A Medián februári mérése szerint a biztos pártválasztók körében a Tisza húsz százalékkal vezet az állampárt előtt. Az 55 százalékra emelkedő Tisza Pártot és a 35 százalékra zuhanó Fideszt illető adatok annyira döbbenetesek, hogy ha hitelt érdemelnek, akkor Magyar Péter pártja áprilisban nagyobb arányú győzelemre készülhet, mint amekkorát a nem egészen 53 százalékos Fidesz a 2010-es fülkeforradalom alkalmával aratott.
A túlzott lelkesedés elkerülése érdekében érdemes tudatosítani a kutatóintézetek közismert hajlamát arra, hogy az önbeteljesítő jóslat működését mozgósítva, befizetés ellenében pártok támogatottságát hazudják fel a hibahatár mértékével nagyjából megegyezően, hogy így manipulálják a közvéleményt. Hann Endre és cége távolabb már aligha állhatna a Fidesztől, úgyhogy a húszszázalékosra mért különbség még annak ismeretében is gyanakvást kelt, hogy az eddigi választásokat megelőző felmérések eredményeinek igazolódása alapján a Medián az egyik legmegbízhatóbb közvélemény-kutató intézetnek tekinthető.
A 20 százalékos Tisza-előny képzetét a hazai valóságpercepció egyszerűen leveti magáról: egy olyan Magyarországról tudósít, amely évtizedeken át búvópatakként lappangott, és a semmiből kerül elő. Nem csoda, hogy káprázó szemek délibábnak vélik.
Fontos, hogy a Medián által mért adat a közvéleménynek kifejezetten a februári állására vonatkozik: ekkor tetőzött a gödi akkumulátorgyárat illető botrány, a Szőlő utca gyalázata még nem süllyedt alá a közös tudattalanba, Lázár János burleszkelőadásai pedig napról napra leplezték le az illiberális rezsim eltitkolni szánt, vállalhatatlan természetét – a 20 százalékos differencia legfeljebb ezt a pillanatnyi helyzetet tükrözi, ami a választás napjáig még természetesen bármelyik irányba változhat, mindenesetre a Medián által mért különbség mértéke valamennyi ellenzéki állampolgár várakozását felülmúlja.
A Medián kutatási adataira válaszul néhány órán [!] belül érkezett a rendszerpárti Nézőpont Intézet felmérése, amely szerint a részvételüket biztosra ígérő válaszadók februárban a Fidesz listájára 45, a Tiszáéra 40 százaléknyian szavaztak volna. A kiegyensúlyozott becslés szellemében is úgy tűnik, hogy amikor az állampárthoz sorolható Nézőpont 5 százalékos Fidesz-előnyt mér, az ellenzéki intézetek közül az egyik legmegbízhatóbb Medián pedig 20 százalékos Fidesz-hátrányt, akkor ezek közvélemény-deformáló műveleteivel számolva is jelentős Tisza-győzelem van kilátásban.
Tölgyessy Péter a „megbillenés” nevezékével illette azt a társadalmi elmozdulást, amelyre Hann Endre kutatási eredménye utal – hatása pedig Orbán Viktor kommunikációján máris érezhető: egyre gyakrabban ijesztget úgy a brüsszelita Magyarország jövőképével, hogy elmulasztja kitenni a feltételes mód jelét, ami arról árulkodik, hogy tudatát a választási vereség rémképzete tölti ki. Különös élmény a magyar miniszterelnök szájából hallani azt, hogy „a legjobb humorista: Hann Endre”. Tényleg Orbán Viktor tiszte és szerepe közvélemény-kutató intézetek vezetőit minősítgetni, rajtuk gúnyolódni? Nem erre szolgál a Mediaworks tömegkommunikációs gépezetének többtucatnyi beszélő feje? Amikor Orbán Viktor nyilvánosan a jobb öklével a bal tenyerét püföli, jelezve, hogy most már tényleg be kell keményíteni, akkor indirekt módon épp az erőtlenségéről és a tehetetlenségéről tanúskodik csakúgy, mint amikor a poloskairtás metaforáját animálva ténylegesen poloskákat irtott partvissal az erkélyen, a tavaszi nagytakarítás általa ígért valós gyakorlatához, az átláthatóságinak elkeresztelt törvénycsomag beterjesztéséhez ugyanis nem érzett magában elég erőt. Aki erős, az cselekszik – aki erőtlen, az színpadias gesztusokkal cselekvést demonstrál.
Orbán Viktor egy imposztor: Putyinokhoz, Erdoganokhoz, Lukasenkókhoz és Alijevekhez hasonlónak mutatja magát, mert ezek a vezetők imponálnak neki, ahhoz azonban, hogy hozzájuk valóban hasonlóvá váljon, sokkal nagyobb tétekkel kellene játszania a politika játékát, mint amilyenekhez Macronok, Morawieckik, Merkelek és Melonik körében hozzászokott. Az utcai harcos pózai, a súlyemelés meg az ökölvívás gesztusai a kemény kezű, keleti típusú autokrata identitását célzó szemfényvesztés megteremtésére és fenntartására szolgálnak. Az imposztor művelete: elsajátítani Eurázsia erős embereinek kulturális jegyeit, és azok médiaélményét mozgósítva a tekintélyuralom társadalomfejlődési irányát felkínálni azoknak az európaiaknak, akik súlyos ellenérzéseket táplálnak a woke culture, az LMBT-aktivizmus, a baloldali eltörléskultúra és a bevándorlás hatásai iránt.

A magyar miniszterelnök meghatározó karakterjegye, hogy demokraták közt autokrata, ami sok európai szemében épp a szexepiljét képezi, az érme másik oldala ugyanakkor, hogy tényleges autokraták és diktátorok közt „csak” egy demokrata, akinek a cselekvési körében nem szerepel politikai gyilkosságok meg terrortámadások elrendelése, és akinek az önkényuralmi törekvéseit mindig is a jog paravánjai mögé kellett bújtatnia. Ha a Medián adatai helytállóak, akkor Orbán Viktor uralmának megőrzése jogállami eszközökkel egyre nehezebben elképzelhető, és vészesen közeledik ahhoz a ponthoz, ahol az óhajtott és a tényleges énje közt választani kényszerül. Ha a Medián adatai helytállóak, akkor áprilisban a Fidesz nem pusztán a kormányzás jogát veszítheti el, de a Tisza kétharmados országgyűlési többsége esetén az Orbán-rendszer teljes felépítménye is összeomolhat. A tétek soha nem látott mértékűvé válni látszanak, Orbán pedig napról napra egyre közelebb sodródik az igazság pillanatához, amikor a fenyegetőzések meg az erőszakos gesztusok többé nem elegendőek: az utcai harcosnak bele kell állnia a keleti típusú vezetési módból következő hatalommegtartási technikák gátlástalan alkalmazásába, amelyek nyomán Tölgyessy Péter kifejezésével élve „halálos játszmába kezd”, ha pedig ehhez nincs mersze, akkor át kell élnie annak feltárulását, hogy nem több, mint egy bárány, aki farkasbőrbe bújt.

A cikk eredetileg a Magyar Hang 2026/10. számában jelent meg március 6-án.

Fotó: Orbán Viktor miniszterelnök beszédet mond a Digitális Polgári Körök által szervezett háborúellenes gyűlésen a szombathelyi Haladás Sportkomplexumban 2026. február 7-én (Fotó: MTI/Miniszterelnöki Kommunikációs Főosztály/Kaiser Ákos)