a korábbi, a
nagyléptékű háború előtti lépések sem történhettek volna meg.
.
b) Nem igaz az sem, hogy Ukrajnában a lakosság többsége oroszul beszélt, még
2014 előtt sem (az interjúban kb. 44:00-tól). Ukrajnában az utolsó népszámlálás
2001-ben volt, szóval nem éppen friss – de már az akkori adatok (2. forrás) is azt
mutatták, hogy a lakosság döntő többsége ukránnak vallotta magát (több, mint
85 százalék), az anyanyelv-használatra pedig az jött ki, hogy a lakosság 67 százaléka az ukránt használta anyanyelvként, 30 százaléka pedig az oroszt (a maradék a különféle egyéb kisebbségeket jelentette, beleértve a magyart is. Az azóta eltelt huszonhárom évben jelentősen nőtt az ukrán anyanyelvűek aránya, többek között demográfiai okokból, illetve az oktatáspolitika miatt is, 2022 februárja óta pedig ismert trend, hogy még az orosz anyanyelvűek között is sokan vannak, akik „csakazértis” ukránul beszélnek inkább.
c) nyilvános források alapján nem igazolható, hogy az ukrajnai termőföldek
jelentős része különböző nyugati konszernek és oligarchák tulajdonában lenne
(kb. 46:00-től). Ez egy közismert orosz álhír, aminek nincs igazolható
valóságalapja. Magyarországon a Lakmusz csapata nagyon alaposan körüljárta
ezt a kérdést 2022 augusztusában (3. forrás) és ők is arra jutottak, hogy az állítás
egyáltalán nem igaz. Hogy a nagyságrendeket érzékeljük: Ukrajna megművelhető területe kb. 32,6 millió hektár. A legutolsó, nyilvánosan elérhető adatok a háború előttről, 2021-ből származnak (4. forrás), ennek alapján a legnagyobb agrárholding a Kernel csoport volt, 510.000 hektárnyi földdel, második helyen az Ukrlandfarming állt, 475.000 hektárral, aztán az MHP 370.000-rel stb. A top tízes lista tizedik helyén az IMK áll, 120.000 hektárral. A tíz legnagyobb vállalat összesen 2,65 millió hektárnyi
termőföldet birtokolt – még egyszer, a summa 32,6 millióból. És e vállalatok közül
értelemszerűen nem mind van külföldi tulajdonban. Szó nincs tehát arról, hogy az
ukrajnai földek jelentős része külföldi oligarchák tulajdonában lenne.
d) Nem voltak semmiféle amerikai „rakétatelepítések” Ukrajnában (47:55-től).
Soha fel nem merült, hogy egy annyira instabil és az oroszok által 2014 előtt, de
kisebb részben 2022-ig nagyon mélyen penetrált országba, mint Ukrajna, az
Egyesült Államok valaha is bármiféle rakétát – feltételezem, hogy itt Magyar az
amerikai rakétavédelmi rendszer elemeire gondolhat – telepítsen. Túlságosan
kockázatos is lett volna, meg szükség sem lett volna rá, ugyanis a rendszer
lengyelországi és romániai bázisai, valamint az AEGIS hajókra telepített elemei
bőven elegendőek.
e) Azt ugyanakkor Magyar nagyon pontosan látja, hogy az orosz katonai agresszió
összekovácsolta az ukrán lakosságot és lényegében megteremtette az ukrán
politikai nemzetet (kb. 44:40-nél)
f) Tegyük hozzá azt is, hogy – ez akár brand, akár nem – , hogy rettenetesen nehéz
úgy interjút adni, hogy Bolgár György rendszeresen Magyar szavába vág, sőt, a
betelefonáló hallgatók is. (Én többek között ezért sem mentem soha ebbe a
műsorba és ezen a továbbiakban sem tervezek változtatni.)
II. Ennél érdekesebb, hogy vajon MIÉRT mondja, illetve gondolja mindezt Magyar
Péter.
Nem vagyok sem pszichológus, sem jós, szóval tudni nyilván nem tudom
biztosan… de tippem van. Ugye Magyar Péter értelemszerűen nem Kelet-Európa
szakértő. Teljesen más a szakmája, a háttere, amivel nincs is semmi baj. Én sem
értek ahhoz, amiket ő csinált, és valószínűleg én sem tudnám kompetensen
működtetni a Diákhitel Központot.
