Lindsey Graham republikánus szenátor csúnya kirohanást intézett a dán miniszterelnök irányába a müncheni biztonságpolitikai konferencián. Egy megbeszélésen nemes egyszerűséggel azt közölte: „Ki nem sz*rja le, kié Grönland?”, majd több alkalommal „kis hölgyként” utalt a dán kormányfőre, Mette Frederiksenre, aki egyébként jelen volt a megbeszélésen. Kis hölgy. Hölgyecske. Miközben az illető egy miniszterelnök. Egyébként negyvennyolc éves. A történetben nyilván a hatalmi arrogancia a lényeg. Ha női elnöke lenne Kínának, őt a szenátor aligha címezte volna hasonlóan. De nőnap közeledtével érdekes az is, hogy ez az arrogancia milyen kifejezésmódot talált magának. Graham számos módon tudtára adhatta volna a dán kormányfőnek a lekicsinylését, címezhette volna eszkimósimogatónak, vagy ami éppen eszébe jut, de neki éppen az jutott eszébe, hogy a dán miniszterelnök történetesen egy nő.
Orbán Viktor miniszterelnök sem teljesített sokkal jobban az utóbbi időben, nemrég Szabó Tímeát sikerült „lekisasszonyoznia”. A kisasszony megszólítás hagyományosan a nagyon fiatal korra, illetve a férjezetlen állapotra utalt a magyar nyelvben. Nem mintha a kornak vagy a családi állapotnak bármilyen szerepe lenne a politikai ténykedés során – egy tizennyolc éves képviselőt is képviselő asszonynak illik szólítani Magyarországon, vagy legalább asszonyomnak – de azért megjegyeznénk, hogy Szabó Tímea egy ötvenéves családanya. A kisasszony megszólítást nem indokolhatta semmi a reflexszerű szexizmuson kívül, ami valakinek a nemét jó oknak és eszköznek találja az illető lekicsinylésre.
Mielőtt bárki felhorgadna, hogy ezek a feminista nők már egy kis becézgetést sem tűrnek el, nőnap hetében, érdemes belegondolni abba, hogy ennek a „bájos” becézgetésnek van-e fordított esete: például hogyan kellett volna Szabó Tímeának szólítania Orbán Viktort, hogy hasonló helyzetet teremtsen. Ifiúrnak? Fiatalúrnak? (Vállalkozó kedvűeknek ott van még a „bácsi”, történész vénával megáldottaknak esetleg a „kend”.) És vajon hogy szólíthatta volna viszonzásul a dán kormányfő a republikánus szenátort? Uracskának? Ilyen szó nincs is.
A magyar kormányfőt miniszterelnök úrnak szokták szólítani, akkor is, ha történetesen éppen fölkérdezik – Szabó is éppen így tett –, sőt, olyankor is, amikor kíméletlenül gyepálták. A fentihez hasonló, férfiakat célzó megszólítások pedig vagy nem is voltak, vagy mára végképp kivesztek a mindennapi nyelvhasználatból, és nagy csodálkozást lenne, ha valaki megpróbálkozna velük. „Ifiurazásra” valahogyan már senkinek sincsen szüksége 2026-ban. A „kis hölgy”, meg a „kisasszony”, az viszont még mindig előkerül felnőtt emberekkel szemben, egészen hihetetlen összefüggésekben. Micsoda véletlen: általában akkor, amikor elfogynak az érvek, és csak a hatalmi arrogancia marad.
