a Miniszterelnöki Kabinetiroda épületében 2024. április 11-én (Fotó: MTI/Balogh Zoltán)
A kormányinfót, mint a politikai kompetencia demonstrációs felületét és a populista kormányzás nyilvánosság felé nyitott kommunikációs szervét, Lázár János vitte sikerre, a miniszterelnök bizalma iránta azonban csak addig tartott, míg meg nem látta benne a maga egykor burjánzó verbális képességeit és fölényes jártasságát. Lázár János nem pusztán alkalmasnak mutatta magát, hanem túlságosan is lefegyverző volt egy olyan szerepben, amelyben Orbán Viktor fürdőzött az ezredforduló éveiben, legelső miniszterelnöki ciklusa idején. Azzal, hogy a kormányfő kancelláriaminiszteri pozícióból a Magyar Tenisz Szövetség elnöki székének mélységéig buktatta a legismertebb és legnépszerűbb miniszterét, félreérthetetlenül kifejezte: kormányában senkinek nincs megengedve, hogy nála alkalmasabbnak tűnjön. Lázár János utódja a Miniszterelnökség élén Gulyás Gergely lett, a médiatérben pedig csakhamar érvényre jutott a régi tudás: senki sem pótolhatatlan.
Amikor Magyar Péter szembefordult egykori kurzusával, hogy egy ellenzéki tömegpárt megszervezésébe fogjon, elsősorban volt felesége, Varga Judit és egykori jóbarátja, Gulyás Gergely érezhette kínosan magát. A korábbi igazságügyi miniszterről hamarosan kiderült, hogy kiszállása a politikából nem jelent szabadulást: Rogán Antaltól vissza nem utasítható bulvármegbízást kapott, hogy Hajdú Péter társaságában a volt férjét lejárassa, ha pedig erre a három kisfia gyerekkora is rámegy, akkor jobb, ha tudomásul veszi, hogy ennél több is veszett Mohácsnál. Varga Judit az Állami Számvevőszék elnöke, Windisch László védelmében talált pártfogást, Gulyás Gergely meg úgy eltűnt, mintha a föld nyelte volna el. De ami késik, nem múlik: a kormányinfó sikerszériája csaknem két hónapnyi szünet után olyan műsorral tért vissza a nyilvánosságba, amire senki nem számított.
Orbán Viktor: Magyar Péter baloldali belügy – Több kérdésre is ezt a választ ismételgette a miniszterelnök, akit az utcán kaptak el másfél percre az újságírók.
Aki nem érti, miért van kellemetlen helyzetben Gulyás Gergely egykori cimborája felségárulása nyomán, az jól teszi, ha megtekinti a Fedőneve: Donnie Brasco című amerikai filmet, amely megtörtént esetet dolgoz fel. A cselekmény főhőse, Joseph D. Pistone FBI-titkosügynök árulásáért az őt a családba beszervező Benjamin Lefty Ruggierónak kellett az életével fizetnie. Egy bűnszervezetben nincs pardon: a miniszterelnöknek és rendszerének Magyar Péter iránt táplált bizalmáért Gulyás Gergely a felelős, úgyhogy neki kell elvinnie miatta a balhét.
A kormányinfón feltett újságírói kérdésre, amely szerint „a miniszterelnök úr bizalma változott-e miniszter úr irányába”, Gulyás Gergely kapásból rávágta, hogy „nem láttam jelét ennek”, majd ehhez olyasmit fűzött hozzá, amit egyetlen újságíró sem kérdezett, és amit azóta sem tud mire vélni senki. „Én nem szeretnék elemzői pozícióba kerülni, de én úgy gondolom, hogy ami most történik, ahhoz nekem nincs közöm, ha mégis, akkor még nagyon hálásak lesznek nekem. Jól jegyezze meg mindenki.” Kijelentését követően a kancelláriaminiszter szó szerint megismételte a fentieket, mintha bárki is lett volna a jelenlévők között, aki elsőre nem értette. Efféle zagyvaság a kormányzati kommunikációban korábban nem volt tapasztalható, úgyhogy jogosan vetődik fel a kérdés: miféle fortélyos félelem igazgat abban a kabinetben, ahol a Miniszterelnökségért felelős miniszter kijelent valamit, majd ugyanabban a mondatban kétségbe is vonja az állítását? A hazai nyilvánosság azóta is nyomozza, hogy mire célozhatott Gulyás Gergely, csakhogy ez a nyilatkozata aligha előre megalkotott terv szerint zajlott. A kormányzat jelenleg nem ura az eseményeknek – ellenkezőleg: az események uralják a kormányzatot.
