Rövid idő alatt öt tory képviselő került a bulvárlapok címlapjára, felidézve a Major-kormány rekordját, amely a Munkáspárt 1997-es földcsuszamlásszerű választási győzelméhez vezetett.
Hamar kijózanodott Boris Johnson, amikor a nemzetközi arénában, három egymást követő csúcsértekezleten eltöltött nyolc sikeres nap után hazatért. Csütörtökön még a madridi NATO-értekezleten értesült arról, hogy egyik legközelebbi bizalmasa, Chris Pincher, a parlamenti frakciófegyelemért felelős „chief whip” egyik helyettese lemondott miniszteri rangú tisztségéről, mert előző este a St James’s téren lévő exkluzív Carlton Clubban, a Konzervatív Párt korábbi főhadiszállásán súlyos alkoholos befolyásoltság alatt állítólag megtapogatott két férfit. Az információ egy tory szemtanú révén jutott el a Downing Street 10-be és a köztudatba. Pincherről maga „BoJo” terjesztette, hogy „mind nevében, mind tetteiben csípkelődő” (az angol pinchers szó magyarul csipeszt vagy harapófogót jelent).
Az 52 éves politikus a történtek után nyomban lemondott kormányzati pozíciójáról, bocsánatot kérve, amiért „részegségével és cselekedetével lejáratta magát”. Boris Johnson támogatásában bízva első lépésben nem adta fel frakciótagságát, ám a pénteki nap előrehaladtával egyre nyilvánvalóbb volt, hogy helyzete tarthatatlan. Ahogy korábban többek között a saját maga által szabott szociális távolságtartási követelményeket megsértő, közeli munkatársnőjével szerelmi kapcsolatra lépett Matt Hancock egészségügyi miniszterrel és Owen Paterson volt kabinetminiszterrel tette, aki ismételten kihasználta privilegizált pozícióját és két fizetett tanácsadói megbízójának is elfogadhatatlan előnyöket biztosított, megtépázva ezzel az alsóház tekintélyét, Boris Johnson most is megpróbálta menteni a menthetetlent. Végül péntek délutánra világossá vált, hogy Pincher konzervatív frakciótagságát fel kell függeszteni.
A tory vezető vonakodása mögött Pincher iránti hálája és lojalitása állt. A honatya meghatározó szerepet játszott Johnson megválasztásában, majd a lehető legtöbb rebellis jó útra térítésében a miniszterelnökkel szemben kezdeményezett június 6-i bizalmi szavazás idején. E sorok írásakor a politikus még a nyugatközép-angliai Tamworth független parlamenti képviselője, de a „chief whip” kérésére a sértettek által benyújtott panasz hivatalos kivizsgálásáig nem fog bejárni a parlamentbe.
Pincher nem most először keveredett bajba. Korábban, Theresa May kormányzása idején a harmadik legmagasabb rangú fegyelmi felelős szerepét töltötte be, amikor 2017-ben otthonában kikezdett Alex Story volt olimpikon evezőssel, akinek simogatás közben azt sugdosta a fülébe, hogy „sokra viheti a Konzervatív Pártban”. Ebből a skandalumból egy belső vizsgálat még kimentette, így mind May, mind később Johnson kormányában különböző vezetői funkciókhoz jutott, annak ellenére, hogy idén februárban többek között Steve Barclay, Johnson kabinetfőnöke is megkérdőjelezte, alkalmas-e az eredetileg felajánlott „chief whip” szerepre. Vasárnapra, névtelenséget kérve megszólalt az egyik szerda esti célpont, egy fiatalember, aki szaftos részletekkel írta le, hogyan zajlott le a szexuális közeledés.
A Pincher-botrány elkerülhetetlen összehasonlításokat vet fel John Major 1992-1997 között hatalmon lévő kormányával, amelynek tagjai újabb és újabb szexuális és más erkölcsi botlásaikkal mind tekintélyétől, mind vezetőképességétől megfosztották Margaret Thatcher utódát. Ez is nagy szerepet játszott abban, hogy 1997. május 1-jén Tony Blair Munkáspártja fergeteges győzelemmel vette át a hatalmat.
Az elmúlt hónapokban öt tory képviselő kavart szexbotrányt. Közülük ketten adták fel képviselői helyüket, az alsóházban pornóvideók nézésén kapott Neil Parish és Imran Ahmad Khan, akit börtönbüntetésre ítéltek egy tizenötéves fiú megrontása miatt. Parish, valamint a korábban említett Paterson képviselői helye a libdemekhez, Khan wakefieldi, a „vörös falból” három éve elhódított posztja vissza, a Munkáspárthoz került. Mindennek fényében nem csoda, hogy Pincher körömszakadtáig ragaszkodik mandátumához. Könnyen előfordulhat viszont, hogy a független sérelmi és panaszbizottság is eljárást indít ellene zaklatás, megfélemlítés és erkölcsi kihágás gyanújával.
A Munkáspárt természetesen kiaknázza az újabb tory incidenst. Luke Pollard, aki az árnyék-kormányban a fegyveres erőkért felelős, a Sky Newsnak nyilatkozva „magasabb erkölcsi normákat” követelt a parlamentben. Hozzátette, hogy „fejétől bűzlik a hal”, a kormányfő példája tette világossá, hogy „nem számít a közéleti normák, a tisztesség, szerénység és becsületesség”. Az euroszkeptikus, újabban Johnson-kritikus befolyásos képviselő, Andrew Bridgen úgy fogalmazott, hogy „rossz napjuk volt mindazoknak, akik meg akarták őrizni, sőt vissza szerették volna nyerni a kormányfőbe vetett bizalmukat”.
Megjelent a Népszava Külföld rovatában 2022. július 4-én.
Kiemelt kép: Chris Pincher
