Az állampárt hivatalos kommunikációja szerint Magyar Péter körül továbbra sincs semmi látnivaló, a belső mérések azt jelzik, hogy a Fidesz magabiztosan vezet, és derűsen várja a 2026-os választást – zavarba ejtő tény ugyanakkor, hogy a pártvezetők viselkedése kevéssé tükrözi a Miniszterelnöki Kabinetiroda által sugárzott stratégiai nyugalmat. A rendszer feje Kötcsén egy ország füle hallatára fenyegette megtorlással a saját pártelitjét, Lázár János megzabolázta földesúri önérzetét, és Orbán Viktor saját kiállítású Magyar Péterének szerepében tart utcafórumokat a nép egyszerű fiaként, Rogán Antal pedig egyre kétségbeesettebben próbálja megvetni a Fidesz lábát abban digitális térben, ahol a politikai tartalmak hirdetésére szánt közpénz többé nem garantál nézettséget. Orbán Viktor manapság kis túlzással minden második térfigyelő kamerának interjút ad, a szelekció szempontja pedig saját bevallása szerint az, hogy a kamerát működtető orgánum ne fogadjon el külföldi pénzt – a mondat úgy folytatódna, ha Orbán Viktor nem hagyná félbe, hogy nemzetközi források helyett inkább fogadjon be állami hirdetéseket közpénzek fejében, és a szuverenitása máris helyreáll, Magyarországon ugyanis Orbán Viktor szuverén, így bárki más szuverenitása csakis tőle származhat, márpedig a szuverenitásért a feudalizmusban hűség jár cserébe. A miniszterelnöki interjú rég nem látott lehetősége ezúttal az ATV-s Rónai Egon előtt nyílt meg, aki ezt arra használta, hogy a teljes cégcsoport rituális fegyverletételét demonstrálja az Orbán-rendszer színe előtt. Bár a beszélgetés hangneme a hivatalos lakájmédia szervilizmusának nívóját csak helyenként érte el, félreérthetetlen volt, hogy Rónai kifejezetten ezt ostromolja.
A műsorvezető, aki tizenöt év után elsőként kérdezhette egy elméletileg nem rendszerpárti platformon a miniszterelnököt, azzal kezdte interjúját, hogy a tizenöt év alatt felgyülemlett rengeteg kérdést úgysem volna elég ideje feltenni, úgyhogy inkább az aktualitásokról, először is a rendszerfő fényes sikerű amerikai útjáról fogja kérdezni – és sietve hozzáfűzte, hogy úgy gondolja, ez így van jól. Tényleg így fejezi ki magát az, aki a saját kérdéseit teheti fel? Nos, Rónai üzenetértékű szavaiból nem nehéz arra következtetni, hogy a beszélgetés tárgya a Miniszterelnöki Kabinetirodával kérdésről kérdésre, részletesen egyeztetve lett, és mert az interjú nem élőben került adásba, a tévécsatorna számíthatott arra, hogy Rogán Antal stábja a nem tetsző kérdéseket az azokra adott válaszokkal együtt könnyű kézzel kivágja majd a sugárzásba kerülő anyagból. Rónai Egon a hatalmilag alárendelt sajtó készséges munkatársaként szemrebbenés nélkül hallgatta végig Orbán Viktor hosszas eszmefuttatását az alkotmányjog aprólékos részleteiről, a nukleáris fűtőelemekről, a műholdjogokról meg az öltözőkben eltöltött évtizedekről. Csoda-e, hogy ilyen fontos témák megtárgyalása mellett nem jutott idő arra, hogy Rónai a közoktatás, a tömegközlekedés vagy az egészségügyi rendszer állapotáról kérdezze a miniszterelnököt? Nem esett szó továbbá Orbán Viktor telekszomszédjának, Mészáros Lőrincnek és vejének, Tiborcz Istvánnak a vagyonosodásáról, sem a Botaniq Klubban több tízmilliós táskákat villantó fideszes vállalkozóelitnek a komplett magyar társadalmat irritáló életmódjáról, hiszen ezek nyilván egyetlen nézőt sem érdekelnek jobban a parlamentáris és a prezidenciális kormányformák közti különbségeknél. Rónai Egonnak arról sem sikerült Orbán Viktort felkérdeznie, hogy miért csak akkor kezdett a gyermekotthonokban nyomorúságos körülmények közt élő kiskorúak sorsával foglalkozni, amikor nyilvánosságra került, hogy a hatalmával visszaélő igazgató szexuálisan megrontja őket, holott feljelentések és rendőrségi ügyek sora már korábban jelezte számára ezt, mégis sikerült Vásárhelyi Jánosnak, a bicskei rémnek Magyar Bronz Érdemkeresztet adományoznia.
