Aki vétkezik felebarátja ellen, annak verd a falba a másik orcáját is – Viktor evangéliumában minden bizonnyal szerepel ez a passzus, Magyarország miniszterelnöke ugyanis újabban azzal indokolja a hazai javítóintézetekben zajló brutális bántalmazásokat, hogy azokat fiatalkorú bűnözőkkel szemben követik el. „Még egy bűnöző fiatallal sem lehet úgy bánni, ahogy ez a fogvatartó bánt a fogvatartottal” – jelentette ki a miniszterelnök, és álságos módon úgy tett, mintha együttérezne a bántalmazottal, miközben annak bűnöző mivoltára hívta fel a figyelmet. Orbán Viktor álláspontját szokott módon erősítette meg Gulyás Gergely kancelláriaminiszter, aki tételesen ismertette a Szőlő utcai intézményben élő fiatalok bűnlajstromát, Bencsik András, a Demokrata című hetilap főszerkesztője pedig úgy fogalmazott, „nehogy elsírjam magamat a bűnözők miatt”, továbbá kifejezésre juttatta, hogy „egy fiatalkorú bűnözőt megvertek, csúnya dolog, annál már csak egy csúnyább dolog van, a bűnözés”.
A fentiek nyilvánvalóan nem egymástól különálló, személyes tartalmú megnyilvánulások, hanem a rendszerpropaganda összehangolt narratíváját képezik, amellyel a Miniszterelnöki Kabinetiroda kommunikációs szakemberei úgy próbálják menteni a menthetetlent, hogy a szavukra hallgató magyarok lelkéből az áldozatok iránti együttérzés és szolidaritás írmagvát is kigyomlálják. „Az egy börtön, ott bűnözők vannak”, hazudja Bencsik, Orbán pedig a fizikai erővel megrendszabályozott intézetis fiatalkorúra büntetés-végrehajtási zsargont használva fogvatartottként utal – így lett a fideszes újbeszélben a javítóintézetből börtön, a nevelőből fogvatartó, a neveltből pedig fogvatartott.
Puzsér Róbert: Politikusoknak kell felelniük a Szőlő utcai bűnök miatt – Mikor omolhat össze az Orbán-rendszer? Hogyan cselezheti ki Orbán Viktor Magyar Pétert? Nézze meg Ön is beszélgetésünket a publicistával!
Amennyiben a Szentírás helytálló értelmezésével élek, az „engedjétek hozzám a kisdedeket” krisztusi igéje nem a Juhász Péter Pál által szervezett prostitúcióra utal. Ha egy nap mégis megszületik az Újszövetség fideszes kiadása Rogán Antal előszavával, abban bizonyára felülvizsgálják majd a bűn megbánására és megbocsátására vonatkozó tévtanok Brüsszelből terjesztett és finanszírozott liberális propagandáját, hogy annak helyét kemény, férfias értékrend foglalja el, amelynek szellemében az eltévedt bárányok az arc atyai asztallapba verésével, rúgással és taposással terelhetők helyes útra. Nadrágszíjjal fegyelmező nagyapáink tradicionális nevelési elveiből persze a javítóintézeti fiatalkorúak megerőszakolásának és prostituáltként való futtatásának gyakorlata nem könnyen vezethető le, ezért a rendszer elsődleges célja, hogy a szexuális megrontás gyalázatához és a bűnszervezetben végzett prostitúciómenedzsmenthez tartozó narratívát elterelve a fizikai erőszak mint fegyelmező eszköz legitimitásáról nyisson diskurzust. Nem pusztán politikai hiba, hanem a prostituáltakká gyalázott fiatalok elleni vétség ebbe a vitába belemenni.
„Egy álhírbotrány van az asztalon, amely a Szőlő utcához kötődik, ahol egy börtön, egy javítóintézet, fiatalkorúak börtöne van”– jelentette ki Orbán Viktor, hogy szándékosan mossa össze a kétféle intézményt. Persze a javítóintézet nem börtön, és ezt a miniszterelnök nagyon jól tudja. A magyar jogban két élesen elkülönülő út áll a fiatalkorú elkövetők előtt: az egyik a javítóintézet, a másik a fiatalkorúak börtöne. A kétfajta intézmény eltérő célokat tűz ki: a javítóintézet elsődleges célja a fiatalkorúak integrálása a társadalomba, ennek megfelelően elsősorban a gyermekvédelminek nevezett rendszer eszközei jellemzik, míg a fiatalkorúak börtöne valóban a büntetés-végrehajtás intézményhálózatának része, elsődleges célja a közösségre veszélyes személyek elszigetelése, és sok tekintetben hasonlít is a felnőttek börtönére. Ennek megfelelően a javítóintézetbe olyan fiatalkorúak kerülnek, akik kapcsán a bíróság reálisnak ítéli a társadalomba való beilleszkedés esélyét, és ezt elérhetőnek véli nevelés, oktatás és pszichológiai segítségnyújtás révén.
