Ez a Kötcse más volt. Az idei nemcsak a Fidesz Kötcséje volt, hanem a teljes magyar politikáé. Orbán Viktor félreérthetetlenül kinyilvánította, hogy vagy győz jövő tavasszal, vagy harcban esik el – aki ismeri a természetét, aligha várt mást, hiszen a neve őt is kötelezi. A miniszterelnök sietve kifejezésre juttatta továbbá, hogy az idei Kötcsén tiltott az önfeledt beszéd, mert a nyilvánosság mindent lát és hall, majd rámutatott arra, hogy a Tisza meghonosította Magyarországon a politikai titkolózást – holott Magyar Péter szintén Kötcsére szervezett rendezvényéig a fideszes politikusgarnitúra és holdudvar szokásos találkozójának tartalma mindig is titkos volt. Ki is titkolózik a választók előtt? Tényleg hinni lehet a rendszerfő elterelődumájának, miszerint a zrikálás, a trollkodás, a viccelődés meg a nertársi szivatás volt annyira diszkrét tartalom, amiről a magyarság nem szerezhetett tudomást huszonöt éven át? Az ügynökakták is ezért titkosak?
Orbán Viktor első nyilvános kötcsei beszédének legriasztóbb ellentmondása az állampárt belső használatú, nagy mintán végzett közvélemény-kutatásainak feltételezhető tartalma kapcsán fejeződött ki, a miniszterelnök két megszólalása közt ugyanis annyira látványos kontraszt mutatkozott, ami finoman szólva kétségbe vonja a szavahihetőségét. „Mi vagyunk az esélyesek. Mi vezetünk. Vannak viták mindenfajta fölmérésekről. A mi saját elemzéseink azt mondják, hogy ma, ha most lennének a választások, százhat körzetből nyolcvanat megnyernénk, és ez biztos, stabil kormányzást eredményezne.”
Túlzsúfolt Kötcse: újra offenzívában Magyar Péter – A Tisza-vezér eddig is szimbolikus tereket próbál elfoglalni a kormánypárttól. De más indoka is lehet arra, hogy ott tartson rendezvényt, mint a Fidesz…
Nos, eszerint minden rendben van az állampárt berkeiben, Orbán Viktor fölényes győzelemre és újabb kétharmados országfoglalásra készül. Ez esetben miért is lett ennyire más az idei Kötcse? Miért kellett Orbán Viktor szavait felidézve nyíltsággal válaszolni az ellenzék titkolózására? Miért kellett reagálnia egyáltalán a Fidesznek egy ennyire jelentéktelen kihívóra? A Gyurcsányra meg a többi kis gyurcsányra tizennégy éven át nem kellett. Ha jól értem, nem is baj, hogy Orbán Viktor negyedik ligás kihívóiból telepített, kicsiny bonszailigete a Tisza áradásától kirohadt? Ez alapján nem is baj, hogy egyetlen óriástömbbé állt össze Orbán Viktor ellenzéke? Tehát nem is baj, hogy országosan megrendült a miniszterelnök iránti tisztelet, és hogy az állampárt elvesztette a városokat, a köztereket meg a kommentfalakat? Nem is baj, hogy az állami kommunikációnak előbb háborúpártiznia meg ukránbérenceznie kellett az ellenzékét, aztán ezt zavarodottan le kellett kevernie, és inkább adóemeléssel kell vádaskodnia? Nem is baj, hogy Orbán Viktornak előbb be kellett jelentenie a poloskairtást, aztán el kellett halasztania, majd mégis kilátásba kellett helyeznie, végül ezt el kellett sunnyognia, és a tökösen felkonferált ciánozás helyett inkább egy kockázatmentes nemzeti konzultációt kell rendeznie? Nem is baj, hogy előbb egy motivációs tréning külsőségei közt kellett digitális szabadságharcosokat toboroznia, aztán ki kellett szórnia őket a hulladékkonténerbe, majd le kellett mennie a pincébe, ahol egy kartondobozból elő kellett kotornia, és le kellett porolnia a polgári körök leselejtezett brandjét, hogy a „digitális” jelzővel lássa el? Az sem baj, hogy erre a magatartásra sokféle nevezék illik, de pont a szuverén nem?
