A Szkeptikus Társaság csapást mért az Orbán-rendszerre: Bagdy Emőkének ítélte a Laposföld díjat a családdal és a nemek genderalapú megközelítésével kapcsolatos nézeteinek elavultságára hivatkozva. A díjazott azonnal ellentámadásba lendült: fél évszázadnyi tudományos munkájával és könyveivel igyekezett személyét és álláspontját hitelesíteni, s nem mellesleg a szólásszabadság elkötelezettjeként tüntette fel magát, aki soha nem bánna így másokkal, csak mert azok az övéitől eltérő nézeteket vallanak.
Félreértés ne essék: Bagdy Emőkén volna mit számonkérnie valakinek, aki tényleg szkeptikus – mondjuk azt, hogy a tudományos érvelésébe szándékosan belekeveri a vallási meg a politikai meggyőződését, és így tudománynak álcázott ideológiával házal. Nagy kár, hogy a Szkeptikus Társaság a legutolsó olyan szervezet, amelyiknek egy ilyen számonkérésre bármiféle alapja van, hisz maga is ugyanezt teszi, amikor „közönségszavazásával” politikai pankrációba fojtja a tudományosság megmaradt ethoszát.
Ahogy arra számítani lehetett, Bagdy hívei is csakhamar aktivizálták magukat: eddig több mint húszezer magát értékvédőként meghatározó magyar támogatta aláírásával a professzor asszonyt. Ők is azt állítják, hogy a tudományos gondolkodást védik az ideológiai nyomulással szemben – ezt pedig legalább annyira hitelesen teszik, mint maga a Szkeptikus Társaság: állításuk szerint Bagdy „kiáll a gyermekek egészséges és biztonságos fejlődése mellett, és nem hagyja, hogy a genderideológiának való kényszeres megfelelés vegye át az irányítást a tudományos tények megismerése és tiszteletben tartása fölött”. Már ez a megfogalmazás félreérthetetlenné teszi, miként viszonyulnak az értékvédők a tudományhoz és az ideológiához: ami a szemükben a gyermekek egészséges és biztonságos fejlődését szolgálja, az tudomány; ami a szemükben a gyermekek egészséges és biztonságos fejlődését gátolja, az ideológia. Nos, aligha kell akadémiai doktorátus annak belátásához, hogy ez a szellemiség kifejezetten ideologikus, nem pedig tudományos természetű.
Csernobil: hazugságok kritikus tömege robbantotta szét a Szovjetuniót – Csernobil tanulsága a mai Magyarországnak az, hogy nemcsak a nukleáris láncreakció, hanem az államilag vezérelt hazugság esetén is számolni kell a kritikus tömeggel, ahol már nemcsak egyes hazugságok lepleződnek le, hanem a komplett párhuzamos valóság omlik össze.
Jól látható, hogy szkeptikusok és értékvédők közös erővel lökik a kiskorúak egészséges fejlődésének diskurzusát a politikai térbe, és lehetetlenítik el azt a tényalapú párbeszédet, amelynek a képviseletét kölcsönösen kisajátítják. Jelzem, hogy tudományos vitákban nem a többségi, hanem a tapasztalati tények által megalapozott álláspont érvényesül – épp ez a tudományos módszertan sajátja, amely a világ megismerésének más módjaitól megkülönbözteti. Tehát sem a Szkeptikus Társaság közösségi médiában folytatott szavazása, sem az értékvédők aláírás-vadászata nem hivatott és nem is alkalmas arra, hogy eldöntse, okoz-e egy gyereknek károsodást, ha azonos neműek nevelik. Ezt úgy lehet eldönteni, hogy nagy számban meg kell vizsgálni azonos neműek által nevelt gyerekeket, hogy kiderüljön, sérültebbek-e heteroszexuális szülők hasonló korú gyerekeinél. Az inkvizíció volt az utolsó olyan intézményes testület, amelyik tudományosan vizsgálható kérdésekben a többség világnézetéhez igazodó álláspontot várt el és kért számon.
Az értékvédők álláspontja legfeljebb hézagosan viszonyul Bagdy Emőke tényleges munkásságához, a pszichológus asszony ugyanis amellett, hogy szeret a politikával átitatott vita hevében tudományos munkájának fedezéke mögé bújni, legalábbis felemás érzelmekkel viszonyul a tudományhoz, amikor úgy fogalmaz, hogy „a tudomány is behódolt a pénznek, kiszolgálva a dehumanizáló befolyásolást, amely emberi, nemi, családi, közösségi, nemzeti identitásától megfosztja, és önazonossági rokkanttá teszi az embert”. Felhívom Bagdy Emőke figyelmét arra, hogy ami ezt műveli, az legkevésbé sem a tudomány, hanem épphogy a politika, még pontosabban az identitáspolitika – aki meg ebben részt vesz vagy segítséget nyújt, az legfeljebb a tudomány elárulója lehet, akkor is, ha mégoly magas katedráról teszi ezt.