Védőpajzs – Az az ország, amelyiknek ilyen pénzügyi védőpajzsra van (lehet) szüksége, gyenge; mégpedig azért, mert a kormánya gyenge, bármilyen képet is mutat magáról a külvilágnak.
A beszélgetés mélypontja abban a gyalázatos pillanatban jött el, amikor Rónai Egon megkérdezte Orbán Viktort, hogy Magyar Péter a méltó kihívója-e. Mit jelenthet az, ha egy ellenfél méltó Orbánhoz? Milyen szempontból kell megfelelnie a felséges úrnak? Intellektuálisan? Morálisan? Anyagilag? Orbán válaszul halált megvető cinizmussal jelentette ki, hogy nem bocsátkozik az ellenfelei minősítésébe, ez pedig figyelemre méltó kijelentés egy olyan politikus szájából, aki ellenfeleit rendszeresen küldi az ördöggel a pokolba, utal ki részükre szemöldökcsipeszt, vagy minősíti őket poloskáknak. Méltó kihívó-e Magyar Péter – így kérdezi Magyarország miniszterelnökét a független sajtó?
Rónai Egon persze nem bátorkodott a személyeskedő, dehumanizáló és gyűlöletkeltő szólamaival szembesíteni a magyarországi hódoltság legfőbb hűbérurát, amikor pedig Orbán kijelentette, hogy a magyar gazdaság Trianon óta permanens válságban van, Rónai véletlenül sem vetette fel a kérdést, hogy ez esetben miért hirdette a rendszerpropaganda a magyar gazdaság dübörgését 2010 és 2020 között? Nem is volt konjunktúra? Ha pedig volt, akkor ugyanezen mutatók alapján miért nem jelenthető ki, hogy a magyarok mögött álló öt évben a nemzetgazdaság az elmúlt három évtized legsúlyosabb recesszióját élte át?
Az egyetlen szakmailag értékelhető pillanat azt követően adódott, amikor arra a valóban releváns felvetésre, hogy a magyarországi gyerekek húsz százaléka relatív szegénységben él, Orbán Viktor azt firtatta, hogy nem mindegy, cigány vagy magyar gyerekekről van-e szó. Ezt hallván a szemforgató politikai korrektségre mindig hajlamos Rónai persze nem azt kérdezte, hogy miért fontos tudni ezt, vagy hogy honnan tudható erről bármi, netán a kormány használatában van-e erre vonatkozó nyilvántartás – ehelyett kérdőre vonta a miniszterelnököt, hogy a cigány gyerek miért is nem magyar. Persze ebből a helyzetből is a nép nyelvén beszélő Orbán jött ki jól, jelzem ugyanakkor, hogy a mérések szerint Magyarországon jelenleg több mint ötszáz-, de kevesebb mint hatszázezer cigány etnikumú állampolgár él, ha tehát minden cigány gyermek relatív szegénységben tengeti a napjait, a húsz százalékos adatot az sem magyarázza meg.
