Ellenzékiek, magyarok! Az állampárt csapdát állított nekünk. Azért tiltotta be a meleg büszkeség menetét, hogy az ország állapotáról és jövőtlenségéről szóló diskurzust identitáspolitikai alapra terelje át, mert azon a fronton, a kultúrharc lövészárkai közt nincs esélyünk az áttörésre. Mi, ellenzéki magyarok nem sértálhatunk bele ebbe a csapdába. Egy kisebbség jogáért kiállni nyilván helyes és jó, de a mi ügyünk nagyobb ennél: ez a tüntetés nem a meleg büszkeségről és az ahhoz való jogról szól. Hirdessük és nyilvánítsuk ki, hogy ez a demonstráció a gyülekezéshez fűződő emberi és polgári jog védelmében zajlik.
Aki nem tud tüntetni a Kitörés Napján résztvevők gyülekezésének jogáért, annak nincs erkölcsi alapja tüntetni a Pride résztvevőinek ugyanezen jogáért sem. A jogállamiság azt jelenti, hogy a Kitörés Napjához fűződő jog és a Pride megrendezéséhez fűződő jog egymás kölcsönös feltétele és biztosítéka. Nyilvánítsuk ki, hogy mi itt a polgári demokráciáért és a jogállamért demonstrálunk. Akinek csak a saját véleménye, akinek csak a neki tetszők véleménye számít, az nem megoldás, hanem a probléma. Épp olyan fontos Toroczkai Lászlónak, Novák Elődnek, Gyurcsány Ferencnek, Magyar Péternek és Orbán Viktornak meg az ő politikai kurzusaiknak a gyülekezéshez fűződő joga, mint a Pride résztvevőié. Az nem várható el senkitől, hogy azt skandálja, hogy „legyen Pride”, de az igenis minden demokratától elvárható, hogy azt mondja: „lehessen”. Egy demokrata nem azért vallja azt, hogy valakinek joga van utcára vonulni, mert egyetért vele, hanem attól függetlenül – akár az ellenszenve ellenére is. Egy demokrata magát a szabadságot tekinti értéknek, és nem a vele egyetértők szabadságát. Legjobb lesz, ha mindenki megérti: ha ez egy identitásdemonstráció, akkor vesztésre van ítélve – ha ez egy polgári jogi demonstráció, akkor van esélye, de csakis akkor van esélye.
A magyar közélet újra és újra felfeszíti a fontos ügyeket az identitáspolitika jobb–bal tengelyére, és ezzel automatikusan elidegeníti azoktól a társadalom felét. Mintha a magyarság nem értené, hogy a jogállamiságnak és a demokratizmusnak nincs jobb- és baloldala. Így rámolják ki a gyűlölködő kurzusok autoriter vezérei a jogállamot és a demokráciát a magyarság alól. Soha nem csak a jobboldaliak vagy a baloldaliak, a konzervatívok vagy a liberálisok, a nacionalisták vagy a szocialisták jogai csorbulnak, hanem mindig minden magyaré. Addig nem lesz változás, amíg az ellenzéki magyarok nem tanulnak szolidaritást, és amíg nem tanulják meg, hogy azt ne kurzusalapon gyakorolják.
Azért pont a Pride-ot tiltja be a hatalom, hogy a Pride-ról legyen szó, és ne a gyülekezéshez fűződő emberi és polgári jogról. Ugyan ki gondolja komolyan azt, hogy aki meglát egy buzit, az megbuzul? Ez nyilvánvalóan ostobaság. Ha azonban így volna, világgá kellene kiáltani: Orbán Viktor miniszterelnöksége alatt tizennyolc meleg büszkeség menete zajlott le csak Budapesten. Egy nemzedék nőtt fel úgy, hogy a családbarát miniszterelnök évről évre kockára tette a magyarok gyermekeinek a szexuális hajlamát. Bizonyára a gyerekeket védelmezik! Micsoda ócska érvelés ez! Micsoda hitvány alakoskodás! Ugyan ki hiszi el, hogy tizennyolc Pride megrendezése után pont a tizenkilencedik alkalommal jutott a miniszterelnök eszébe, hogy megvédje a gyerekeket a látással terjedő buziságtól? Az Orbán-rendszer, ahogy mindig, ezúttal is a nemzeti önzésre és a közös ügyek megtagadására építi a politikáját, hogy éket verjen magyar és magyar közé. Csak a vak nem látja, hogy a Pride mindössze eszköz: egy megosztó ügy, ami a hatalomnak kamatozik. A tényleges célpont a gyülekezési jog: olyan ügyben akarja csorbítani a hatalom, amelyben a többségnek nem fáj, hisz nem a sajátja. A pártállam az egyik legfontosabb emberi és polgári jogot fenyegeti. Ezért kell síkra szállnunk itt és most: akárki és mindenki gyülekezésének az egyetemes jogáért.
Jó lenne, ha a mélyen tisztelt kurzusok meg a híveik felismernék, hogy soha nem győzhetik le egymást, de az egymás ellen viselt háborújukkal elveszejtik Magyarországot. Ennek az önfelszámolásban lévő nemzetnek csak akkor lehet jövője, ha a kurzusok meg a gyűlölködő híveik megtanulják tisztelni egymást, megbecsülni egymást, és ha megtanulnak tanulni egymástól. Amíg a két kurzus nem tud együttműködni úgy, ahogy Szörényi és Bródy az István, a király megalkotásán, addig nincs magyar jövő. Jobboldali és baloldali, konzervatív és liberális, kormánypárti és ellenzéki magyarok! Kezdjetek el hidakat építeni egymáshoz! Mindenki a saját pillérjéért felelős.
Álljon a fél híd, a másik fele a másik oldalon épül, és mi, magyarok középen találkozunk. Vagy ott, a híd közepén alakul egy új korszak, vagy Magyarországnak nincs jövője. Aki megtagadja a híd építését, az a nemzethalálon munkálkodik. Vagy jobboldali és baloldali magyarok együtt teszik sikeressé a magyarságot, vagy külön-külön pusztulnak ki, mint két nemzet egy olyan hazában, aminek nincs gazdája. Magyarország csak akkor menekülhet meg, ha mindenki megtalálja a benne lakó Szörényit és Bródyt, és ha azok hajlandóak lesznek együtt munkálkodni egy nagyobb cél, egy nagyobb mű megalkotása, a testvéri és szolidáris magyar nemzet érdekében. Mentsük meg Magyarországot önmagunktól és egymástól! Talán még van remény.
A szerző Facebook-bejegyzése 2025. április 9-én.
