Menczer Tamás célt tévesztett akciója egy félreérthetetlen tényt mindenesetre kifejezésre juttatott a hazai nyilvánosságban: Magyarországon egy kicsi valóban reszket, és ő nem Magyar Péter.
Fotó: Menczer Tamás Facebook-oldala
A hangfelvételek, amelyeket Vogel Evelin rögzített, és az állampárti propaganda jó ütemérzékkel adagol, úgy pattognak le Magyar Péterről, mint a falra hányt borsó. A Tisza áradása annak ellenére megállíthatatlannak tűnik, hogy vezetőjét nagy melegben zavarja a hónaljszag. Rogán Antalt ez a helyzet lépéskényszerbe hozta, amelynek nyomán ő kommunikációs vezetőből a Menczer Tamás névre hallgató harci eb gazdájává változott, és mindent egy lapra feltéve megpróbálkozott egy olyan provokációval, amely még a magyar politika ürüléktengerében is gyalázatos mélypontot képez. Menczerre Rogán már korábban rábízta Magyar Péter gyalázását a közösségi médiában – most aztán a maga fizikai valójában jelent meg az ellenzéki tábort maga mögött egyesítő kihívó előtt, a szavaival pedig semmilyen kétséget nem hagyott a szándékait illetően. „Rám figyelj, ketten vagyunk csak itt, te meg én, senki nem tud neked segíteni. Láttam, hogy a nőkkel hogy beszéltél, ezért jöttem ide, hogy végre egy férfival is találkozzál.” A fentieket előadó Menczer Tamás az italkimérések összetéveszthetetlen kulturális nívóján kezdeményezett dulakodást a Tisza Párt elnökével, annak arcába beleállva juttatta kifejezésre, hogy már a gyermekei sem állnak szóba vele, és kétség sem fér ahhoz, hogy a könnyen feláldozható sötét gyalog a fizikai összecsapás reményében provokálta a rendkívüli harcértékű világos vezért.
Nem túlzás kijelenteni, hogy ezekben a kritikus másodpercekben Orbán Viktor politikai túlélése egyetlen pofonon múlt. Ha Magyar Péter felül a provokációnak, és megüti Menczert, a kibontakozó verekedésnek nagyon egyenlőtlen kimenetele lett volna. A botrányt mindkét politikus karrierje nagyon csúnyán megsínylette volna, csakhogy a szereplők eltérő értéke nyomán az ütésváltás Rogán Antal szempontjából kiváló eredménnyel kecsegtetett. Ám Magyar Péter átlátott a szitán: kijelentette, hogy Menczer Tamás láthatóan azért jött, hogy ő megüsse, ő azonban nem teszi meg neki ezt a szívességet. A gyermekei kapcsán előadta, hogy a hétvégén voltak focimeccsen, és még a végeredményt is bemondta, ezzel végképp lezárva a küzdelmet, amelyet úgy nyert meg kiütéssel, hogy az ellenfelén egyetlen karcolás sem esett.
A szóváltás utóélete aztán épp olyan bizarrul alakult, mint maga az eset. Úgy tűnik, az Orbán-rendszer propagandája annyira biztos volt abban, hogy a tervezett pofon elcsattan majd, hogy már képtelen leállítani azon narratíva harsogását, amely szerint Magyar Péter egy agresszor. Mégis: az a tény, hogy maga Orbán Viktor a saját szavaival erősítette meg ezt az álláspontot, egészen meglepő fordulat. Észszerű lett volna, hogy a miniszterelnök hallgasson erről a szánalmasan kisiklott provokációról, ő azonban kijelentette, hogy „mindig a kihívó választ fegyvert, és a Tisza Párt Magyarországon egy új, agreszszív, nekem ellenszenves, de talán másoknak imponáló, nem vitatkozó, hanem lesöprő stílust választott”. A kormányfő véleményének ismertetése után különös módon elfelejtett boldog karácsonyt kívánni.
Orbán Viktor cinizmusának mértéke a legmerészebb várakozást is felülmúlja: az uszításra, a gyalázkodásra, az ellenségkép folyamatos fenntartására és a mindenkori ellenzéke iránt táplált közgyűlölet nyílt felszítására épülő kormányzati kommunikáció tizennégy éve után Orbán Viktor szemrebbenés nélkül előadja, hogy 2024-ben Magyar Péter egy új, agresszív stílust honosított meg Magyarországon. Az a Magyar Péter honosított meg Magyarországon egy új, agresszív stílust, aki nemrég Debrecenben leállította a közönségét, amikor annak tagjai azt skandálták, hogy „mocskos Fidesz”? Az a Magyar Péter honosított meg Magyarországon egy új, agresszív stílust, aki nagy béketűréssel megállta, hogy a kötekedő kocsmatöltelékként szó szerint az arcába mászó Menczer Tamásra kezet emeljen? Az a Magyar Péter honosított meg Magyarországon egy új, agresszív stílust, akit a hazai közvélemény még soha nem látott senkivel kötekedni, viszont mindenki látta kulturáltan kezet fogni Orbán Viktorral az Európai Parlamentben? A magyar miniszterelnök tényleg addig játssza a meccset, amíg meg nem nyeri: amint vesztésre áll, beállít egy hentest, aki teli talppal száll bele az ellenfél legjobbjába, hogy aztán szabálytalan játékosa a földre vesse magát, ő meg az oldalvonal mellett követeljen piros lapot a széjjelrúgott ellenfélnek. Mit remél Orbán és Rogán: ki fogja elhinni az értelmezésüket? Két ilyen célcsoportot bírok elképzelni: az egyik csoport azokból áll, akik kizárólag megyei lapokból vagy ingyenes, helyi újságokból tájékozódnak, úgyhogy nincs mire kattintaniuk, ezért nem látták az incidens felvételét – a másik csoport meg azokból tevődik össze, akik inkább hisznek a miniszterelnöküknek, mint a saját szemüknek.
