Moszkvában 2018. szeptember 18-án (MTI Fotó: Miniszterelnöki Sajtóiroda/Szecsõdi Balázs)
Attól, hogy egy hazugságot elégszer ismételnek el, még nem válik igazsággá, legfeljebb rutinná. Orbán Viktor több mint egy évtizede szó szerint orosz rulettet játszik Magyarország jövőjével. A revolverben eddig nem volt éles lőszer, csak a rezsicsökkentésnek, a szuverenitásnak meg a nemzeti érdek képviseletének a vaktöltényei csattogtak – most azonban az amerikai külpolitika újratöltötte a fegyvert, úgyhogy Orbánnak súlyos következményekkel kell számolnia, ha elsüti. Donald Trump ironikus módon pontosan azt az Amerikát képviseli, amelynek a morális züllését a magyarországi pártállam évek óta pátoszosan ünnepli. Trump most egyértelművé tette, hogy eljött a döntés pillanata. Orbán Viktornak elő kell bújnia az illiberális félhomályból, és választania kell: Moszkva vagy Washington? Nincs fenntartva többé harmadik ösvény a ravasz magyaroknak.
Donald Trump, a politikai pankráció nagymestere ezúttal nem kampánygyűlésen vagdalkozott, hanem ultimátumot intézett Vlagyimir Putyinhoz: ötven napja van az ukrajnai háború lezárására, vagy Oroszországra zúdítja a gazdasági apokalipszist. Ez már nem figyelmeztetés, hanem fenyegetés: ha szeptember 2-án még zajlik a háború, Oroszország és valamennyi gazdasági partnere az amerikai piacon kívül reked. A kereskedelmi blokád kilátásba helyezése nyomán a nyugati szövetségi rendszer utolsó Moszkva-barát rezsimje, Magyarország is célkeresztbe kerülhet – és helytelen választás esetén ez alól Trump és Orbán legendás barátsága sem képezhet felmentést.
Trump nagyot csalódott Putyinban, az Egyesült Államok a NATO tagállamain keresztül fegyverezi fel Ukrajnát – Az amerikai elnök a Fehér Házban fogadta a védelmi szövetség főtitkárát, akivel megállapodtak Kijev támogatásáról. A számlát a NATO más tagállamai, köztük Franciaország, az Egyesült Királyság, Kanada, Dánia és Hollandia állják.
A Fidesz több mint tíz éve építgeti a maga oroszbarát politikáját. Kezdődött a paksi bővítésre vonatkozó szerződéssel, Ukrajna folyamatos diplomáciai hátbatámadásával és a hazai médiában intézett hecckampánnyal folytatódott, hogy mára Budapest külpolitikája és kommunikációja Moszkváétól végképp megkülönböztethetetlen legyen. Mit nyer ezzel Magyarország? Olcsóbb gázt? Azt pont nem. Kiszámíthatóbb kapcsolatokat? Legkevésbé sem. Orbán Viktor kalandor politikájáért egyre súlyosabb európai és észak-atlanti elszigeteltség, növekvő diplomáciai bizalmatlanság és az Egyesült Államok másodlagos szankcióinak fenyegetése jár.
A legfőbb hazugság, amit Orbán eladott a magyarságnak, az volt, hogy az illiberális politika felszabadítja a nyugati liberalizmus gyarmatosítása alól. A valóság nem igazolta ezt a mítoszt. A nyugati világrend nem omlott össze, sőt: épp most szervezi újra önmagát Ukrajna védelmében és Oroszország elszigetelésében. Trump, aki eddig Orbán politikai bálványa volt, ezúttal nem a liberális–illiberális tengelyen helyezkedik, hanem határozottan fellép Putyinnal és szövetségeseivel szemben. Ha ez sem kijózanító pofon Orbán Viktor számára, akkor már csak a saját bukásából tanulhat.
Putyin háborúja nem pusztán a szomszédos Ukrajnával szemben intézett invázió, hanem proxyháború az észak-atlanti világrend ellen. A hidegháború díszletei a XXI. században újraemelkednek, és a régi-új rend szerint a nyugati féltekén nincs többé hely a Moszkvából diktált szabadságnak. Aki most nem határozza meg egyértelműen az agresszorhoz fűződő viszonyát, az a cinkosává válik, és hosszú időre az újraszerveződő keleti blokkban találja magát.
Orbán Viktor történelmi bűneit ki nem kényszerített hibával tetézi, ha nem korrigálja sürgősen külpolitikáját. Ez már sokkal több mint egy imponáló politikai játszma, amelyben fontos embernek érezheti magát: ez a magyarság sorskérdése a történelem kritikus pillanatában. Az ukrajnai háború a világpolitika új fejezetét nyitotta meg: az oroszpártiság már nem ideológiai alternatíva, hanem a geopolitikai öngyilkosság kísérlete. Donald Trump egyértelműen beszélt: aki nem áll a Nyugat oldalán, annak gazdasága blokád alá kerül – ez az új rend nyelve. Többé nincs tere annak a sumákolásnak, amit Orbán Viktor az elmúlt évtizedben folytatott.