Gulyás Gergelynek semmi köze nincs ahhoz, ami zajlik, de ha igen, akkor… – hogyan lehet még befejezni ezt a mondatot azon kívül, hogy… ki tudja, kik lesznek még nagyon hálásak neki, amit fontos, hogy most mindenki jól az eszébe véssen? Nos, én úgy alkotnám meg ezt a kijelentést, hogy Gulyás Gergelynek semmi köze nincs ahhoz, ami zajlik, de ha igen, akkor az előbb hazudott, mert igenis köze van hozzá. Gulyás Gergely tagadja, de az is lehet, hogy elismeri a maga érintettségét a Magyar Péter-probléma létrejöttében, és a nagy terve az, hogy ha az ügy a rendszer stabilitásának szempontjából rosszul sül el, akkor semmi köze nem volt hozzá, ha viszont a hatalom ebből a kihívásból is diadalmasan kerül ki, ahogy 2018-ban Vona Gáborral és 2022-ben Márki-Zay Péterrel szemben, akkor mindenki jól jegyezze meg, hogy a miniszterelnök és minden kormánypárti magyar neki lehet hálás a könnyű edzőmeccsért.
Magyar Péter vagy a Fidesz? – Kinek üzent Gulyás Gergely? – Rejtélyes üzenettel zárult a kormányinfó. Magyar Péter a Magyar Hangban a Fidesz-koalícióról. Romokban a költségvetés. EP-választás után: Bokros-csomag újratöltve?
Gulyás Gergely mindenkit figyelmeztet: jól jegyezzék meg, hogy ő kívülálló, de ha nem az, akkor jótevő. Fontos, hogy valamennyi magyar az eszébe vésse: talán igaz, amit mond, talán nem – de ezt mindenképpen mindenki vegye tudomásul. Gulyás Gergely úgy próbál az illiberális kormányzat jól bejáratott, felülről lefelé irányuló, arrogáns stílusával erőt mutatni, hogy kijelentésének vakító erejű konzisztenciátlanságával széles körben feltárja a maga félszegségét és bizonytalanságát. Szemmel látható, hogy kijelentése nyomatékos megismétlésével a kancelláriaminiszter leginkább önmagát igyekezett megnyugtatni – ellentmondó állítása ráadásul annak lehetőségét is nyitva hagyta, hogy az nem is a miniszterelnöknek és a kormánypárti magyaroknak, hanem talán Magyar Péternek és a rendszerellenzékiek jelenleg nagyon aktív társadalmának szóló üzenet: netán azt kell alaposan megjegyeznie mindenkinek, hogy egy nap majd Magyar meg a hívei lehetnek hálásak Gulyás Gergelynek?
Akármire is gondolt a kancelláriaminiszter – azzal, amit és ahogy előadott, olyan bepillantást engedett a kormányzati kommunikáció díszletei mögé, ami az intézményi és bizalmi káosz képét festi fel. A pajzson rés nyílt, amelyen ömlik ki a bizonytalanság, és zúdul be a kétség. Az illiberális rezsim fennállása óta nem tűnt ilyen sebezhetőnek. Ez persze semmilyen garanciát nem jelent a jövőre nézve, mindenesetre eloszlatja a hazai nemzeti radikális uralom megrendíthetetlenségének évtizedes mítoszát, és ez máris sokkal több annál, mint amiben a rendszerrel elégedetlen magyarok akár csak ez év elején reménykedni merhettek.
A magyarság további sorsa attól függ, hogy annak az elmúlt húsz év egészével elégedetlen tagjai képesek lesznek-e meghaladni a maguk tanult tehetetlenségét, a kezükbe venni a közügyeket, és a teljes politikai osztály torkára helyezni a kést, hogy Magyarországot annak elitjével szembeszállva a XXI. századba kényszerítsék át.
(Gulyás Gergely az április 25-i kormányinfón próbálta magyarázni a szavait, így – a szerk.)
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2024/16. számában jelent meg április 19-én.
