A gyermekvédelmi rendszer állapotáért a mindenkori kormányok felelősek. Az utóbbi időben kirobbant botrányok ezért elég súlyos terhet jelentenének a Fidesznek. Csakhogy ehelyett már jó ideje másról beszél a nyilvánosság. A „Zsolti bácsi”-ügy, amelynek jelenlegi tudásunk szerint az égvilágon semmilyen ténybeli alapja nincs, valójában a kormánypártoknak tett jót. Visszatámadhatnak, okkal kérhetik ki maguknak Semjén Zsolt alaptalan gyanúsítását, részletesen taglalhatják a Juhász Péter volt politikus „forrása”, Látó János korábbi, igencsak különös kijelentéseit, fenyegetőzhetnek megtorlással, beidézheti a rendőrség Juhászt – elég, ha tanúként –, lefoglaltathatja a telefonját, és közben számíthat arra, hogy ez borítékolhatóan nagy visszhanggal jár, és ha nem, akkor a rendőrség kivonul még egy meggondolatlanul posztolgató nyugdíjashoz is.
Hatósági túlkapásoktól tartani soha nem teljesen megalapozatlan félelem, de ez egy másik történet. A közbeszéd jó időre kizökkent abból, ami a Szőlő utcai ügy lényege, és csak bízni lehet abban, hogy visszatalál a lényeghez. Nevezetesen, hogy kineveztek egy gyermekvédelmi intézmény élére egy olyan embert, akit sajtóinformációk szerint korábban fegyelmi eljárással távolítottak el az állásából. Egy embert, aki a mostani gyanú szerint élettársával prostituáltakat futtatott. Az életmódja és a lefoglalt pénzmennyiség alapján is nyilvánvalónak tűnik, hogy nem tegnap kezdhette ezt a tevékenységet. Mégsem arról beszélünk, hogyan lehetséges, hogy ez korábban senkinek nem tűnt fel. Juhász Péter Pál kinevezése és – minden jel szerint – kései lebuktatása kormányzati felelősség.
A kormány hangsúlyozza, hogy a Szőlő utcai ügynek nincs kiskorú sértettje, közben maga a rendőrség számolt be arról, hogy „a pár még több mint tíz évvel ezelőtt pártfogásába vett egy hányattatott sorsú kislányt, aki gyermekotthonban nevelkedett. Felnőttkorúvá válását követően is megmaradt a függőségi viszony a lány és a pár között. Ugyanúgy, ahogy egy másik lánnyal is hasonló kapcsolatot alakítottak ki.”
A 444.hu hivatalos dokumentumok alapján ismertette az egyik, a gyanú szerint prostituáltként futtatott, ma már nagykorú fiatal nő, Sára életútját. A cikkből kiderül, hogy már 12 éves korában kimaradozott éjszakára a letartóztatott pár társaságában, a szakvélemény szerint szexuális bántalmazás érte, ám erről a lány nem beszélt. A rendőrség nem talált semmit, a nyomozást megszüntették.
Közben a sajtóban, így a Magyar Hangban is drámai beszámolók jelennek meg arról, milyen sorsa van a kiszolgáltatott gyermekeknek, akikről az állam gondoskodik. Illetve nem gondoskodik. Ez a történet róluk, a kiszolgáltatottakról szól. A ma már nagykorú, de 2012-ben még csak tizenkét éves Sáráról, és még sokakról. Arról, hogy mi okból, milyen indoklással nevezték ki Juhász Péter Pált. Arról, hogy ki a felelős azért, hogy csak most kattant a kezén a bilincs. Az áldozatokról szól, és nem kevésbé a felelősökről. Nem Juhász Péterről, Látó Jánosról vagy Semjén Zsoltról.
Amikor Semjén Zsoltot az ATV-ben arról kérdezték, hogy miért nevezhették ki Juhász Péter Pált a Szőlő utcai javítóintézet élére, miközben 2009-ben már felmerült vele szemben, hogy szexuális visszaéléseket követhetett el egy kiskorú ellen, a miniszterelnök-helyettes, a kormányfő után az első ember a kormány élén, amely tizenöt éve szinte megszakítás nélküli kétharmados felhatalmazással felel az állam működtetéséért, azt felelte: „Szerkesztő úr, mi közöm nekem ehhez?” Erről kellene beszélnünk.
