Lázár János mostanában minden bizonnyal igazságszérumot reggelizik, ahogy ugyanis telnek a választási kampány hónapjai, óvatlanul őszinte nyilatkozataival egyre kínosabb helyzetbe hozza az állampártot. Persze ki mennyire bírja vállalni a jellemét, az óvatlan őszintesége annál kellemetlenebb neki – és ez a megállapítás nemcsak személyekre, hanem komplett kurzusokra is vonatkozik. Orbán Viktor napról napra egyre súlyosabb árat fizet, amiért Lázárban látta meg azt a fideszest, aki valamennyire még ért az emberek nyelvén, és ezért az ő feladatának szánta, hogy Magyar Péter protestpopulizmusát a maga rendszerpárti ellenpopulizmusával hívja ki – márpedig a populizmus úgy az igazi, ha a megszólaló szájából az és úgy hangzik el, ami és ahogy a szívén nyugszik. Nem csoda, hogy egy teljes rezsim elaljasultságát leplezi le az, aki úgy szed igazságszérumot, hogy amúgy a cigányokat vécépucolásra szánja, szlováknak tekint egy felvidéki magyart, a saját hazugságait a riváliséinál jobbaknak tartja, szándékosan hülyíti hamis adatokkal a lakossági fórumain megjelenő állampolgárokat, és nagyon szépen meg tudja magyarázni, hogy ő meg a pártja miért nem csinált semmit tizenöt évig. Így hát ahányszor Lázár János kinyitja a száját, egy-egy illiberális mítosz megrendül.
Az építési és beruházási miniszter frissen előadott szavaival épp az erőszakos Ukrajna háborús pszichózisának és a jámbor Oroszország hitvalló békevágyának fideszes narratíváját cáfolta meg. Lázárnak erre a kijelentésére is igaz, hogy amennyire váratlan, épp annyira zavarba ejtő, eddig ugyanis egyetlen fideszes politikus sem vetemedett arra, hogy a putyini Oroszország Európát illető tényleges szándékáról Lázárhoz fogható őszinteséggel nyilatkozzon. „Ha most béke lesz, ha most fegyverszünet lesz, akkor is ez lesz az álláspontjuk. Ez azt jelenti, hogy a következő tíz esztendőben Európa keleti határán az oroszok folyamatosan akarnak majd valamit. Lesz szünet, de a cél, az nem fog változni, teljesen világos és egyértelmű.”
HUTTER MARIANNA
Sándor Fegyir: Putyin kezdte a háborút, akkor miért Ukrajnához fordulnak, hogy mi fejezzük be?
Ukrajna budapesti nagykövete a háborúról, a fronton töltött napjairól, az ukrán–magyar viszonyról, egy esetleges budapesti békecsúcsról és a konfliktus lezárását célzó tárgyalásokról. Interjú!
Nos, Lázár János aligha megfontoltan, de magát a való igazságot mondta ki: Oroszország nem fogja beérni Ukrajna keleti megyéivel, ahogy Hitler sem érte be a Szudéta-vidékkel, hiába lobogtatta Chamberlain brit miniszterelnök a müncheni egyezményt a béke garanciájaként, mégis az emberi történelem legvéresebb háborúja következett – az analógia alapja nem az, hogy Putyin Hitlerhez hasonló vezető, hanem az, hogy az agresszív birodalmak mindig e logika mentén működnek. Márpedig ezzel épp ellentétes álláspontot harsogott és harsog mind a mai napig az illiberális propaganda a Mediaworks valamennyi eresztékéből. Márpedig az állampárti politikusok mindegyike arról tesz tanúbizonyságot, hogy Európa vezetőin háborús pszichózis lett úrrá, Brüsszel eurók milliárdjait önti az ukrán fegyverkezésbe, részben mert nyugati nagyvállalatoknak ukrajnai ritkaföldfémekre fáj a foguk, és főleg mert az európai elit mindenáron le akar számolni Oroszországgal, amely ellen pedig nem lenne szabad háborút viselni, hiszen az egy nukleáris nagyhatalom, mely bármelyik nap atomtámadást indíthat Európa ellen, és eltörölheti a Föld színéről. Eddig úgy szólt az illiberális népmese, hogy csak le kellene végre ülni Oroszországgal a béke feltételeiről tárgyalni, erről azonban a vérszomjas Zelenszkij és bábjátékosa, Von der Leyen hallani sem akar. Jelzem: egy ilyen tárgyalás eredménye az ukránok számára legjobb esetben is az volna, hogy Oroszország és Ukrajna új határai ott lesznek megvonva, ahol a béketárgyalás pillanatában a frontvonalak húzódnak – az ukrán társadalom többsége azonban nem ad felhatalmazást Zelenszkijnek egy erre vonatkozó békeszerződés megkötésére, úgyhogy ha az ukrán elnök ilyesmit kísérelne meg, azonnal elveszítené legitimitását az ukránok körében, ők ugyanis pont olyan jól ismerik Putyin valós szándékát, mint Lázár János.
