Kissé udvariatlanul bánik a gazdaságfejlesztési miniszter a kormány hónapok óta építgetett érvelésével, miszerint uniós pénz nélkül márpedig nem tud Magyarország az oktatásba fektetni: a pedagógusok béremelése nem lehetséges az uniós források nélkül. Nagy Márton gyakorlatilag lebontotta a kormányzati érvelést, sőt, még rá is lépett: a Világgazdaságnak adott interjújában kifejtette, hogy az uniós források hiányoznak ugyan a magyar gazdaságból, de érdemes hozzászokni a hiányukhoz, mert „a magyar gazdaságnak át kell állnia így is, úgy is egy uniós forrás nélküli létre” – hiszen bizonyos fejlettségi szint felett az ország úgyis nettó befizető lesz.
Ez utóbbi természetesen igaz. De némileg ellentmondásos az az üzenet, hogy az uniós támogatás Magyarország gazdasági fejlődése szempontjából nem alapvető, „könnyen kiváltható forrás” lenne – azok után, hogy a kormány nem győzte hangsúlyozni: a gazdasági fejlődés kulcsát jelentő közoktatás rendbetételét uniós pénzből, és csakis uniós pénzből tudják finanszírozni. Szó sem esett arról, hogy könnyedén kiváltanák valami más forrással akár rövid, akár hosszabb távon.
Magyarország kormánya pontosan azért kért jelentős támogatást az Európai Uniótól a pedagógus béremelésre – ami egyébként teljes mértékben nemzeti hatáskör –, mert ez az egyik feltétele a gazdasági felzárkózásnak. És ebből a célból támogatja az oktatás fejlesztését az Európai Unió. Mert a hosszú távú gazdasági növekedés feltételének tekinti.
Akár igaz is lehet Nagy Mártonnak az az állítása is, hogy a külföldi működőtőke hatékonyabban hasznosul, mint az uniós pénzek, amelyeket a kormány oszt el – az például nem valószínű, hogy a külföldi befektetők pénzéből hatvan centis kilátó vagy lombkorona nélküli lombkoronasétány épülne. De talán érdemes hozzátenni azt is, hogy a külföldi működőtőke akkor hozza meg az áhított felzárkózást, ha innovációval párosul. Hogy ez sikerül-e, az részben politikai szándékokon múlik: egyrészt azon, hogy milyen beruházásokat hogyan támogat a kormányzat, sikerül-e összeszerelő üzemeken kívül magasabb hozzáadott értékű tevékenységet, például fejlesztést is Magyarországra csábítania. Elősorban pedig azon múlik, hogy Magyarország alkalmas lesz-e egyáltalán ilyen tevékenységekre. Ez pedig nagyban múlik azon, hogy a kormányzat mennyire iparkodik, hogy növelje a hazai emberi erőforrás úgynevezett innovációs képességét. Ennek elsődleges eszköze az oktatás, amit a külföldi tőke nyilvánvalóan nem fog, a költségvetés pedig a jelek szerint nem képes és nem is akar finanszírozni. Maradtak az európai uniós források, amelyekről a gazdaságfejlesztési miniszter szerint Magyarország könnyedén le tud mondani – a kérdés már csak az, hogy a közoktatás számláját ki állja.