Viszont ő az elmúlt tizennégy évet a kormányzati információs buborék belsejében
töltötte, konkrétan ugye középvezető volt a NER-ben. Ergo, tulajdonképpen
szükségszerű volt, hogy a Rogán-művek sajtótermékeit (szándékosan nem az
„újság” szót használtam) olvassa, ezekből is tájékozódjon. Azt nem tudom, hogy
mást olvasott-e – de ezeket a sajtótermékeket biztosan, mert muszáj volt neki,
legalább sajtószemle szinten. Ezen a ponton semmi meglepő nincs abban, hogy egy olyan témakörben, amihez nem ért, azokra az információkra támaszkodik, amiket az elmúlt tizennégy évben ott olvasott, ahol ugye ezt a tizennégy évet töltötte. Másképp fogalmazva, a tudásbeli hiátusokat ebben a konkrét témakörben nála a NER-propaganda töltötte ki, különösen olyan, számára nem releváns részletkérdésekben, hogy mondjuk milyen a földbirtok-szerkezet (Miközben ugye azokban a kérdésekben, amiről tudjuk, hogy érdekli őt, például a nemzettudat, elég pontosan látja az ukrajnai
folyamatokat).
És tizennégy év rengeteg idő. Még az a tíz év is rengeteg idő, ami óta a NER-
propaganda masszívan és kitartóan Ukrajna-ellenes, és a konkrét álhírek terjesztésétől sem riad vissza (sőt).
Másképp fogalmazva, Magyar nyilatkozata elsősorban nemcsak az ő jelenlegi
gondolkodásáról árul el sokat, hanem arról is, hogy milyen lehet a Rogán-féle
információs buborék belsejében élni. Láthatóan még egy jól képzett, világlátott,
idegen nyelvet beszélő, tájékozott középvezetőre is erősen hat ez a fajta
információs nyomás, ha a buborék belsejében van. (Ki tudja, lehet, hogy egy
évtizednyi agymosás után én is elhinném, amit el akarnak velem hitetni….)
III. A kérdés tehát innentől a hogyan tovább.
A jó hír az, hogy egy vezetőnek nem kell mindenhez értenie. Sőt, nem is szabad
azt gondolnia, hogy mindenhez ért. Ehelyett akkor működik jól, ha tud delegálni
feladatokat, és meg tudja kérdezni az adott terület (legyen az akár Ukrajna, akár
árvízvédelem, akár szociális munka) szakértőit arról, hogy mi merre hány méter,
és aztán az így kapott információk alapján tud vezetői döntéseket hozni.
Konkrétan Ukrajnához szerencsére elég sokan értenek elég jól ebben az
országban. Például a külügy általános és tragikus leépülése ellenére a magyar
államapparátus Ukrajnát még mindig nagyon jól és mélységében ismeri, egészen
kiváló diplomaták dolgoznak a kinti képviseleteken. Számos szakember van a
tudományos világban is, például az MTA Földrajtudományi Intézetében, a
Társadalomtudományi Kutatóközpontban, az ELTE-n, a közgazdász kollégák
között, de említhető az NKE is (bizony, Orbán Balázs ide vagy oda, ott nagyon
komoly tudományos munka is folyik), sőt, ezt-azt még a Corvinuson is tudunk.
Vannak kompetens civil szervezetek is, például a CEID, illetve tényfeltárás kapcsán a
Lakmusz is. És nem becsülném alá az üzleti szektorban meglévő, témaspecifikus
szaktudást sem, legyen szó akár a MOL-ról, akár a Wizzair-ről, akár az OTP-ről.
Szóval, ha egy vezető akar, akkor tud tájékozódni. És eléggé biztos vagyok
benne, hogy a tudós kollégák jelentős része szívesen segít, ha megkérdezik (én
is).
Hamarosan kiderül, hogy Magyar Péter akar-e. Mivel ugyanis politikai vezetői
ambíciói vannak, egyszerűen nem engedheti meg magának, hogy az ukrajnai
háborúról ne legyen tájékozott, tényekkel megalapozott véleménye. Különösen
igaz lesz ez az EP-választások utánra. (Technikailag ez úgy néz ki, hogy kell
néhány „talking point” arra az esetre, ha Ukrajnáról kellene beszélnie – ilyesmit
pedig rutinfeladat összerakni.)
Ebben a mostani interjúban volt néhány tévedése. Ám, klasszikust idézve, tévedni
bárki tévedhet, viszont a tévedés csak akkor válik hibává, ha elmulasztjuk
kijavítani. Meglátjuk, hogy akarja-e, tudja-e javítani ezt a mostani hibát?
Címkép: Pápai Gábor rajza
Forrás: Újnépszabadság