Javítóintézetekben is élnek erőszakos bűnelkövetők – ők azonban rendszerint nem szándékosan súlyos cselekményekben vétkesek, hanem olyan esetekben, amikor például gyermekotthonban összeverekedő növendékek valamelyike elesik, és úgy üti meg magát, hogy nyolc napon túl gyógyuló sérülést szenved el. A Gulyás Gergely által említett vétségek közül a terrorizmusra való hivatkozás a leggátlástalanabb, alapja rendszerint az, hogy egy fiatal betelefonál az iskolájába, és fogadásból, vagy hogy egy dolgozatírást elkerüljön, azt hazudja, hogy ott bombát rejtett el. Javítóintézetekbe nehezen kezelhető, rossz gyerekek, vásott kölykök kerülnek. Nem bűnözők.
Bár kétségem sincs afelől, hogy a miniszterelnök jól ismeri, csak épp szándékosan figyelmen kívül hagyja a törvényt, a kedvéért szó szerint idézem a Büntető törvénykönyv fiatalkorúakra vonatkozó rendelkezései közül a szóban forgó ügyre vonatkozó jogszabályt. „106. § (1) A fiatalkorúval szemben kiszabott büntetés vagy alkalmazott intézkedés célja elsősorban az, hogy a fiatalkorú helyes irányba fejlődjön, és a társadalom hasznos tagjává váljon, erre tekintettel az intézkedés vagy büntetés megválasztásakor a fiatalkorú nevelését és védelmét kell szem előtt tartani.” Már csak az a kérdés: az intézményvezető Juhász Péter Pálnak dolgozó fiúprostik a magyar társadalom hasznos tagjai-e? Erre gondolt a jogalkotó?
Természetesen senkinek nincs kétsége afelől, amit a kormányzati sajtó sietve jelez: egy javítóintézet „nem kisdedóvó”, ott nem hétköznapi kölykök élnek, hanem náluk nehezebb sorsú, durvább környezetből származó fiatalok, akik sokszor agresszívak, és nehezükre esik a szabályok betartása. Emiatt – és épp a bentlakók nevelése érdekében – szükség van dolgos napirendre, egyértelmű szabályokra, és bizony elkerülhetetlen, hogy időnként fegyelmező eszközöket alkalmazzanak a növendékekkel szemben. Csakhogy ami a Juhász Péter által nyilvánosságra hozott felvételeken látszik, az semmiképp nem a fizikai kényszer szükséges mértékű alkalmazása, hanem fiatalkorúak fizikai és pszichés megtörésére szolgáló terror azzal a szándékkal, hogy a bántalmazást elszenvedő növendék megtudja, hol a helye, éppúgy, mint kortársai, akik a megrendszabályozás aktusát végignézik. Amit a felvétel mutat, az a Philip Zimbardo börtönkísérletéből ismert gyakorlat: az erősebb megveri és megalázza a gyengébbet, mert hatalmában áll.
Szőlő utca: már 2021-ben a fiatalok megalázására és esetleges bántalmazására figyelmeztettek – Az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala vizsgálódott az intézményben.
Az állampárt politikusai és megmondói úgy tesznek, mintha az egész ügyre az utóbbi hetekben derült volna fény, a döntéshozók pedig haladéktalanul elkezdtek rendet tenni – ezzel szemben Juhász Péternek egy korábbi bentlakóval készített interjújából kiderül: évekkel ezelőtt jelentették, hogy mi folyik ezekben az intézményekben, a videókon szereplő Kovács-Buna Károlyt pedig már 2015-ben elbocsátották Szőlő utcai állásából a rá bízott fiatalok rendszeres fizikai bántalmazása miatt, hogy aztán az akkori intézményvezető és címzetes strici, mára elsőrendű vádlott Juhász Péter Pál igazgatóhelyettesi pozícióba vegye vissza.
A hazai illiberális rezsim akkor lépett rá a gereblyére, amikor a homofóbiás uszítását a gyermekvédelem nevezékével kezdte illetni, hogy szándékosan mossa össze két azonos nemű felnőtt beleegyezésen alapuló szexuális aktusát a gyermekmegrontás infernális bűnével. Addig valójában senkit sem érdekelt az úgynevezett gyermekvédelem, simán el lehetett tussolni minden ügyet, és pozícióban lehetett tartani a megfelelő beágyazottsággal és Fidesz-közeli kapcsolatrendszerrel bíró igazgatóság tagjait. Már a kegyelmi ügy nyomán nyilvánvaló volt, a most napvilágra került esetek pedig csak megerősítik azt a tényt, hogy a családbarát rezsim urai valójában csak a saját vérségi és politikai családjuk barátai, a gyermekeket legfeljebb használják – egyiküket szavazatszerzésre, másikukat pénzszerzésre, némelyiküket meg szexuális örömszerzésre. Ha belebuknak, csak magukat okolhatják.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2026/01. számában jelent meg.
