Magyarországon fasiszta lázongók és a nyugati titkoszolgálatok által feltüzelt emberek okoztak „krízist” 1956-ban – nagyjából így hangzik az új, Putyin tanácsadója által szerkesztett orosz állami történelemkönyv értelmezése a magyar forradalomról. A tankönyvből kiderül az is, hogy a végén szerencsére a szovjet haderő segített a magyar hatóságoknak a rend helyreállításában. Hibát csak ott lát a hivatalos orosz történelemoktatás, hogy 1989 után az oroszok kivonultak Magyarországról, gyakorlatilag „átengedve” az országot a Nyugatnak.
Ezt az értelmezést azért még Magyarország kormánya is visszautasítja – legalábbis 1956-tal kapcsolatban. A következményeket tekintve már nagyobb egyetértés mutatkozik a magyar és az orosz vezetés között: kevés dologról hallunk annyit a kormányzati kommunikációban, mint a hanyatló Nyugat túlzott – bűnös – befolyásáról, amely be akarja hálózni Magyarországot, és el akarja ragadni az országtól féltve őrzött szuverenitását, a Nyugatba beleértve az Európai Uniót, az Egyesült Államokat és bármilyen eszmét, ideológiát, elgondolást, ami nyugat felől érkezik – jó vicc, hiszen a kormány szerint egy hanyatló kultúráról beszélünk. Mi jó érkezhetne onnan? A közvéleménykutatások, amelyek szerint csökken Magyarországon a Nyugat népszerűsége, és nő Oroszországé, aligha függetlenek ettől az évek óta tartó, masszív átképzéstől.
Természetesen nem minden jó, ami nyugatról érkezik, sem Európa, sem az Európai Unió, sem az Egyesült Államok nem mennyei rendszerek. A probléma nem az, hogy Magyarország kormánya kritikusan viszonyulna a nyugati világrend egyik vagy másik eleméhez – bár ez jórészt azon múlik, hogy melyikhez, és hogyan – hanem az, hogy teljes egészében elutasítja azt, miközben a keleti világrend egyetlen eleméhez sem viszonyul ezen a módon.
Ugyan mikor rótta fel az Orbán-kormányok bármelyik képviselője Oroszországnak, hogy politikusokat vásárol Európában, ami nem éppen a szuverenitás garanciája? Vagy mikor vetette fel bármelyikük, hogy az Oroszországtól való energiafüggőség is igencsak érinti Magyarország szuverenitását? Kit zavart az orosz „kémbank” – mindaddig, amíg az ukrajnai háború miatt tarthatatlanná nem vált a helyzet –, amely mindenféle ellenőrzéstől mentes ki-be járást biztosított az Európai Unióba, ki tudja, hogy kiknek?
A kormányzati narratíva szerint a nyugat hanyatlik, Oroszország viszont – amely fegyverrel rohanta le szomszédját, ahol a szólás és a gyülekezés szabadsága a múlté, ahol ellenzéki politikusok és művészek ülnek börtönben, az emberek pedig úgy potyognak kifelé az ablakokon, mint a bogarak ősszel –, az nem hanyatlik. Sőt, csakis a paradicsom lehet a kormány szemében, ha ennyi éven át egyetlen rossz szót sem jutott eszükbe szólni róla. Nem úgy a Nyugatról. Voltak itt „megszállók” Soros György alapítványai, vívtunk „szabadságharcot” a „Soros-katonák” és persze az Európai Unió ellen. És a kormány szócsövének számító sajtóban ennél több is: az Európai Unió mint „a Gonosz Birodalma”, és a NATO mint az USA erőszakszervezete, amely veszélyt jelent Magyarországra.
Oroszországnak még egy kis szúrás sem jut az óriási kardcsörtetésből. Ugyan mi ez, ha nem a beismerése annak, hogy Magyarország kormánya lényegében az orosz történelemszemlélettel ért egyet, amely szerint az oroszok kivonulása után Magyarországot elragadta Oroszország érdekszférájából a Nyugat, amit a szétesőfélben lévő Szovjetunió bűnös tétlenséggel szemlélt?
Cselekedeteit egyelőre csak részben igazítja ehhez a világszemlélethez Magyarország kormánya – az Európai Uniót és a NATO-t mégsem lehet csak úgy elhagyni –, de az ideológiai alapot és a közhangulatot már javában teremti hozzá. Ahogy, mint látható, Oroszország is féltve őrzi és élteti az egykori Szovjetunióhoz visszanyúló birodalmi álmok ideológiai alapjait. Hogy mi válik ezekből valósággá, nehéz lenne megjósolni. De azt az egyet ki lehet zárni, hogy a masszív nyugatellenes ideológiával kikövezett út bármiféle szuverenitás felé vezetne.