Orbán Viktor egy nagyon gagyi bűvésztrükköt ad elő az elvesztett narratíva vagy legalább az azt illető illúzió visszaszerzésére, miszerint „itt van a zakóm zsebében, és nem is, mert itt van az ingem zsebében, te meg elhitted, pedig dehogyis, mert itt van a nadrágom zsebében, de nem is, mert…” – csakhogy Orbán Viktornak a diktálni szánt narratíva egyik zsebében sincs, ő azonban nem zavartatja magát: azzal a reménnyel adja elő ezt a mindenkinek kellemetlen műsorszámot, hogy egyszer majd valamelyik hűbérese észrevétlenül az egyik zsebébe csempészi, és akkor végre meglesz.
Akárhogy is alakul majd, a miniszterelnök eddig minden alkalommal az üres kezét húzta elő a zsebéből, így az újabb és újabb szóba jövő zsebek tartalma iránt egyre fogy a bizalom, márpedig a Fidesznek az elmúlt másfél évben előadott kommunikációja alapján nagyjából annyi reménye lehet elkapni a mindenható narratíva fonalát, mint a prérifarkasnak a gyalogkakukkot: minden epizódban új csodafegyverek kerülnek bevetésre, de már egyetlen gyermek sem ül a tévékészülék előtt, aki hinni tud a csodában.
„Mindent alá kell rendelni a közös győzelemnek, mostantól mindenki tegyen meg mindent, amit tud. Ismernek engem: nem vagyok ember, aki fenyegetőzik és durváskodik, de semmi nem lesz elfelejtve, minden fel lesz jegyezve, és miden el lesz rendezve.” Különös: Orbán Viktornak ez a szövege valami egészen másról tanúskodik, mint a fölényes siker fentebb idézett demonstrációja. A miniszterelnök országos tévéközvetítésben saját pártja tagjait fenyegette azzal, hogy ha nem harcolnak kellő elszántsággal a hatalmáért, akkor nyilvánosságra kerülnek azon féltve őrzött titkaik, amelyeket jelenleg Rogán Antal „védelmez”, de csak addig, amíg ők rendes magyarok és hűséges pártkatonák.
Kéri László: Hasonló a zűrzavar, mint Kádár bukása előtt – A politológus Orbán kötcsei fenyegetőzéséről, Magyar Péter csapatáról, a Tisza-szigetek előtt álló kihívásról, Hatvanpusztáról és a durva lejáratókampányokról.
Azzal, hogy Magyar Péter rászervezte a saját rendezvényét a fideszes elit polgárinak hazudott piknikjére, a rendszer zárt körű tanácskozását nyilvánosság elé kényszerítette. Orbán Viktor dilemmával szembesült, és úgy döntött, nyilvánosan megrendszabályozza a saját kádereit, és ezzel indirekt módon ország-világ előtt elismerte, hogy ellene zajló szervezkedésről tud vagy pártütéstől tart. Az esélyes, aki vezet, miért szimatol a saját soraiban összeesküvést? Akinek az elemzései azt mondják, hogy ha most lennének a választások, akkor százhat körzetből nyolcvanat megnyerne, ami stabil kormányzást eredményezne, annak a maga közösségével szemben miért kell megtorlást kilátásba helyeznie?
Nos, minden jel szerint azért, mert Orbán Viktor színlelt magabiztossága mögött félelem húzódik meg attól, hogy elveszítheti azt, ami az életénél is fontosabb: a hatalom gyűrűjét. A miniszterelnök többé nem éri be az ellenzéke iránti ingerültséggel: az övéit is gyanakvással figyeli.
Ez a kötcsei találkozó nem a győztesek önfeledt seregszemléjét, hanem egy kétségbeesett vezér szorongást sugárzó fenyegetőzését hozta. Aki a saját pártjának nyilvánosan azt üzeni, hogy „minden fel lesz jegyezve, minden el lesz rendezve”, az nem egy politikai közösséget vezet, hanem egy maffia élén főnökösködik. A keresztapa retteg, a fegyverei hatástalanok, a történetei hiteltelenek, a trükkjei átlátszóak. Orbán Viktor Kötcséje ezúttal a beismerés aktusával szolgált: az országuralom elvesztésének rémlátomása minden ezt leplezni szolgáló hazugság ellenére maga is ott ült a piknik asztalánál, és Orbán Viktornál hangosabban beszélt.