A beszélgetés legkellemetlenebb momentuma az volt, amikor Rónai a Tisza Párt adatszivárgása kapcsán bátorkodott megkérdezni Orbántól, hogy ha valóban annyira aggódik a magyar állampolgárok adatbiztonságáért, ahogy azt előadja, akkor miért is hozza nyilvánosságra a kormánymédia ezeket a nagyon érzékeny, személyiségi jogokba vágó információkat. Ekkor Orbán Viktor a „kormánymédia” kifejezésén felhördülve olyan közép-ázsiai hangnemben utasította helyre Rónait, hogy annak a szája előbb tátva, majd befogva maradt. A miniszterelnök felszólította a nyilvánosságért felelős kérdezőt, hogy az ne tolja rá a kormánymédiát – amellyel bizonyára arra célzott, hogy ő a magyar kormányfő, a média pedig a végrehajtó hatalomtól független hatalmi ág. Az uralmi szóval megrendszabályozott Rónai Egon ezt követően engedelmesen asszisztált ahhoz a szélhámossághoz, amelynek keretében Orbán Viktor demonstratív gesztusokkal hárította el azt a feltételezést, amely szerint Magyarországon nem a demokratikus intézmények uralkodnak, hanem egy hűbéri lánc, amelyet Tölgyessy Péter hatalmi piramisnak nevez. A miniszterelnök kifejezésre juttatta, hogy ez eddig a visszakérdezésig nem ilyen beszélgetés volt, amely persze így is folytatódhat – Németh Sándor pedig a maga fantáziájára hagyatkozva befejezheti a legfőbb hűbérúr félbeharapott fenyegetését: a beszélgetés természetesen folytatódhat ebben a hangnemben, de akkor a cégcsoportnak viselnie kell az ezzel járó következményeket. Így parancsolja lábhoz Magyarország ura az ellenőrzésére szolgáló nyilvánosságot.
Kelletlen kitérés – A politikus, aki sokáig joggal – másokkal összevetve legalábbis alappal – hirdette, hogy „kötésig áll a magyar valóságban”, beszélgetésnek álcázott monológjaiban felfedte, hogy valójában nem tudja, mi zajlik az országában.
Rónai Egon annak ellenére viháncolt nagyon kedélyesen Orbán Viktorral másfél órán át, hogy a beszélgetésükből egy ijesztően eltorzult pszichéjű politikus képe bontakozott ki, aki kétséget sem hagy afelől, hogy teljesen a saját vezetői nagyságának és nemzetközi jelentőségének rabja, és aki szerint a globális versenyben ő maga Magyarország legfőbb politikai előnye. A Putyinról beszélő Orbánt hallgatva félreérthetetlen volt, hogy úgy nyűgözi le a nyers erő, akár egy vérbeli fasisztát, holott nyilvánvalóan annyira elvtelen, hogy nem lehet fasizmussal vádolni, hiszen az is csak egy elvrendszer. Figyelemre méltó tény, hogy a magyar miniszterelnök a prezidenciális demokráciaként működő Egyesült Államokat és a diktatórikus eszközökkel üzemeltetett Oroszországot egyaránt elnöki rendszerekként írta le, és természetes reakciónak tekintette azt, hogy ha a Nyugat nem engedi Putyinnak, hogy megkapja Ukrajna két megyéjét, akkor ő erőszakkal elvesz tőle négyet – a műsorvezető pedig a legcsekélyebb reakció nélkül hagyta mindezeket. A beszélgetés alapján egyértelmű: Rónai Egon teljes mértékben méltó arra, hogy Orbán Viktorral interjút készítsen. Szomorú, hogy nem érti: épp ez teszi szakmailag alkalmatlanná erre. Amennyire megnyugtató az ATV-nek és Németh Sándor teljes cégcsoportjának biztonságos pályára állni az illiberális rezsim külső gyűrűjén, éppen annyira beszédes tanulság Rónai Egon személyére nézve, hogy a maga méltóságát Orbán Viktor kétes szolgálatában nyeri el
Ennek a cikknek a nyomtatott, rövidített változata a Magyar Hang 2025/47. számában jelent meg november 21-én.
