Gyurcsány Ferenc leendő monográfusainak a munkáiban 2025. május 8., a
“ghostingolás” napja önálló fejezetet fog képezni. A nap azért is mérföldkő, mert ekkor
bukkannak fel először a komolyabb kortársi összegzések, értékelések Gyurcsány
Ferenc politikai pályájáról, negyedszázadáról és személyéről. Távozása óta gomba
módra nőnek ki a Gyurcsány-cikkek, videok, irományok. Tizenöt éve nem látott, régen
elfelejtett miniszterek és államtitkárok – akikből anno ő csinált minisztert és államtitkárt – bújtak elő és vonultak be a stúdiókba, hogy utoljára, még egyszer, újra essen rájuk
egy kis fénysugár Gyurcsányból, pusztán azzal, hogy megkérdezik őket róla.
Május 8-ával kezdődően az eddig unalomig hangoztatott ostoba vádak mellett, mint
például (“kilövette a békés tüntetők szemét”, “2006-ban le kellett volna mondania”, “ő az oka a sorozatos fideszes kétharmadnak”, “meghamisította a költségvetést”, “morális válságba sodorta az országot” , “elárulta a hazáját” stb.) néhány fontos új elem is megjelenik a közbeszédben. A szokásos primitív, gyalázkodó megnyilvánulások tengerében kibuggyan végre egy-egy félénk, elismerő mondat, és döbbenetes módon nem a volt koalíciós, balliberális kollégáinak, hanem az ősellenség Fidesz elemzőinek a szájából.
Bár gyáván, szemlesütve, de mégiscsak a tisztelet hangján nyilatkozik némelyikük a
meghurcolt miniszterelnök politikai teljesítményéről. “Ahogy ő a politikai karrierjét
megfutotta, az megsüvegelendő” – mondja az egyik politológus. Először merik
kimondani – természetesen fideszes szemüvegen keresztül nézve –, hogy Gyurcsány
“kimaxolt”, elért mindent, amit ebben a szakmában el lehet érni:
a semmiből elfoglalta a a posztkommunista MSZP-t, majd a maga képére gyúrta,
innoválta
miniszter, majd miniszterelnök lett belőle
“megbuktatta” Medgyessy Pétert
megnyerte a szocialistáknak a 2006-os választást
kihúzta 2009-ig, vagyis 2006 után még három évig meg tudta tartani a miniszterelnöki
széket, úgy, hogy égett körülötte a város és kitört a gazdasági világválság
a semmiből létrehozott egy pártot, amely a mai napig, megszakítás nélkül bent
van a parlamentben
“bedarálta” az ellenzéket
ha nincs a tavalyi első negyedév, akkor most Gyurcsány Ferenc az ura az
ellenzéknek
Sőt az orbánista elemző odáig ment, hogy kijelentette: Orbán Viktor nemes ellenfélként
tartotta őt számon.
Gyurcsány jelentősége azonban nem a fenti teljesítményében van, hanem a politikai
crédójában, amelyet az őszödi beszéd első egyórájában mondott el. Nem, nem a
kiszivárogtatott, indulati, retorikai elemekkel teletűzdelt másodikban, hanem az alig
ismert elsőben!
Ebben hitet tesz amellett, hogy befejezi a rendszerváltás tizenhat évét, és egy baloldali
programba ágyazva végrehajtja a modernizációt, polgárosodást. Magyarországot
egy modern, nyugatos országgá változtatja. Mindezt azért, hogy ”ne a
gyerekeinkre hagyjuk a terheinket”.
Gyurcsány Ferenc ennél kevesebbel sohasem érte be. Neki a kisebbik rossz soha nem
volt opció. Számára az igazodási alap az 1989-es rendszerváltás volt, a Harmadik
Magyar Köztársaság és semmiféle alkut nem tűrt a Fidesszel és rendszerével, a NER-rel. Neve és politikája egyet jelentett a Fidesz elleni harccal. Ez volt a brand-je,
mondhatni a szexepilje. Amíg látott hajszálnyi esélyt is politikai projektjének
megvalósítására, valamint a NER lebontására, addig ment előre, nem kímélte magát.
Hajlandó volt miniszterelnökként még három évig hivatalban maradni, hiszen tudta, hogy ha feltett kézzel átadja jobboldali ellenfeleinek a hatalmat, akkor három évvel kevesebb parlamentáris demokrácia jut az országnak. Neki ugyanis nem voltak illúziói sem a Fidesz terveivel és módszereivel, sem az ellenzéki kollegái kormányváltó potenciáljával kapcsolatban.
Tudta, hogyha Orbán egyszer demokratikus körülmények között megkaparintja a hatalmat, akkor nem ereszti többé. Három plusz év egy diktatúrákkal terhelt,
félfeudális mentalitású ország életében nagy érték és nagy idő! Az 1945 és 1948 közötti
hároméves parlamentáris demokráciát, Nagy Ferenc kormányát, Tildy Zoltán köztársaságát még mindig kincsként kezeljük. Gyurcsány hivatalban maradásával nem
kétharmadokat, hanem Bajnai utódlását is beleszámítva négy évvel több demokráciát és
ugyanannyival kevesebb NER-t ajándékozott az országnak. Jól döntött, hogy 2025-ig itt
volt közöttünk, mint az ország demokratikus lelkiismerete.
