Halottak napja alkalmából szokatlan produkcióval lepte meg nézőit a kormány médiaholdudvarához tartozó TV2 – a televízió stábja kísértetvadászatra indult, és türelmes várakozás után találkoztak is egy „lidérces alakkal”. Persze ne legyünk igazságtalanok, egyrészt a végkövetkeztetés az volt, hogy soha nem tudjuk meg, hogy valóban szellemet látott-e a stáb: vagy igen, vagy nem. Másrészt a legrosszabb indulattal sem lehet a történteket kizárólag a fideszes média nyakába varrni, nemzetközi jelenségről van szó.
Józan ésszel élő médiafogyasztó az elmúlt években nem egyszer hőkölhetett hátra, amikor felütött egy bulvárlapot, és ott éppen egy halottlátót vagy egy jóst látott nyilatkozni. Előfordult, hogy ezek a médiumok úgy kérték ki az itt felsoroltak véleményét, mintha egy orvost vagy egy közgazdászt kérdeznének, és még áttételesen sem utaltak arra, hogy az interjúalany olyan dolgokról nyilatkozik, amelyek a tudományos közmegegyezés szerint nem léteznek.
Minden médium felelősséget visel a nyilvánosság állapotáért és a közönség mentális egészségéért, de a kereskedelmi média nehezebben kérhető számon ezért. A kormány holdudvarában működő lapokat, tévé- és rádióadókat viszont kerülőúton igen nagy részben a köz finanszírozza. Ezért elvárhatjuk, hogy legalább halottak napja alkalmából olyan, közérdekű kérdések kerüljenek terítékre a szellemidézés helyett, mint például a gyászfeldolgozás – főleg, hogy a szakemberek nem győzik hangsúlyozni: finoman szólva is volna mit javítani a társadalom mentális egészségén.
És az is köztudott, hogy a társadalom széles rétegei kritika nélkül fogyasztanak el ilyen és hasonló médiatartalmakat, nem téve különbséget hír és álhír között – amit a politikai döntéshozók talán nem is annyira bánnak. A halottak napi kísértetvadászat viszont nem csak a fejekben uralkodó zavart növeli, hanem a gyászolóknak is további lelki károkat okozhat. Ez azért még az elmarasztaló bírósági ítéletekkel és nyilvános bocsánatkérésekkel végződő álhírterjesztéshez képest is új távlatokat nyit meg – lefelé a lejtőn.
