Fotó: Magyar Hang / Beliczay László
Magyarország a 2026-os választáson páratlan esélyt kapott, hogy összetörje a régi szemüvegét, ami éveken át élet-halál küzdelmet vívó politikai pártok lencséjén keresztül mutatta számára a világot – és ezzel lehetetlenné tette az érdemi előrelépést az ország számára. Két nap elteltével a helyzet nem reménytelen, de nem is áll a legjobban. A közösségi médiában naponta többször ugranak az olvasó elé a csalódott fideszes influenszerek bejegyzései, akik az istenadta népet hibáztatják a választási eredmény miatt. Az istenadta nép csak akkor bölcs, ha azt a politikai erőt választja, amelyik nekünk tetszik. Ha mást választ, akkor ostoba. Már olyan véleményeket is olvasni, amelyek gyakorlatilag őrjöngő hordaként festik le a Tisza ünneplő táborát.
Ugyanezek a véleményformálók ügyet sem vetnek arra, hogy Piliscsaba jegyzője – egy közszolga, a törvényesség őre az önkormányzatok mellett, a semleges állam képviselője – olyan alpári módon fakadt ki az általa favorizált Fidesz bukását látva, hogy a település vezetése jogi lépésekre kényszerült, hiszen mégiscsak egy köztisztviselőről van szó. Vajon a piliscsabai jegyző viselkedése jellemzi az összes fideszest? Természetesen nem.
Ilyen-olyan szélsőséges jelenségek minden politikai erő támogatói között előfordulnak, de nyilvánvalóan nem jellemzik az egész szavazótábort. Bizonyára a Tisza szavazói sem azért voksoltak a Tiszára, mert egyetértenek abban, hogy szeretnék Eckü heréit látni a leköszönő fideszes miniszterek fején. Véleményszabadság van, ezért semmi akadálya, hogy bárki egész politikai táborokra vonatkozó következtetéseket vonjon le egy-egy ilyen jelenetből. Ettől még az ilyen következtetés alacsonyan termő gyümölcs: a minimálisnál is kevesebb szellemi erőfeszítést igényel, haszna pedig még annyi sincs. Az ilyen eszmefuttatások nem jók másra, mint indulatok szítására, a társadalmi béke aláásására és arra, hogy a közbeszéd még távolabb kerüljön a valóságtól. Azt pedig, hogy mi a vége a valóságtól való elszakadásnak, a Fidesz bukása is mutatja, ami jóval kevésbé lett volna súlyos, ha a párt a valóság talaján marad. A kontrollvesztés egyik oka éppen az volt, hogy sem a társadalom, sem a véleményformálók nem húztak határokat a Fidesz számára. Nem szabadott észrevenni a piliscsabai jegyzőket, nem volt megengedett a fellépés a határsértők ellen. Aki megpróbált arra emlékeztetni, hogy van határ, azt elhallgattatták. Ha nem tudták elhallgattatni, hitelteleníteni próbálták. A vége? Végleg elvesztek egy párhuzamos valóságban, a társadalom elmerült a gyűlöletben, a fejlődés sok területen megakadt.
A Tisza Párt számára a Fidesz pályája intő példa lehet. A társadalom elemi érdeke és a józan polgárok egyik fő elvárása lehet az új kormánnyal szemben, hogy leszámoljon az értelmetlen hergeléssel és a kettős mércével, ami ellehetetleníti a vitákat, megbénítja a fejlődést és megmérgezi a hétköznapokat is. Eckü egyébként bocsánatot kért a jelenet miatt, amit a Rendszerbontó Nagykoncerten produkált. Sokkal jobb döntés volt, mint ha meghosszabbította volna Bicskéig. A piliscsabai jegyző ellen a település polgármestere méltatlansági eljárást kezdeményezett – ami talán annak is volt köszönhető, hogy rövid idő alatt hatszáznál is több aláírást gyűjtöttek össze a jegyző távozását követelve a felháborodott helyi lakosok. Fontos, hogy érkezzenek ilyen jelzések a következő időszakban, amikor egy új kétharmados hatalom rendezkedik be. A határok kijelölése most zajlik. Akkor léphet előre Magyarország, ha ezek minél inkább a józan ész és a közös minimum nevében rajzolódnak.