A Laposföld díjat a Szkeptikus Társaság saját meghatározása alapján az érdemli ki, akinek a munkássága „a tudományba vetett bizalom és a tényeken alapuló gondolkodás tekintetében a legkárosabb”. Ennek fényében különösen érdekes, hogy az idei jelöltek között szerepelt Bardócz Zsuzsa biokémikus, aki azt állítja, hogy az mRNS-alapú oltás valójában biológiai fegyver, amely az agyvelőgyulladástól a kergemarhakórig a legkülönbözőbb betegségeket okozhatja, és amellyel a globális mélyállam a népességszaporulatot akarja kordában tartani; szavazni lehetett továbbá arra a Bogár Lászlóra, aki szó szerint tücsköt-bogarat összehord a magyar nyilvánosságban a világot uraló háttérhatalomról és Dózsa Györgyről, aki szerinte „ugyanannak a »nem létező« világerőnek volt az ügynöke, amely a pozsonyi csatától Trianonig mindig a vesztünket akarta”; ugyanakkor jelölt volt Máté Gábor orvos és pszichoterapeuta is, akinek az volt a vétke, hogy kijelentette: a ráknak lélektani faktora is lehet.
Nos, amíg Bardócz Zsuzsa meg Bogár László egy ostoba és veszedelmes konteót terjeszt, addig Máté Gábor olyasmit mondott, amit a pszichiáterek és az onkológusok számottevő része tényként kezel, Bagdy Emőke meg egyszerűen csak a teljhatalmú illiberális kurzus kedvét keresi, mint oly sokan Magyarországon. A jelölteket elnézve csak a vak nem látja, hogy a Szkeptikus Társaság célja valójában Máté Gábor és Bagdy Emőke összebardóczozása és összebogarazása. Lehet Máté Gábortól vagy Bagdy Emőkétől eltérő nézeteket vallani, de asszociatív viszonyba hozni őket az mRNS-tömeggyilkossággal meg a világerő ügynökeként szolgáló Dózsa Györggyel aljas és gyalázatos leszámolás.
Wokeness és alt-right közt nem félúton – Ahogy a wokeness hasonlít a bolsevizmushoz, az Orbán-rendszer szellemét kölcsönző alt-right éppúgy emlékeztet a fasizmusra.
Mi sem jellemzőbb, mint hogy a kifinomult és felvilágosult szkeptikusoknak, akik a világon mindenben kételkednek, csak a nyugati mainstream épp aktuális álláspontjában nem, eszük ágában nincs a társadalmi nemek szociológia tanszékek által diktált, de a biológia tükrében legalábbis kétségbe vonható teoretikájának mindenhatóságát megkérdőjelezni. A Szkeptikus Társaság tagjai úgy tesznek, mintha tudományos kifogásuk volna Bagdy Emőke működésével szemben, holott a napnál is világosabb, hogy a vele való konfliktusuk politikai, de legalábbis ideológiai alapú. Aligha véletlen, hogy amíg a szkeptikusok a jelöltek kiválasztását a közösségi média felhasználóira bízták, a Laposföld díj kiosztásakor már nem kockáztatták, hogy esetleg egy Bardócz Zsuzsa vagy egy Bogár László nyerjen: a társaság tagjai a maguk szűk körében szavazva biztosították, hogy akciójuk elérje az annak szánt politikai célt. Miért nem bírnak sem a szkeptikusok, sem az értékvédők igazat mondani? Miért hozakodnak elő a tények tiszteletével? Egyetlen tudóst sem győznek meg – ugyan kinek tartoznak ezzel a hazudozással? A szkeptikusok elismerhetnék, az a bajuk Bagdy Emőkével, hogy orbánista, az értékvédők pedig elismerhetnék, hogy az a bajuk a Szkeptikus Társasággal, hogy az meg gyurcsányista. Ütköztessék egymással a világnézetüket vagy a törzsi dogmáikat – a tudomány nem erre való.
Ha a Szkeptikus Társaság azt tenné, amit a célkitűzésének hazudik, akkor elmélyítené a tudomány tekintélyét, és aláásná az áltudományos nézetek hitelét, nem pedig lincselést szervezne a weben a világnézeti hiedelmeinek kihívói ellen. Ha az értékvédők valóban a tudományos tények megismerését és tiszteletét követelnék meg, ahogy azt hazudják, akkor nem az összegyűjtött aláírások számával érvelnének a maguk igaza mellett. Azzal, amit ez a két politikai segédcsapat idén tavasszal elkövetett, éppen hogy a tudományosság hitelére mért pusztító csapást, ez pedig röviddel egy pandémia után különösen nagy felelőtlenség – persze csak akkor, ha a következő járvány aláírásgyűjtéssel meg közönségszavazatokkal meghajtott politikai leszámolással nem lesz leküzdhető.
Olvasna még Puzsér Róberttől? Kattintson!
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2023/18. számában jelent meg május 5-én.