A Fidesz közveszélyes – Bizonyos civilizációs normákat nem lenne szabad átlépni, a Fidesz ezt szemmel láthatóan másként gondolja. Ezért, és nem Magyar Péter miatt, nemzeti érdek a hatalomból való eltávolítása. Az orbáni rezsim egyszerűen közveszélyes.
Ez az abszurd komédia akár mulatságos is lehetne, ha nem volna életveszélyes, amit az Orbán-rezsim vezetése végső kétségbeesésében művel. Mert bár Magyar Péter nem volt agresszív, Menczer Tamás annál inkább: nem került ugyan sor tettlegességre, de kétség sem fér ahhoz, hogy Menczer fellépése fizikai fenyegetést sugárzott: ezt a privát szféra megsértésére irányuló metakommunikációja és a „reszketsz, kicsi?” mondásában kifejeződő kültelki prolistílusa egyaránt nyilvánvalóvá tette. A rendszerfő pedig ezt is elégedetten hagyja jóvá. „Aki szelet vet, vihart arat, vagy ahogy adventkor mondanám inkább, aki kardot ránt, kard által vész el. Menczer Tamás fogta, aztán leállította ezt a rém kellemetlen, agresszív politikát és annak képviselőjét. Ezt jól tette.”
Menczer Tamás tényleg leállította Magyar Pétert meg az általa gyakorolt politikát? A Tisza tényleg visszahúzódott a medrébe? Ez Orbán Viktoron kívül senkinek nem tűnt fel. Menczer Tamást hiba volt lumpenproli módban Magyar Péter ellen küldeni – de persze nem ez lesz az első alkalom, amikor Orbán Viktor elismeri egy tévedését. Nem kellene ájtatosan kivonulnia a templomból, mint afféle atyafinak, nem kellene adventkor farizeus gesztusokkal Krisztus szavait idéznie: elég lenne a felséges úrnak nem Heródesként viselkedni, amikor a trónját veszélyben érzi.
Az Orbán-rendszer propagandistái és kegyeltjei hasonlóan reagáltak arra, amikor Ábrahám Róbert ököllel az arcomba csapott: nem szép dolog verekedni, de a Puzsérnak azért kijárt már a csicskalángos. Hiszen én is agresszív voltam – igaz, hogy én nem ököllel, hanem szavakkal, de ezzel a csekély különbséggel a rendszerpropaganda nem foglalkozik. Ez a fajta áldozathibáztatás jól ismert a Kárpát-medencében. Nem helyes arcon csapni az asszonyt, na de rávigyorgott egy másik férfira. Nem rendes dolog a nadrágszíj csatos végével verni a gyereket, de már megint egyest hozott haza matematikából. Nem kulturált viselkedés a nemi erőszak, de hát nagyon rövid volt az a szoknya, nagyon ki voltak rakva azok a cicik, és nagyon finom barackpálinka érkezett a 78-as számú italboltba.
A közéletben a fizikai erőszak egyetlen elfogadható szintje a zéró. Személy szerint a magánéletben is ezt vallom, úgyhogy soha nem rendeznék egy vitát fizikai erővel – de a nyilvánosság és főleg a politika nagyon más szféra: aki közéleti szereplő vagy politikus, annak az erőszakmentesség alapvető parancs kell hogy legyen. A legnagyobb távolság ugyanis a zéró erőszak és a zérónál akármennyivel több erőszak között húzódik. Ez a távolság végtelen. Minden más távolság – például az, amelyik a pofon és a meszesgödör között terül el – már mennyiségekkel kifejezhető.
Az a tény, hogy az Orbán-rendszer elkezdte emelni a magyar társadalom toleranciaszintjét az agresszió iránt, és egyre többször láttatja azt igazolhatóként, semmi jót nem ígér a 2026-os választásra meg az azt követő időszakra nézve. Menczer Tamás célt tévesztett akciója egy félreérthetetlen tényt mindenesetre kifejezésre juttatott a hazai nyilvánosságban: Magyarországon egy kicsi valóban reszket, és ő nem Magyar Péter.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hnag 2024/50. számában jelent meg december 13-án.
