beszélget az Országgyűlés alakuló ülésén az Országházban 2018. május 8-án (Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd)
Fennállásának másfél évtizede alatt sokan próbálták meghatározni az Orbán-rendszer természetét, amely nyilvánvalóan nem diktatúra, mint Fehéroroszország, de nyilvánvalóan nem is demokrácia, mint Ausztria. Filippov Gábor fogalomalkotása szerint az Orbán-rezsim egy hibrid rendszer, amely nem teljesen zsarnokság, de nem is teljesen jogállam, és leginkább versengő autoriter rendszerként írható le: olyan politikai berendezkedésként, amely magán viseli ugyan az önkényuralmak jegyeit, azonban választáson legyőzhető, bár a Fidesz érdekeihez rendelt szabályok és körzetek révén a bármikori kihívónak egy megbillentett csocsóasztalon kell Orbán Viktornál több gólt lőnie.
A Fidesz második kormányzásának első tizennégy évében nem is akadt olyan kihívó, aki akár csak a kétharmados győzelmet veszélyeztette, sőt: a rezsimhez maradéktalanul alkalmazkodó, annak feltételrendszerét fenntartás nélkül elfogadó ellenzéki rendszerpártok maguk is rég az illiberális győzelmek motorjaiként működnek. Csakhogy a nemzetközi politikába belefelejtkező miniszterelnök váratlan kihívót kapott, aki nem pusztán a háztáji ellenzékét váltotta le villámgyorsan, de pártja bizonyos közvélemény-kutatások szerint már vezet is a Fidesz előtt – válaszul Orbán Viktor hétmérföldes léptekkel készíti elő rendszerének diktatórikus fordulatát.
Egy hibrid rezsim három fő vonatkozásában tér el egy diktatúrától: nem alkalmaz a polgáraival szemben fizikai erőszakot, biztosítja önmaga kritikájának jogi feltételeit a köztereken és az ellenzéki sajtóban, továbbá demokratikus választás eredményeként kész átadni a kormányzás jogát. Orbán Viktor az elmúlt hetekben olyan lépésekre szánta el magát, amelyek hibrid rendszerét nyílt elnyomássá alakítani hivatottak, és kétségessé teszik, hogy egy 2026-os választási vereség esetén önként átadja a kormányt Magyar Péternek.
A ravaszság átka – Ha van utolsó utáni esély elkerülni a szabadságharcos gesztusokkal előadott kizuhanást a nyugati szövetségből, akkor jövő tavasszal jön el. István király unokái legfeljebb fohászkodhatnak, hogy a történelem istene még egyszer legyen irgalmas hozzájuk.
A miniszterelnök először a gyülekezési törvényen szigorított Oroszországból importált kifogásra, a gyermekek védelmére hivatkozva, és betiltotta a meleg büszkeség menetét, mint homoszexualitást népszerűsítő és így a gyermekek egészséges pszichés fejlődésére veszélyes rendezvényt. Ez az indoklás természetesen minden ízében hamis, hiszen a homoszexualitás nem betegség, továbbá nem ragályos, úgyhogy a Budapest Pride a gyermekekre semmilyen veszélyt nem jelent: az intézkedés tényleges célja a gyülekezési jog megnyirbálása. A kormányfő Hadházy Ákos hídfoglalásaira reagálva még ennél is tovább megy, és a közlekedés akadályozására hivatkozva is kész korlátozni a spontán megmozdulásokat. Nem nehéz belátni, mennyire jól jöhet ez az állampártnak, ha 2026 tavaszán elözönlik a köztereket az ellenzéki érzelmű állampolgárok.
Ez persze csak vészforgatókönyv lehet a Fidesz stratégáinak fejében, hiszen amelyik kormányfő elcsal egy választást, vagy egy elvesztett választást követően nem adja át a kormányzás jogát, és erőszakot alkalmaz, az végképp leszámol rendszere félautoriter-félalkotmányos mivoltával, és olyan útra lép, ahonnan nincs visszatérés. Márpedig Orbán Viktornak gazdasági okokból igenis szüksége van a sokat szidalmazott Brüsszelre meg az európai piacokra, de Vlagyimir Putyin szemében is csak akkor hasznos csatlós, ha belülről tudja gáncsolni és bomlasztani az európai együttműködést.