A cél érdekében hajlandó volt időről-időre politikai amatőrökkel egy asztalhoz leülni és
elmagyarázni a listaállítás és az ellenzékiség alapszabályait. Hajlandó volt még a
Jobbikkal is együttműködni a NER ellen. Hajlandó volt vállalni a nemzeti bűnbak
szerepét, tűrni az erkölcseiben, szellemiségében lezüllött magyar közvélemény
folyamatos mocskolódását. Hajlandó volt elviselni, amikor a Köztársasági Őrezred
golyóálló mellényeket hozott a gyerekeinek, hiszen a Fidesz által felhergelt sokszáz fős
feldühödött tömeg felajzva üvöltötte a háza körül: hazaáruló, hazaáruló! Hajlandó volt
hóban, fagyban, esőben országot járni, tüntetéseket szervezni. Hajlandó volt DJ-zni, minecraftolni, fiatalok közé beülni bisztrókba kötetlen beszélgetésekre. Ezeket
ugyanolyan fegyelmezett, komoly kötelességtudattal csinálta végig, mint bármelyik
parlamenti felszólalását. Ady muszáj Herkuleseként küzdött a sok “senki, gnóm,
nyavalyás, talmi között” a magyar ugaron.
Bár régóta érzékelte, hogy az ország lakossága a demokrata, progresszív oldallal
együtt elfideszesedett, mégsem adta fel az igazáért való küzdelmet. Ment előre,
egészen addig, amíg át nem állt az egykori teljes rendszerváltó értelmiség a NER-ből
kiebrudalt fideszes hivatalnok oldalára, feladva a rendszerváltás 89-es alapelveit. Ők
beérték és beérik a 2010-es NER-korrekcióval, mert Gyurcsánnyal ellentétben
viszonyítási alapjuk már nem 1989, hanem 2010.
Gyurcsány a politikájával egyedül maradt. ”Nem hisszük, hogy Orbán ellen egy
másik Orbán lenne a megoldás” – figyelmezti a magyarokat január 1-jei újévi
bejegyzésében. Valószínű mind külföld mind belföld érzékeltette vele egyre
erőteljesebben, hogy engesztelhetetlen, makacs ellenállásával akadályozza a
magyarista hatalomváltást.
Gyurcsány eljutott arra a pontra, ahonnan már nincs tovább. A teljes negyedszázados
tevékenységét taposta volna sárba, ha jelenlétével asszisztál ahhoz, ahogy a két
fideszes felosztja egymás között az országot. A NER korrekciójához nem tudta, nem
akarta a nevét adni. Ez elfogadhatatlan volt a számára.
Ő, Gyurcsány Ferenc nem állhatott ott egy eredményváróban, hogy harmadik legyen egy fidesz-fidesz generációs párharcban, amelyet az érintetteknek párton belül, nem pedig országos szintre kiterítve és főleg nem az egykori ellenzék aktív asszisztenciájával kellett volna megvívni.
Gyurcsány nem adta, nem adhatta a nevét ahhoz, hogy a két NER-es politikus között a
mérleg nyelve legyen a serpenyőben és bármilyen kényszerkörülmény következtében le
kelljen ülnie a volt NER-es féllel egyeztetni. Ez olyan, mintha Kossuth Lajost arra
kényszerítette volna valaki, hogy a Bach-korszakban a névadó oszták
belügyminiszterrel alkosson közös platformot egy adott politikai cél érdekében.
Gyurcsány Ferenc távozásának ez a politikai üzenete. Elvonulva is ő őrzi ma egyedül a
rendszerváltás értékeit, a demokrácia lángját mindaddig, amíg az eltévedt demokraták
újabb húszéves csalódás után vissza nem térnek a helyes útra.
Gyurcsány
Magyarország-projektje nem valósult meg, részben sajátjai árulása, részben a fideszes
ellenfél agresszív hatalomvágya, de főként a magyar társadalom éretlensége miatt.
Gyurcsány Magyarországának megteremtése mégiscsak a gyerekeinkre és valószínűleg egy új évszázadra marad.
Ahogy ígérte Őszödön, észrevétlenül, csendben távozott. Hogy a nyilvános búcsú
elmaradt, az nem Gyurcsány, hanem a magyar társadalom szégyene. Gyurcsány
Ferenc elköszönt. Elköszönt azoktól, akik kíváncsiak voltak rá , akik feliratkoztak a
hírlevelére. Ők azok, akik tisztelték, szerették. Akkor is, amikor a csúcson volt és akkor is, amikor több ízben járta meg a poklot.
De az ország lakosságától, attól a magyar közvéleménytől, amelyik megállás nélkül mocskolta-mocskolja, illetve amelyik ezt táplálja és némán tűri, ugyan miért köszönt volna el? Egy búcsúzás kölcsönös tiszteletet és szeretetet előfeltételez. A karaktergyilkosságot zokszó nélkül elfogadó magyar társadalom nem kért Gyurcsány hazaszeretetéből, nem kért a magyarságából és nem kért az erőfeszítéseiből. Gyurcsány pedig ezt tudomásul vette és annak megfelelően távozott.
De mit számítanak ezek a részletek? Ami számít, az az, hogy Gyurcsány hű maradt az
elveihez, a politikai crédójához. Őszödön nem Gyurcsány bukott el, hanem
Magyarország bukta el saját önsorsrontó rövidlátása miatt a 21. századot.
Forrás: Médialógus / Facebook
