Józan ésszel élő embernek nem lesz nyugodtabb álma attól, hogy Magyarország egyoldalú energiafüggőségben áll Oroszországtól. Még kevésbé megnyugtató, hogy egyes értelmezések szerint tulajdonképpen a kormány hatalmon maradása is az orosz energiabehozataltól függ.
A diverzifikálás a kormány által naponta hangoztatott szuverenitás szempontjából életbe vágó lett volna. Hosszú távon gazdasági és biztonsági szempontból is az egyetlen racionális út. Aki több lábon áll, kevésbé sérülékeny, és kevésbé zsarolható. Ennek törvényszerűen anyagi ára is lehet, de ha jól értjük a kormány politikáját, a szuverenitás sokat megér. Az uniós pénzekről való lemondás és az európai kapcsolatok romba döntése mindenesetre arra utal, hogy hajlandóak fizetni érte.
Az orosz nyersanyagnak való kiszolgáltatottság érdemi mérséklése mégis váratott magára. Történtek lépések, de a nagy mértékű függés továbbra is fennáll. Ezt azonban nem nevezi a kormány kiszolgáltatottságnak, helyette gazdasági racionalitásnak hívja. Akkor nem lenne-e szintén racionális esetleg hazahozni a beragadt uniós támogatásokat, és rendezni az európai kapcsolatokat? Remélhetőleg erre nem azért nem kerül sor, mert a Magyarországot egyoldalú gazdasági függésben tartó Oroszországnak ez nem áll érdekében. Hogy ígért-e valamit Oroszországnak a magyar kormány, azt nem tudni – a Putyin-Orbán találkozók tartalmáról még mutatóban sem jelennek meg érdemi információk. Sok mindenről csak találgatni lehet. Máig rejtély például, miért állt ki Magyarország miniszterelnöke a szélsőjobboldali romániai elnökjelölt mellett, aki magyarellenessége miatt a romániai magyar kisebbség szemében egyáltalán nem volt favorit, annál inkább az lehetett Oroszország szemében. Hasonló példából sok van, túlságosan sok. Valamilyen megfontolás biztosan van a végtelenül egyoldalú, a múlt rendszer retorikai eszközeivel dolgozó kormányzati kommunikáció mögött is, ami a hanyatló Nyugat folyamatos leszólásából és a derék gazdasági partner Oroszország méltatásából áll.
Az Egyesült Államok láthatóan nem hibátlan, európai szemszögből sem – elég csak az Európai Unióra kivetett vámokra gondolni. De legalább a vezető ereje annak a nyugati szövetségi rendszernek, amelyhez Magyarország is tartozik egy újra blokkokra szakadó világban, amelyet sokak szerint új hidegháború fenyeget. Donald Trump jelenleg éppen azon fáradozik, hogyan lépjen az ellenfelének tekintett Oroszország sarkára, és miközben mentességet adott Magyarországnak az orosz nyersanyagra kivetett szankciók alól, olyan vállalásokat íratott alá a magyar kormánnyal, amelyek az Egyesült Államoktól való függését erősítik.
Magyarországnak szemmel láthatóan sokba fog kerülni a Donald Trumppal kötött alku. De – elnézve az orosz nyersanyagtól való függőséget és Magyarország elmúlt másfél évtizedben kivívott, kétes helyét a saját szövetségi rendszerében – legfőbb ideje volt, hogy a kormány Washingtonnak tegyen ígéreteket, ne pedig Moszkvának.