Márki-Zay kartárs szerepéről lesz szó az év első szŰrreáljában. Meg arról, hogy a gyanús ügyeiről elhíresült szegedi önkormányzati képviselő hogy jutott be szelfizni a világ legzseniálisabb biztonsági szolgálata, a TEK szeme láttára Macron budapesti látogatásán. A végén Lonci bácsiról is említést teszünk, amint a káposztaágyás szélén billeg. Szupertitkos beszámoló az 22/1-es hétről.
Pacekból nyomja
Márki-Zay Péter (az Elb*sztuk című sorozatban Mégki-re változtatta a nevét a fideszes cenzúra) minden héten produkál valami lehetetlent, most éppen a grazi magánklinika magyar betegéről közölt esszét. Az ellenzék (E) közös miniszterelnök-jelöltje, akihez most már hetente kell lecsesző kommandót küldeni Hódmezővásárhelyre (Jakab kartárs vállalta magára a népnevelő feladatot), olyan motívumot melegített fel a gráci ápoltról, mely közkeletű az egyszerű nép köreiben, de ha nem nép vagyunk, hanem csak egyes egyedek, nem nagyon mernénk vele a nyilvánosság előtt előjönni. Nem rendelkezünk (ugyanis sajnos) olyan felvételekkel, amelyeken a Mini épp becsövezve fekszik az ágyon, és éltető energiát töltenek bele az osztrák nővérkék. Miközben hajlamosak vagyunk mindent elhinni – hozzáteszem, a gráci történetnél százszor súlyosabb dolgok történhetnek a Karamella környékén, egyszer majd, tizen-huszonév múlva meg fogjuk pontosan tudni.
Márki-Zay nem cicózik, a flaszter nyelvén mondva pacekból nyomja, szereti ugyanis nagykanállal enni a kampánypörköltet. Mit lehet erre mondani? Hát azt, hogy az ellenzéki nép – nem ingatható meg akkor sem, ha talicskaszámra tolják elé a pénzt Orbán üzenetével – úgy tekint Márki-Zayra, hadd csinálja, végül is megmondta, hogy megy a vágóhídra, pofázzon csak kedvére, legalább kimondja a kimondhatatlant. Gráci beteg? Valami azért lehet benne, Janikám, hangzik el füstös kocsmák mélyén, amikor az ellenzéki aktivisták szórólapterjesztés után felöntenek a garatra. És jön a Grác-szindróma azon része, amikor a nemzet tökéletes vezetője rágja a szája szélét, s feltöltetlen állapotban jelenik meg a nyilvánosság előtt.
Summa summárum kezdődik a démonizálás végső fázisa, voltaképp a Minner Fidesze ebben dagonyázik 2010 óta, sáskastáb dolgozik a patás kútmérgező ellenség lejáratásán, a tehetségtelen jobber firkászok általában itt kötnek ki, jól fizetett fogalmazátor-állásokban találjuk őket. Márki-Zay is démonizál, mit tudna mást tenni? Igény is van rá. Az ellenzéki választó kezdi elfogadni, hogy van itt egy tökéletlen listavezető, de a 106 körzet a fontos, mert ott kell megverni Orbánt, hogy futni lássuk végre. Olyan Márki-Zay szerepe, mint mikor a medvének azt mondjuk, állj be, maci, műkorcsolyásnak, ugorj gyorsan egy dupla Lutzot! A málnapásztor ezt komolyan veszi, s elkezdi ugrálni a lutzokat (meg a leszúrt Rittbergert!) A kűr nem tökéletes, a medve viszont lelkesen ugrál. A közepe táján már azért szurkol a közönség, hogy el ne tanyázzon a jégen. És ha a medve végigcsinálja, éljenezni fogják.
Na most itt van a mi ugráló medvénkkel szemben a mindenben tökéletes Minnerstájsz, aki sohasem hibázza el a döntéseit, legfeljebb a zűrös ügyeket másokra szignálja, hogy ne ő kerüljön a végén slamasztikába. Akkora a karizmája, hogy Grácot hatszor körbe lehetne vele zsinórozni. Annyira jól ki tudja számítani előre az európai folyamatokat, hogy még fenyegetőzni is mert, amikor kidobták a néppártból. Ott ragyog fénylő csillagként a felcsúti égen, és a sajtót is úgy intézte, hogy ne lehessen látni, amikor olykor-olykor megbotlik. Völner-ügyben se volt egy szava sem, pedig ott a háttérben meghúzódó Gazdáról azért éppen beszélhetett volna. Amikor Borkai csiklólátásra vetemedett vagy Szájer lógott az ereszcsatornán, naná, hogy másra szignálta a dolgot. Amikor Toniboy helikopterrel repkedett, abba se ártotta bele magát. Amikor szar kezd hullani az égből, biztonságos helyre menekítik, nehogy a pofijára hulljon a barna trutymó. Olyankor belekezd valami népiesch akcióba, rokonszenvpálinkát vedel meg sonkát füstöl, kolbászt tölt. Amikor megpróbálják szembesíteni az idiotizmussal a parlamentben, előadja a faszagyerekek vagyunk-mondókát. És megöregedve is ugyanolyan elánnal áskálódik, pimaszkodik tovább, akár gimnazistaként. Az sem változott, mert a személyiséget nem lehet kicserélni, hogy a ravasz róka vigyorával vágja át saját elvbarátait, üzlettársait (is), ha előre akar jutni.
Hát akkor már inkább az eszementen ugráló medve! Csak csússzon el, terüljön ki, legyen olyan, mint amilyenek mi vagyunk. A tökünk tele van a tökéletességgel meg a fideszes kacsadumával, hogy megoldjuk. Ha azt mondanák, hogy ellopjuk és hazavisszük, az volna a hiteles. De hát mikor hallottál már olyat, hogy a tolvaj kimondja magáról, hogy lopott? (…)
Címkép: Korcsolyázó medvebocs
Városi Kurír
Forrás_ Újnépszabadság
