Az ellenállás elkezdődött. Ti vagytok az ellenállás. Azért vagyunk ma itt a Kossuth téren, mert érezzük, hogy nekünk, polgároknak dolgunk és felelősségünk van Magyarországgal. Az ellenállás legfőbb célja, hogy kivezesse a politikát a pillanatból. Kocsis Máté a maffiaállam szolgálatában azt képzeli, hogy ha őszre halasztja az állampárt legutolsó mocskos törvénytervezetének a szavazását, azzal eloszlathatja a pillanatot, és a nyugatos elkötelezettségű magyarság majd békésen várja otthon az őszi nagytakarítást. Na, ennek van vége. Ez a pillanat majd akkor múlik el, ha Orbán Viktor visszaadta Magyarországot.

Kocsis Máté, Rogán Antal és Orbán Viktor úgy fárasztja a magyar társadalmat, ahogy a horgász a halat: enged a zsinóron, feszít a zsinóron – és amikor épp enged a zsinóron, a hiszékeny magyar ember mindig azt képzeli, hogy meg van oldva az ügye, hogy talán mégse Minszk felé vezet a következő lépés. De igen. Minden lépésük Minszkbe vezet. Az is, amit elhalasztanak. Ideje, hogy a hal fogja ki a horgászt. Mi teremtjük a pillanatot, nem követjük többé.

Az utcai politizálást meg kell változtatni. Vége van annak a korszaknak, amikor a nyugatos identitású magyarok azzal az elvárással járultak a magasságos hatalomhoz, hogy legyen szíves, ne listázza a bírókat, fizesse meg a tanárokat, ne kösse röghöz az egészségügyi dolgozókat, járjanak a vonatok, ne üldözzenek el egyetemeket, ne korlátozzák a gyülekezési jogot. Ezek mind csak tünetek. Mi, magyarok jól ismerjük ezt a betegséget. Tizenöt éve nyögjük. Ideje, hogy végre kigyógyítsuk magunkat belőle. A betegség neve: illiberalizmus. Nem azért akarunk kigyógyulni az illiberalizmusból, mert liberálisok vagyunk, hanem mert az egyikünk konzervatív, a másikunk liberális, a harmadikunk meg szocialista. Az illiberalizmus ugyanis nem a liberalizmussal áll szemben, hiába hazudja ezt. Az illiberalizmus a polgári társadalmat üldözi, és a feudalizmust restaurálja.

Nem azért kell kivezetni a politikát a napi ügyek mögül, mert az ügyeink ne lennének igaz ügyek, hanem azért, mert az illiberális elit ezekkel manipulálja a pillanatot, ezekbe zárja bele, és így zárja el tőlünk, állampolgároktól a politikát. Ezért halasztja Kocsis Máté őszre a szavazást, hogy abba a hazugságba ringassa a magyarokat, hogy a rendszerfüggetlen nyilvánosság felszámolása mégsem fenyeget. Hogy a rezsim időt nyerjen, a polgárság pedig erőt veszítsen. Ideje átvenni a kezdeményezést.

Ha a magyar állampolgárok nem veszik kezükbe a politikát, és nem gyakorolnak tényleges nyomást a közgondolkodásra, a közhangulatra, és ezáltal a közhatalomra, akkor a jövőben is minden rendszerváltás gengszterváltás lesz, pont olyan, mint a kilencvenes meg a tizes volt. A politikusok nem lesznek jobbak, de lehet Magyarországon egy erős és cselekvőképes polgárság, amelyik kikényszeríti belőlük az alapvető kulturális és erkölcsi normák, az európai és a nemzeti minimumok teljesítését.

Az a rossz hír, hogy senki nem fogja felszabadítani a magyarságot, ha a magyarság nem szabadítja fel magát. Diktálni kell a pillantot, diktálni kell a politikát, és diktálni kell a jövőt. Elég abból, hogy a politikus legyen az úr, a polgár meg az alattvató. A miniszter magyarul azt jelenti: szolga. Ideje, hogy szolgáljanak.

Két tucatnyi polgártársam szólalt fel ma este: újságírók, véleményformálók, előadóművészek. Egy polgári társadalomban nem az utcán lépnének fel. Azért léptek fel ma este, hogy egy nap Magyarország polgári társadalom legyen, és ne kényszerüljenek fel erre a színpadra többé. Azért léptek fel ma este, hogy végre a hatalom fenyegetése nélkül írhassanak újságokat, formálhassanak véleményeket, és játszhassanak színműveket. Elég a tekintélyuralomból.

A feudális önkény elragadta, túszul ejtette, kisajátította, kifosztotta, és keletre hurcolja Magyarországot. Nincs hova hátrálnunk: ha nem lépünk közbe, a hazánk elveszett. Elég a szabadságellenes és zsákmányra éhes teljhatalomból. Elég abból, hogy az illiberális elit tagjai kisajátítják a nemzet fogalmát, elég abból, hogy a hazával azonosítják magukat. Ők nem a haza. A haza a zsákmányuk. Ők egy gyűlöletkeltő hajlamú és mélyen korszerűtlen uralom, amivel nem lehet kiegyezni, és amit nem lehet megjavítani: csak meghódolni lehet neki, vagy megdönteni.