Az Orbán-rendszer ukránellenessége tegnap még belpolitikai pozíció volt – ma már külpolitikai kockázat, amely Magyarország jövőjét fenyegeti: gazdasági kapcsolatok, befektetések és diplomáciai szövetségek kártyavárként omolhatnak össze, ha Orbán Viktor nem visszakozik sürgősen Putyin mellől. De hogy hátráljon meg egy csatár, aki mindig és csakis gólt lőni akar?
A történelem most ajtót nyit a sztyeppékre szédelgő magyarságnak – kérdés, hogy Orbán Viktor belép-e rajta, vagy bezárja, és magával viszi az országot is Keletre. Vlagyimir Putyin barátsága már nem hatalmi opció, hanem geopolitikai stigma. Ha Magyarország végleg hűtlennek bizonyul Géza fejedelem és István király örökségéhez, a történelem nem lesz kegyes a lakóihoz. A nemzeti konzultációk kommunikációs blöffjeinek helyére tényleges következmények fenyegetése lép, amelyek karnyújtásnyira vannak. A döntés elsősorban nem Putyiné és nem Orbáné. A döntés elsősorban a magyarságé – mert az orosz népnek már nincs döntése. Ez a döntés mindent elmond majd arról, hogy kik a magyarok, és arról, hogy akarnak lenni.
A történelem nem ismétli önmagát, hanem ironizál a múlt felett: Oroszország már megint azt a nukleáris fenyegetést adja elő Donald Trump „Make America Great Again”-fémjelzésű kurzusával szemben, amit fél évszázada még Szovjetunió néven alkalmazott. Moszkva már nem a liberális Biden-adminisztráció vagy az azt kiszolgáló globalista Soros-birodalom működését, nem a wokeness szellemének szivárványszínű kulturális invázióját, hanem egy velejéig reakciós szellemű, republikánus milliárdos magatartását értelmezi provokációként – és Putyin emberei ugyanolyan könnyű kézzel lengetik be a termonukleáris apokalipszist, ahogy ez Brezsnyev uralma idején volt szokás Moszkvában. Mintha az atomgomb sajtóközlemény vagy közösségimédia-bejegyzés volna.
Nyikolaj Mezsevics professzor, akit a Kreml nem kifejezetten akadémikusként, sokkal inkább stratégiai szócsőként kezel, blöffnek nevezte Trump ultimátumát, és olyan hangot ütött meg, ami a fegyverkezési verseny legfeszültebb napjait idézte. „Ha Trump akar lenni az utolsó amerikai elnök – ezt meg tudjuk oldani.” Ezt a fenyegetést a Fehér Ház nem teheti zsebre – már amennyiben az Egyesült Államok még birodalomnak tekinti magát.
A birodalom visszavár – Ezt a háborút Európának valahol mindenképp meg kell vívnia: vagy Doneck és Luhanszk, vagy Riga és Vilnius, vagy Krakkó és Varsó alatt. Ez a háború nem elhalasztható, mert Oroszország csakis az ellenállás erejéből tudja meg, hol húzódnak a határai.
A magyar külpolitikának fel van adva a lecke: melyik kezébe harapjon? Orbán Viktor egy évtizede építgeti már magát a Nyugat ellenpólusaként – ravaszul úgy tett, mintha megjavítani akarná a megromlott nyugati politikát, pedig a tényleges szándéka az volt, hogy elragadja, és leszállítsa Oroszországnak. Csakhogy a MAGA-kurzus most azt a Moszkvát akarja térdre kényszeríteni, amelyre a magyarországi illiberalizmus a normalitás zarándokhelyeként tekint.
Orbán választás előtt áll: ha Putyin mellé áll, gazdasági szankciókkal szembesül, ha szembefordul vele, elveszíti és nyíltan felkínálja a Mi Hazánk Mozgalomnak Nyugat-ellenességből összetákolt politikai identitását. Az orosz– ukrán háború és az orosz–amerikai konfliktus jelen fokán elfogyott a tere a „nemzeti sajátosságokra épülő, szuverén külpolitikának” – ahogy Orbán és rendszere a maga diplomáciai kalandozó hadjárataira hivatkozni szokott. A világ újra blokkosodni kezdett, és ebben a folyamatban Magyarország vagy az orosz, vagy az amerikai befolyási övezet része lesz. Közép-Európa nem semleges zóna, hanem frontvonal, és aki ebben a frontvonalban a Kreml hangján szólal meg, az nem patrióta, hanem kollaboráns.
Mezsevics professzor kardcsörtetése nem katonai fenyegetés, hanem pszichológiai zsarolás, mert Moszkva már csak félelemkeltéssel bír operálni, és ezért igazán veszélyes – nem pusztán Ukrajnára, hanem Európára. Ha Magyarország nem ismeri fel időben, hogy az orosz–ukrán háború már nem arról szól, hogy hol húzódik Ukrajna határa, hanem hogy hol kezdődik Európa és hol végződik Eurázsia, akkor Szent István államának jövőjét egy atomhatalom pszichózisa határozza majd meg, amelynél mélyebb politikai csőd nem létezik. És az idő egyre fogy.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2025/29. számában jelent meg július 18-án.