Ehhez persze nem kell ukránnak lenni, aki politikai kérdésekben nem az orosz propagandát tekinti irányadónak, az Európa- és világszerte jól tudja azt, amit az építési és beruházási miniszter óvatlanul kikotyogott: ha egy agresszív nagyhatalom megalkuvást tapasztal, az az étvágyát csak fokozza – hiába tűnhetett úgy tizenkét éve, Putyin hódító hajlama a Krím félsziget elfoglalásától nem elégült ki, ma pedig már a Kelet-Ukrajna feletti uralmától érezné birodalmát kellő biztonságban. Napnál világosabb, hogy a jelenleg zajló háborút egy Putyinnak kedvező békével nem lehet lezárni, legfeljebb elhalasztani. Senki nem gondolhatja komolyan, hogy Moszkva majd beéri Doneck, Luhanszk, Zaporozzsja és Herszon elfoglalásával, hiszen mindenki jól emlékszik: 2022-ben az orosz hadsereg Kijev ellen vonult – mindössze azért jelentik Ukrajna keleti megyéi a háború tétjét, mert Oroszország katonai erejéből csak ezek részleges elfoglalására telt. Nemcsak az ukránok, hanem az európaiak többsége is jól tudja, hogy Kijev egy Moszkvának tetsző békével nem tudná az orosz–ukrán háborút lezárni, legfeljebb pár évvel elhalasztani, ahogy a Krím elfoglalása után nyolc évvel megindult a Kijev elleni orosz invázió. Lázár János jól látja: hiába alkuszik meg Ukrajna és Európa az agresszorral, ezt a konfliktust akkor sem kerülheti el. A Kreml a Varsói Szerződés restaurációjára készül: ahogy nem éri be Kelet-Ukrajnával, hanem Kijevet akarja, éppúgy nem éri be Kijevvel, hanem Kelet-Európa feletti uralmát akarja helyreállítani. Ukrajna megszállásának kísérlete világos üzenet a Baltikum államainak, Lengyelországnak és Finnországnak: ha nem állítanak Moszkva-barát eliteket országaik élére, orosz támadással kell számolniuk.
Kijev és Leningrád – Leningrád ostroma kezdetben Hitler sikerének tűnt, de katonai és politikai katasztrófával végződött. Putyinra és az orosz imperializmusra ugyanez a sors vár: minél tovább tart a háború Kelet-Európában, annál biztosabb a Kreml veresége.
Már csak az a kérdés: ha Lázár János ilyen jól tudja, hogy Oroszország akármilyen békekötés ellenére megszállási igénnyel lép majd fel Európa keleti határán, akkor miért kell a fideszes propagandának jogos orosz biztonsági igényekkel, ukrajnai oroszok etnikai üldöztetésével és az ukrán Azov Különleges Rendeltetésű Dandár provokációival magyarázni az Ukrajna elleni orosz támadást? Ha Oroszország mindenképp nyugat felé akar terjeszkedni, akkor miért olyan fontos, hogy Vlagyimir Putyin és Donald Trump békét kössön Budapesten? Miféle haszna lenne egy ilyen papírnak? Netán Orbán Viktor presztízsének tenne jót, amit a rendszerpárti kommunikáció valamiféle nemzeti érdekké hamisít? Lázár szavai teljesen világosak és egyértelműek: Oroszországot a további terjeszkedéstől csakis a nagyobb erő rettentheti el. Amikor aztán nyugati oldalon beáll az a mértékű harctéri fölény, amelyben Oroszország többet veszít, mint nyerhet, majd eljön a béke ideje. És az a béke tartós lesz.