Pártokkal és politikusokkal sokszor előfordul, hogy szilárdan állítanak valamit egy kérdésben, aztán egy idő múlva szemrebbenés nélkül előhozakodnak az ellenkezőjével. Ezt – vélhetően – a Tisza Párt is meg fogja tenni időről időre. Az új politikai erő hitelessége azon fog múlni, hogy ez mennyire lesz gyakori, és hogy alapvető kérdésekben ellentmondásba keverednek-e. Bizonyos ügyekben, bizonyos határok között lehet arra hivatkozni, hogy megváltoztak a körülmények. De alapvető értékeit egy politikai párt sem hagyhatja hátra. Az ellentmondás nem lehet rendszerszintű, nem lehet a működés lényege.
A Fidesz eljutott erre a szintre: a saját értékrendjének tartóoszlopait rúgta ki sorjában az elmúlt tizenhat évben. Lánczi Tamástól megtudhattuk, hogy „amit korrupciónak neveznek, az gyakorlatilag a Fidesz legfőbb politikája”. G. Fodor Gábortól azt, hogy a polgári Magyarország egy politikai termék. Kósa Lajostól azt, hogy az alapítványokhoz került jegybanki vagyon „elvesztette közpénz jellegét”. Orbán Viktor miniszterelnöktől pedig azt, hogy „a fékek és ellensúlyok rendszere csak az EU blablája”. A tettek is megfeleltek a szavaknak. A sok beismerés közül talán egyik sem volt annyira árulkodó, mint Szijjártó Péter kérdése, aki azzal fordult Szergej Lavrov orosz külügyminiszterhez, hogy szíveskedjen kitalálni helyette, mi lehet a magyar érdek – az orosz érdekek kijárásában. Ezt a politikust a szuverenitást és a magyar érdeket éveken át lobogtató Fidesz a magyar Országgyűlés alelnökének jelölte volna.
Mindeközben a párt „normális” ellenzéket ígér – jelentsen ez bármit ezek után. Azt biztosan nem jelentheti, hogy a Fidesz majd a kétharmados hatalom ellensúlyaként lép fel. Márpedig ezt lengette be a párt következő frakcióvezetője, Gulyás Gergely, aki szerint a Fidesz ellenzékben majd fellép a „a kormánypárt önkényes döntéseivel szemben”. Hogyan lépnek fel? A jogállamiság nevében? A fékek és ellensúlyok rendszerének fontosságát hangsúlyozva? A bíróságok függetlenségét féltik majd? Netán kitérnek a civil szervezetek nélkülözhetetlen szerepére a hatalom ellenőrzésében? Az önkorlátozás fontosságára? Esetleg szükség lesz szabad sajtóra is? Sőt, 2026. május 9-től talán még az sem lenne elfogadható, ha a házelnök véletlenül mindig ellenzéki képviselőket sújtana milliós büntetésekkel, mondvacsinált okokra hivatkozva? Eddig úgy tűnik, ezt tervezi a leköszönő kormánypárt. Ráadásul mindezt nullához közelítő önreflexiót követően, mintha mi sem történt volna. Ez nem hogy nem normális, ez szürreális. Teljesen életszerűtlen.
Ha mindez egy párt gondja-baja lenne, talán kevesebb figyelmet igényelne, csakhogy itt az ország problémájáról van szó. Minden hatalomnak szüksége van fékekre. De a legnagyobb ellenzéki párt finoman szólva is eljátszotta a lehetőségét, hogy kiálljon a demokratikus és jogállami értékek mellett. A demokráciának és a Tisza Pártnak sem tesz jót, ha a kétharmados többséggel bíró kormánypárt nincs versenyhelyzetben. Mégis olyan helyzet körvonalazódik, már megint, amikor a kétharmaddal hitelességét vesztett ellenzék áll szembe. A Tisza a saját önmérsékletén kívül a polgári társadalom, a civil szervezetek és a független sajtó szigorára hagyatkozhat. Utóbbiak kissé nyúzottan kerültek elő a NER által részükre kiásott vermekből, de már a korábbi kormányok alatt is megállták a helyüket. Elég visszaemlékezni arra, milyen lelkesen hivatkozott a Fidesz ellenzékben a Transparency International korrupciós indexére, vagy Bodoky Tamás tényfeltáró cikkeire. A történtek után ezt talán mégsem merik újra megcsinálni. A Tiszának pedig nem lesz egyszerű dolga. De legalább a rossz példa adott.
