Fotó: Suha György Facebook-oldala
Magyar Péter állítása szerint Rogán Antal személyesen lépett közbe, hogy a 2022-es választás előtt megakadályozza Varga Judit válását tőle, az ugyanis rossz fényt vetett volna a Fidesz úgynevezett politikai közösségére. Nem kétséges, hogy ha a propagandaminiszternek módjában áll, sokkal inkább próbálta volna megakadályozni Dobrev Klára válását Gyurcsány Ferenctől a 2026-os választás előtt, csakhogy a pszichopátia nem varázserő.
Rogán Antal és tudatipari szakembergárdája 2026-ra is a bevált kampánytervvel készült, amelynek központi eleme, hogy bárki és mindenki, aki kihívónak látszik, valamennyi fideszes és CÖF-ös plakáton Gyurcsány Ferenc mellett, lehetőleg annak bábjaként szerepeljen. Az ellustult kommunikációs gépezet 2010 óta alig változtat ezen a közlésen, beéri azzal, hogy beemeli az illiberális rendszer aktuálisan kínálkozó alternatíváját a plakátsablonokba. Aki az ellenzék vezetőjére szavaz, az Gyurcsányra szavaz – ez a recept másfél évtizede működik, nemcsak választási győzelmek sorozatához, hanem újabb és újabb kétharmados országgyűlési többséghez segítve a Fideszt.
Ha módjában áll, Rogán személyesen fizette volna Gyurcsányék párterápiáját, ha meg egy egzotikus utazás segített volna Ferenc és Klára tönkrement házasságán, Mészáros Lőrinc habozás nélkül kölcsönadta volna a jachtját meg a magánrepülőgépét. A Kártyavár című tévésorozat hősei, Frank és Claire Underwood két hazai alakmása tizenöt teljhatalmú évet szerzett Orbán Viktornak, úgyhogy a válásuk a legrosszabb hír, ami az illiberális rendszert kevesebb mint egy évvel a választás előtt érhette. Ha Gyurcsány csak a politikától vonult volna vissza, és átadja pártját a feleségének, a fideszes revolversajtó még harsoghatta volna, hogy Klára mögött Ferenc áll, ahogy Hillary Clinton politikusi karakterére is rávetül férje, az egykori elnök, Bill árnyéka. Rogán Antal aztán Klárán keresztül Magyar Pétert is megpróbálhatta volna összegyurcsányozni: a rendszer tizenhatodik évében nem nehéz elképzelni egy olyan plakátot, amelyen az egymás kezét fogó Dobrev és Magyar mögött a sátáni Gyurcsány alakja tornyosul. Egy elvált pár kapcsán azonban kevéssé életszerű, hogy a volt férj irányítja az egyedülálló feleséget, Gyurcsány eltűnése így tényleges politikai valósággá vált, ami nagy kihívást jelent az illiberális rendszernek – Orbán Viktor BOK Csarnokban erre vonatkozóan előadott fölényeskedése meg a digitális szabadságharcosok azt övező viháncolása nem is tűnt teljesen őszintének, hisz a négyévenkénti húzáson rendszeresen öttalálatosnak bizonyuló lottószelvény elvesztése akkor is súlyos csapás, ha a nyertes nyereményének nagy részét már felvette.
Az Orbán-rendszer tíz fő bűne – Magyarország nem fejlődik, mert a fejlesztésére szánt forrásokból jachtok, kastélyok és luxuscikkek válnak, a magyarság kifosztása pedig akkor sem hazafias politika, ha Orbán Viktor nemzeti színű szalaggal fonja körbe.
Rogán Antal legfőbb dolgának a Fidesz szorult helyzetében azt tekinti, hogy kellően félelmetes ellenségképpel aktivizálja azokat a választókat, akik évtizedek óta kitartanak pártjuk és miniszterelnökük mögött, de a megélhetési válság hatodik évében már az ő szemüket is marják a magánrepülőzések meg a magánjachtozások. Az elképzelés értelmében Orbán Viktor esélye hatalmának megőrzésére, hogy olyan ellenséggel ijessze meg elbizonytalanodott vagy elpártolt egykori választóit, akinek az elkerüléséért annak ellenére leszavaznak rá, hogy Magyarország amúgy szerintük is rossz irányba tart.
Gyurcsány Ferencet e válságos helyzetben vette le felesége a tábláról. Nincs kétségem afelől, hogy az egykori miniszterelnök visszavonulásának és válásának Klára asszony egyetlen lélegzetvételével előadott hírére válságstáb ült össze a Miniszterelnöki Kabinetirodában, hogy választ találjon az égető kérdésre: miként lehet a Gyurcsány-mentes Magyarországon megsebezni azt a Magyar Pétert, akiről eddig minden propagandapatron lepattant? Érdemes lehet talán öszszegyurcsányozás helyett összedobrevezni? Nos, aligha – és ezt Rogán is hamar belátta. A parlamenti küszöb átlépéséért küzdő törpepárt elnöknőjével riogatni, aki Gyurcsány országlása idején gyerekeket szült meg nevelgetett – ez nem horror, még csak nem is thriller, legfeljebb valami trash-bohózatra emlékeztető erőlködés volna.
