Annyi tanár mondott fel a Magyar Evangéliumi Testvérközösség abaújkéri iskolájában, hogy nem tudnak órákat tartani – számolt be nemrég az RTL. Az iskola dolgozói július óta nem kaptak fizetést, mert a a Magyar Evangéliumi Testvérközösség a NAV végrehajtása alatt áll. Az ügy előzménye, hogy az egyházi státuszától önkényesen megfosztott, és azóta is csuklóztatott egyház annyi forrástól esett el, hogy végül a munkavállalók után fizetendő járulékokon „fogta meg” a pénzt.
Kérdés, hogy érvényes válasz-e az önkényre a járulékok be nem fizetése – főleg úgy, hogy ez a döntés a dolgozókat hátrányosan érinti. Ez még a körülmények ismeretében sem helyeselhető. De az önkény sem. Az Evangéliumi Testvérközösség a 2011-es egyházügyi törvény hatályba lépése következtében elvesztette bevett egyházi minősítését, egyszerűen visszafokozták egyesületté. Miután az Alkotmánybíróság 2012-ben megsemmisítette a törvény számos rendelkezését, a Fidesz egyszerűen átlépett a testületen, és beemelte ezek egy részét az alkotmányba, és bár tett engedményeket, az elismerésre továbbra is a parlamentnek kellett rábólintania, vagyis a politika jelezte: nem csak arról dönthet teljesen saját szája íze szerint, hogy mi a jog, hanem arról is, hogy melyik vallás mit ér. Be is mutatta, mit ért ezalatt: bár az Evangéliumi Testvérközösség ezután elnyerhette volna a kedvezőbb – noha még mindig egyesületi – státuszt, az Országgyűlés öt évig napirendre sem vette az ügyet.
Sok kritika érte a napokban elhunyt Sólyom László alkotmányszemléletét és az általa elnökölt Alkotmánybíróság döntéseit, de többek között az Evangéliumi Testvérközösség kálváriája mutatja, hogy mekkora szükség lenne erre sokak által kárhoztatott, néhol rigorózus, az egyének és a közösségek szabadságát mégis védelmező, az önkénynek is gátat szabó szemléletre, amely a jogot nem politika fegyverének, hanem egy közös alapnak tekintette. Aligha véletlen, hogy a Fidesz már a kormányzása elején céltudatosan eldobta ezt az örökséget, amelytől semmi nem állt távolabb, mint az önkény. Ez az alap, amelyről talán sosem volt társadalmi konszenzus Magyarországon, ma fájdalmasan hiányzik egyeseknek – és később másoknak is fog.
Akik politikai indíttatásból vállat vonnak, netán örvendenek az olyan döntéseknek, mint amilyeneket az Evangéliumi Testvérközösségnek kellett elszenvednie az évek során, elfelejtik, hogy ők lehetnek a következők.