Megjelent egy esszé, Orbán oroszbarátságának okát taglalja. Áll minden mondata, leleplezi a nagy magyar béketervet is És süt, mint a forró krumpli, amelyet épp kiveszünk a parázsból. Rab László szŰrreál összefoglalója a 11-es hétről.
Sitty-sutty, gyorsan elfoglalja Putyin Ukrajnát
Orbán terve címmel jelent meg Roman Giertych egykori lengyel miniszterelnök-helyettes több mint érdekes esszéje, amelyben az egykori politikus a magyarok és a lengyelek EU-ellenes és oroszbarát settenkedéseit elemzi. Az orosz-ukrán háború megértéséhez kaphatunk tőle muníciót (a cikket Magyari Péter szemlézi a 444.hu oldalon).
A fő állítás, hogy volt egy magyar-lengyel titkos terv Ukrajna felosztásáról, melyben az is szerepelt, hogy az oroszok lerohanják Ukrajna Dnyepertől keletre eső, oroszok lakta részét, gyorsan megbuktatják Zelenszkijt, Nyugat-Ukrajnába pedig lengyel és magyar békefenntartók (!) vonulnak be, a lengyelek Lviv központtal vennék ellenőrzés alá Észak-Nyugat-Ukrajna nagy részét, az édes kis orbanita operetthadsereg pedig Kárpátalján rendezkedne be. Ezzel a két jó barát hőssé válhatott volna otthon, Orbán és Kaczinski felvehette volna az „országgyarapító” előnevet.
Giertych úgy véli, a sunyi kis hódítást készítették elő Orbánék és a lengyelek akkor, amikor az USA-t és az EU-t elkezdték ekézni. Putyin szája íze szerint áskálódtak. Giertych szerint a széljobb pártok tavaly decemberi varsói és az idei januári madridi mítingjén egyeztette Orbán a lengyelekkel a harci terveket, és bevonta a francia Le Pent is, akinek még a kampányát is finanszírozza a cél érdekében. A lengyel-magyar terv utolsó simításait Orbán február eleji moszkvai látogatásán egyeztette Putyinnal a hosszú asztal végén, a „tárgyalás” öt órán át tartott, aminek a végén annyit kamuztak, hogy a Gazprom és az MVM szerződött gázügyben.
A nagy kamugép azzal takarta be háborús helyezkedését – olvasható ki a cikkből –, hogy a nyilvánosság előtt olajágat kezdett hordani a szíve alatt, és azt kezdte szajkózni, hogy a háborúból a békeharcos
Magyarországnak ki köll maradni
Némileg aztán borulhatott a titkos hódítás projektje, mert Ukrajna ellenáll két-három hét elmúltával is, nem esett el Kijev, a nyugati, a lengyel (és a magyar!) közvélemény is az ukránok pártján áll, csak a pincsikutya tesz kétértelmű nyilatkozatokat Putyin mellett. Kaczinski és Morawieski elment Kijevbe, mert rájöttek, hogy elszámították magukat. És azért a lengyel oroszgyűlölet mindent visz. Csak Orbán tart ki látványosan Putyin mellett.
Giertych azt is megírta, hogy 2011-ben egyszer már beszélt Orbánnal, „aki nagyon nyers szavakkal szidta keleti szomszédját”. Ez történelmileg stimmel, mert ezután szegődött el Putyin pincsikutyájának.
A szemleíró párhuzamokat vont Giertych eszmefuttatása és Orbán keddi beszéde között, melyben a magyarok Minije egyenlő távolságot (!) hirdetett az ukránok és az orosz agresszor között (miközben Magyarország NATO- és EU-tagállam volna). A nagy magyar békeharcos tehát úgy viselkedik, mintha a titkos terv még mindig működne. A Putyin-Orbán találkozóról egyébként a (mienknél sokkal függetlenebb) szlovák sajtó is azt írta, hogy a ruszki cár és a nagy káeurópai kavarógép között a határokról volt szó, és még véletlenül sem Paks2-ről. Ettől Orbán nem fog visszatáncolni, többször értésünkre adta. Amerikai kormánytisztviselők különben már 2019-ben a pincsikutya nagyratörő terveiről számoltak be, amikor Orbán Ukrajna ellen hangolta Trumpot. „Orbán számára Nagy-Magyarország néma prioritás…, boldog tőle, hogy borsot törhet Ukrajna orra alá” – mondta egyikük, amelyet a Mini szamárságnak titulált.
Orbán már 2014-ben is kétértelműen fogalmazott
Mondjuk 2014-ben a Krím elfoglalása idején Zsirinovszkij, az orosz parlament alelnöke Kárpátaljáról mint „magyar vidékről” írt egy levélben, és az is ő volt, aki a 22-es háború kezdőpontját szinte órányi pontossággal eltalálta. Orbán ezzel kapcsolatban már 2014-ben is kétértelműen fogalmazott. És amikor a kárpátaljai magyarok autonómiájáról beszélt, valahogy mindig szóba hozta az oroszbarátságot. Mert az van, hogy Putyin jó tíz éve ígérgeti Lengyelországnak és a pincsinek Ukrajna egy részét, s a két hülye (dwe bratanki) el is hitte, hogy Oroszország olyan erős, mint a hatvanas-hetvenes években a Szovjetunió.
S miközben a kettős beszédű putyinista csávó most is reménykedik, Mariupolban (ez Levédia az Azovi-tenger partján, hé, Kásler, onnan származunk!) halomra lövik a civileket a színházban, és gyerekeket ölnek meg a kórházakban. S miközben a művelt Nyugat megint azon studérozik, hogyan lehetne megfékezni a barbárságot, a magyar Minnerstájsz megint a legsötétebb erőkkel tartva hülyít bennünket. Békét hirdet Putyin csicskájaként, s abban reménykedik, hogy Lajos bácsi a káposztaágyás mellett nem lát át a szitán. A sajtóval nagyjából ugyanazt csinálta, mint Putyin, az emberi jogokkal, az önkormányzatokkal is leszámolt. Itt állunk az erőszak kapujában, s az úgy fog bekövetkezni, hogy Orbán békét hirdetve tör majd rá az életünkre. Ennél redvásabb, sunyibb politikust még nem tudtunk eddig előállítani. Ezt kell jól az eszünkbe vésni, amikor elindulunk ikszelni április 3-án.
Ez volt a 11-es hét nem is annyira szŰrreálban. Előre menjünk, ne hátra. Aki Orbánnal tart, hátrafelé araszolgat, és az erőszak ösvényét tapossa ki. Jöjjön a 12-es hét.
Forrás: Városi Kurír