Rogán Antal rögeszméje, hogy Gyurcsány Ferenc utódját elő kell állítania. Így született az ötlet, hogy ha Magyar Pétert nem lehet összegyurcsányozni, akkor meg kell próbálni összezelenszkijezni – és országszerte megjelentek az új veszélyre figyelmeztető plakátok Magyar Péter és Volodimir Zelenszkij arcképével, amelyek szerint olyanok, „mint két tojás”, a Tisza Párt elnöke ugyanis „a magyar Zelenszkij”. Mit jelenthet ez? Rogán és csapata netán azt akarja mondani, hogy a magyar Zelenszkij is Brüsszel bábja, ahogy az ukrán Zelenszkijről állítják? Nos, a rendszer sajtója ezt már régóta mantrázza, csakhogy eddig sem sikerült vele gátat szabni a Tisza áradásának. Esetleg az volna a hirdetés jelentése, hogy Magyar Péter ki fogja provokálni Putyin támadását Magyarország ellen, ahogy a rendszerpárti narratíva szerint Zelenszkij provokálta ki Ukrajna lerohanását? Magyarország NATO-tagságának ismeretében ez nem tűnik életszerűnek. Különösen kínos, hogy a plakát láttán azonnal adja magát az üzenet továbbköltése, amely szerint Orbán a magyar Putyin – márpedig ebben sokkal több igazság van, mint a plakátok eredeti közlésében, az Orbán-rendszer ugyanis Putyin Oroszországának túl sok hatalmi eszközét és politikai vonását alkalmazza át önmagára a homoszexuálisok elleni uszítástól a civil szervezetek és rendszerkritikus szerkesztőségek ellenséges ügynökként való üldözésén át az Ukrajna ellen folytatott mindennapos médiahadjáratig.
Százezer harcos tojást uszítottak Magyar Péterre – Magyarország a propagandában is jobban teljesít: a Megafont váltó „ellenállók” rekordösszegből járathatják le a Tisza Párt elnökét.
Rogán Antal szemében Zelenszkijjel pótolni Gyurcsányt logikus lépésnek tűnik. Hatékonyan nyomatékosítja az elrettentés komolyságát az a tény, hogy amíg Gyurcsány Ferenc „csak” gumilövedékkel lövetett azok közé, akiket szolgálnia kellett volna, addig Volodimir Zelenszkij az illiberális rendszer narratívája szerint két testvérnép közt vezényel háborút: ha a magyaroknak a gumilövedékek után kedvük támad megkóstolni a tűzfegyverekből kicsapódó ólmot is, szavazzanak bátran a magyar Zelenszkijre, és Orbán Viktor sok sikert kíván nekik a túléléshez. A háború kétségtelenül félelmetesebb veszély, mint egy exhibicionista pojáca reformhazudozása és karhatalmi visszaélése, csakhogy amíg Gyurcsány hívei 2006 óta győzködik magukat meg a környezetüket, hogy bálványuk egy álnok karaktergyilkosság vétlen áldozata, addig az országát egy erőszakos birodalom inváziójával szemben védelmező Zelenszkij valóban vétlenül szenvedi el 2022 óta a moszkvai és a budapesti rendszerpropaganda karaktergyilkosság-sorozatát. Bárhogy igyekszik Rogán Antal Ukrajna esetleges jövőbeli uniós csatlakozását a magyarok elleni merényletként előadni, Zelenszkij nem ártott a magyarságnak – ami nyilvánvalóan nem mondható el a költségvetési adatokat meghamisító, reggel, éjjel meg este szünet nélkül hazudozó, véres rendőrattakot elrendelő, erkölcsi krízist előidéző, köztársaságot megbuktató Gyurcsányról. Zelenszkij nem Gyurcsány – akkor sem, ha Rogán Antal nagyon akarja.
A napnál világosabb, hogy az összegyurcsányozást nem fogja tudni kiváltani az összezelenszkijezés, a rendszerpropaganda szellemi nívójáról pedig mindent elmond, hogy ez a legjobb ötletük. Tojásból frissen kikelt, buborékfejű, öltönyös fiókák napközis kollázsait mutogatják nyolcévesek értelmi színvonalán, mert azt sem érzik, hogy a háborús helyzethez nem illik a fölényben és békeidőben alkalmazott burleszk és gúnyos lekezelés. Az Igazságminisztérium nem bírja elengedni a sémát, amellyel eddigi sikereit aratta, és amelyről úgy hitte, örökre elég – csakhogy a közgondolkodást meghatározó narratíva olyan sebesen húzott el a Mediaworks mellett, hogy már árkon-bokron túl jár. A rezsim kommunikációjának ki kellene lépnie ebből a keretből, mert kiürült, erre azonban képtelen. Talán nem Gyurcsányt kéne pótolni, hanem Rogánt.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2025/30. számában jelent meg július 25-én.