Az ország kifosztására, a nemzeti önazonosság megrablására, a magyar történelem kisiklatására összeesküdött koleszszoba nem a haza. A haza mi vagyunk – mi, magyarok. Minket ejtettek túszul, minket fosztottak ki, a mi három nemzeti tradíciónkat gyalázzák meg tizenöt éve nap mint nap: augusztus 20-át, Géza fejedelem és István király döntését, amely az országot a Nyugathoz rendelte; március 15-ét, mert összeesküdtek a magyar társadalom polgári átalakulása ellen, és október 23-át, mert az egyeduralmukat orosz szuronyokra támasztották, és Moszkvával léptek szövetségre. Az illiberális uralom tizenöt évnyi, összefüggő nemzetgyalázat. Ugyan kit hat meg, hogy elhalasztottak egy szavazást?

Ne higgyetek a hazugságnak: az Oroszországhoz való közeledés nem Puskinhoz, Tolsztojhoz meg Dosztojevszkijhez való közeledést jelent. A keleti fordulat Sztálinhoz, Brezsnyevhez és Putyinhoz fordulást jelent. Tényleg Oroszország védelmezi meg az európai kereszténységet? Akkor miért állított fel Putyin Oroszország-szerte száztíz Sztálin-szobrot? Oroszország nem a kereszténységet védelmezi, hanem a Szovjetuniót építi újjá politikai, katonai és titkosszolgálati eszközökkel. Csakhogy mi, magyarok nem kérünk az új keleti blokkból. Nem akarunk visszatérni Moszkva szövetségébe. Negyven év is túl sok volt. Harmincöt éve azt skandáltuk, hogy „ruszkik haza”, és most ugyanott tartunk.

Tizenöt éve volt a nyugatos érzelmű magyarságnak arra, hogy megtapasztalja: az illiberális pártmaffiával nincs konszenzus, mert tűzzel és vassal írtják a kompromisszum írmagvát is, mert a szellemiségük és a világnézetük a nemzeti megbékélés tagadására épül. Mindössze három élvezetük van: a hatalom, a luxus, és hogy visítsanak a lipsik. Ők ezzel a hárommal már beérik. Csakhogy fordul a kocka, és aki ma visít, nem visít örökké.

A ne írd alá Jánosozás kora lejárt. A szabad ország, szabad egyetemezés kora lejárt. A tanítani akarunkozás kora lejárt. Már csak egyetlen érvényes követelés van: takarodjanak. Az országunkat adják vissza, az offshore-számláikra kimentett közvagyont már úgyis mind ellopták, de István király népe, Kossuth Lajos népe, Angyal István népe nem engedi Kelethez csatolni a hazát.

Az illiberális trollrezsim az utolsókat rúgja, azt is belénk, magyarokba. Az ideje lassan kitelik, és átadja a helyét valami másnak. Ez vagy a polgári társadalom megteremtésének újabb kísérlete, vagy egy orosz titkosszolgálat által fenntartott, nyílt zsarnokság lesz. A magyarság vagy új esélyt kap a nyugatos történelmi fejlődésre, vagy Oroszország csatlósnépévé válik.

Rákosi és Kádár politikájára nincs mentség, de van magyarázat: Magyarország nem volt független állam, hanem orosz fegyveres megszállás alatt állt. Orbán ezzel szemben önként adja fel a nemzeti autonómiát, és csatolja Moszkvához Magyarországot, mert önkényuralmának Putyintól remél stabilitást. Nincs bocsánat erre a nemzetárulásra.

Magyarok, ideje sorsot választani: Európa vagy Eurázsia? Hogy melyik vár ránk, az rajtunk, mai magyarokon múlik. Az ellenállás célja, hogy Magyarország Kelethez csatolásának nemzetkatasztrófáját megakadályozza, és a magyar történelmet a nyugati társadalomfejlődés medrébe visszavezesse. Ez a rendszer nem juthat el Minszkig, mert ha muszáj, mindegyikünknek keresztbe kell feküdnünk a síneken, hogy megállítsuk.

Nem hiszem, hogy pusztán ennek a két tucatnyi magyarnak a hívására jöttetek ma ide. Abban hiszek, hogy azért vagytok itt, mert tudjátok, hogy közös tennivalónk van a politikával, mert mind felelősek vagyunk a hazánk sorsáért. Elég a kiszolgáltatottságból. Elég a politikai marketinghazugságokból. Elég a kígyónyelvű elit lelkek és elmék felett gyakorolt uralmából. Elég az alattvalói létből. A politikát mi, állampolgárok kell, hogy diktáljuk a politikusoknak. A mi felelősségünk, hogy kikényszerítsük és megformáljuk a rendszerváltást.

Eljött a cselekvés ideje. Informálódjatok és informáljatok, szerveződjetek és tiltakozzatok, hallassátok a hangotokat az értékeitek és az érdekeitek mentén, mert senki nem teszi meg helyettetek. Legyetek jelen az utcán, hogy ezzel üzenjetek felfelé és lefelé: felfelé azt, hogy a következménytelenség kora lejárt; és lefelé azt, hogy Magyarország sorsa így nem mehet tovább. A nyugatos fordulat nem valósul meg magától: ki kell küzdenünk.

Büszke vagyok erre a két tucatnyi magyarra, akik felemelték a szavukat ma este ezen a színpadon. Fontos példát mutatnak a magyar értelmiségnek. Polgári Ellenállás néven nem egy epizódot írunk, hanem egy évadot. Ez a pillanat nem múlik el, amíg a feudális önkény rendszere fennáll. Az ellenállás folytatódik. Csatlakozz. Jó éjszakát. Még találkozunk.