Jobb, ha a lehetséges kihívót a rendszer már az indulásban akadályozza, így a hatalmi piramis csúcsán álló legfőbb hűbérúrnak nem kell egy elvesztett választás kellemetlen következményeivel számolnia. Ennek is sok szintje ismert: Iránban az Őrök Tanácsa jelöli ki, hogy ki indulhat választáson, míg Putyin rendszerében az ellenzékiek az ablakon hullanak ki, vagy a hazájuk terroristáknak minősíti őket, mint Gari Kaszparovot, hogy el kelljen menekülniük. Erdogan elnök legfőbb kihívója, az isztambuli főpolgármester Ekrem Imamoglu letartóztatása azt mutatja, hogy a török önkény is szorított egyet a satu két pofáján, amint a rezsim választáson való leváltásának esélye fenyegetővé vált.
A Tisza népszerűségének megfékezhetetlenségére adott harmadik típusú válaszként a Fidesz is elkezdett olyan lépéseket előkészíteni, amelyek megágyazhatnak annak, hogy Magyar Péter ne vezethesse pártját a 2026-os országgyűlési választásra. Ilyen az EP-képviselőktől újonnan megkövetelt vagyonnyilatkozat, amelynek nyomán egy kisebb hiba is megakadályozhatja Orbán Viktor kihívójának miniszterelnök-jelöltségét, miközben a hatalom az egyre nagyobbra hizlalt Szuverenitásvédelmi Hivatalt is bevetheti annak érdekében, hogy megmutassa: Magyar Péter egy külföldről pénzelt ügynök, aki Magyarország gyarmatosításán dolgozik, ezért a választáson való indulása elfogadhatatlan. A drogtörvény friss szigorítása is lehetővé teszi, hogy a hatóság a „drogültetés” Oroszországból importált módszerével egyszer csak kereskedelmi mennyiségű kábítószert találjon Magyar Péternél.
De élne-e a magyarok miniszterelnöke olyan eszközökkel, amelyek a jelenleginél is kevésbé teszik elfogadottá rendszerét a világ szerencsésebb országainak szemében? Nos, ha kihívója egyszerű többséget szerez az Országgyűlésben, akkor erre nem feltétlenül lesz szüksége. Ez esetben továbbra is Polt Péter marad a legfőbb ügyész, és továbbra is Orbán Viktor embereiből áll majd az Alkotmánybíróság, az Állami Számvevőszék és az egyetemeket működtető valamennyi kuratórium. A nyilvánosságban pedig strómanja kezében maradna a Tv2, ahogy továbbra is az ő érdekeit szolgálná az Origo, minden megyei és ingyenesen terjesztett lap, a bulvársajtó nagy része. Az illiberális mélyállam kellő mélységgel, Pénztáros Lőrinc pedig elegendő vagyonnal rendelkezik ahhoz, hogy Orbán Viktor a propagandagépezetet ellenzékből is működtetni tudja, és legkésőbb négy év elteltével reális esélyt kapjon a kormányzás visszaszerzésére.
Csakhogy amint egy tényleges ellenzéki erő kétharmados többséget szerez – amihez negyvenöt százalékos listás támogatottság is elég lehet –, a hatalom átadásával akár végzetes következmények is együtt járhatnak a miniszterelnökre nézve. Egy legfőbb ügyész, aki valóban ellátja a feladatát az ellenzéki sajtó által már eleve feltárt ügyek tucatjai után kezdhetne vizsgálódni, és talán csak Orbán tudja, hogy egy független igazságszolgáltatás hány további zebra csontvázát találná meg a szekrény mélyén. Ha a Tisza Párt kétharmados többséget szerez az Országgyűlésben, a rendszer kegyeltjei közül sokan menekülőre fogják majd, a többiek pedig nyilván az együttműködést választják az új hatalommal, hogy büntetlenségük fejében segítsenek börtönbe juttatni az illiberális rendszer hatalmi piramisában felettük állókat. Bármi is lesz a választás eredménye, az elmúlt hetek eseményei azt jelzik: ha a magyar kormányfőnek a zsákmányául elejtett Magyarország elvesztésével kell szembenéznie, ő készen áll arra, hogy hibrid rendszerét nyílt zsarnoksággá szervezze át. „Én a nyolcvanas években nem a diktatúra ellen harcoltam, hanem azok ellen harcoltam, akik csinálták a diktatúrát” – fogalmazott Orbán Viktor az Országgyűlésben 2012 őszén, és ezzel nem sok kétséget hagyott szándékait illetően. Nos, az egykori ellenzéki aktivista, jelenlegi országúr épp a diktatúra restaurációját készíti elő. Aki az Orbán-rendszer 2026-os bukását reméli, annak a legrosszabbra is fel kell készülnie.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2025/15. számában jelent meg április 11-én.
