Donald Trump tette a konszenzusok aláásásának hatékony eszközévé a balos meg a liberális orgánumok „fake news media” bélyegével való illetését és erre hivatkozva a nyilatkozattétel megtagadását a szélsőjobboldalon. Különösen hasznos technika ez olyan autokraták számára, akik egy komplett történelmi koron keresztül uralkodnak, és eszükben sincs bárkit vagy bármit is szolgálni, beszámolással meg elszámolással pedig legfeljebb Szűz Máriának tartoznak. Tizenhat teljhatalmú év után zavarba ejtő látvány, amint Navracsics Tibor miniszter a rendszerfüggetlen Partizánnak, Kövér László házelnök a rendszerfüggetlen Telexnek és Orbán Viktor miniszterelnök az egykor rendszerfüggetlen ATV-nek egyazon szerdai napon ad interjút. A hazai nyilvánosság finoman szólva nem ehhez szokott. Miért hajolnak le ezek a hatalmas urak a sárga földig azokért a mikrofonokért? Bizonyára a hatalmukat féltik, így vált egyszer csak fontossá a nyilvánosság. Orbán Viktor mindig abban a reményben feszíti a húrt, hogy amikor elpattan, a hosszabb fele a kezében marad. Ha lazít a húron, az mindig gyanús: a rövidebbet véli markolni.
Navracsics Tibor azzal leckéztette Gulyás Mártont, hogy ő nem jogot, hanem politológiát tanít, amit ha felkészült volna, nyilván tudna. Navracsics a rossz tanuló feleltetése során igazán eurázsiai médiaélményt szerzett a nézőknek, a jelenet groteszk vonását pedig az adta, hogy a tananyag maga a tanár úr volt – épp ahogy Dolák-Saly Róbert osztályfőnöki órán játszódó jelenetében szerepel, csak ezúttal komolyan. Különös: ha egy fideszes politikustól ebben a balos médiumban senki nem várt arroganciát és agresszivitást, az Navracsics Tibor volt. Felkészül: Varga Mihály? Nem kétséges, hogy Navracsics nagyon nagy ember, egykor országgyűlésifrakció-vezető, miniszterelnök-helyettes, igazságügy-miniszter és uniós biztos volt, jelenleg területfejlesztési miniszter, de tanszékének mibenléte talán mégsem közügy – csakhogy a tanár úr szereptévesztése mindent a feje tetejére állít: Gulyás Márton áll bukásra Navracsicsból. Nos, Navracsics akár Navracsicsot, akár politológiát tanít, azt feltétlenül tudhatná, hogy a latin „minister” szó szolgát jelent. Nem kérdez fel senkit, hiszen ő van felül. Ő jelentést tesz, mert a hatalma és a felelőssége nyilvánosságra kötelezi. Ahol a miniszter a pártállam helyett a népnek felel, nem engedheti meg magának, hogy csak az övéi által tömeggyártott megafonokba beszéljen. Miért váltott ennyire radikálisan tónust Navracsics Tibor, ez a nagyon nyugodt, européer úriember?
Szabó Andrea: A részvételi arány dönti el, hogy ki nyeri a választást – Kompország – Lát-e rá esélyt, hogy elhalasztják a választásokat? Lehet-e csalni a voksoláson? Nézze meg Ön is legújabb műsorunkat a politológussal!
Bár Kövér László megfogadta, hogy soha életében nem áll szóba pártjától független sajtómunkással, ezúttal mégis a Telex kamerája elé állt, és mindjárt kifejezésre juttatta, hogy a fogadalmát itt és most, ezzel a nyilatkozatával szegi meg – aligha hihető, hogy a Fábián Tamás iránti személyes rokonszenve késztette erre. Az Országgyűlés elnöke figyelmeztette a riportert, hogy nem ízléses őt evés közben kérdezgetni – de ugyan mit tehetne a rendszerellenzéki sajtó, ha Kövér László épp evés közben nyilatkozik neki először egy teljes történelmi korszak eltelte után? Kövér beszámolt arról, mennyire bánja, hogy ő meg a pártja túl elnéző [!] volt a baloldal támadásaival szemben – csakhogy hiába hosszabbította meg az arroganciáját Bicskéig, ha ezt a beszélő szájával tette, hiszen épp nyilatkozott a gyűlölt liberális sajtónak, ami nem jelenthet mást, mint hogy Kövér László azt bánta igazán, hogy mégis csak szóba állt ezzel a Fábián Tamással. Miért volt ilyen engedékeny a házelnök úr, ha máris ennyire megbánta?
Orbán Viktor az ATV-ben államtitkokkal házalt: kijelentette, hogy egy nemzetbiztonsági jelentés szerint Magyar Péter pártja jelentős pénzösszeget kap Kijevből, amelyet informatikai mozgósítási rendszerek kiépítésére fordít. Önérzetesen előadta, hogy ő már vagy ötven napja szivárogtatja az államtitkokat, de még egyetlen újságíró sem kérdezett rá erre. Nos, ha a miniszterelnök úr nem kizárólag az általa finanszírozott lakájmédiának nyilatkozna, talán előbb szembesülne tényleges kérdésekkel. Orbán a titkos iratok tartalmának kifecsegését azzal zárta le, hogy nem szereti a sejtelmességet. Szó szerint Rónai Egont okolta, amiért még nem kérvényezte a nemzetbiztonsági jelentés titkosításának feloldását a titokgazdánál, aki történetesen Rogán Antal. Orbán e szerint nem eléggé nagy ember a mai Magyarországon ahhoz, hogy ezen iratok nyilvánosságát kikényszerítse, de ha Rónai Egon kérné, Rogán bizonyára elérhetővé tenné azokat. Orbán Viktor nem volt hajlandó az Ukrajnából érkező Tisza-források konkrét összegét megnevezni, mert tiszteli az államtitkot: ha pontos számot mondana, azzal lelépne arról a szűkös jogi ösvényről, ahol haladnia törvényesen előíratott. Hogy „jelentős összeget”, hogy „Ukrajnából”, meg hogy „informatikai mozgósítási rendszerekre” – jelzem: ezek mind államtitkok. Ugyan mit tart tiszteletben Orbán Viktor, amikor épp kifecsegi ezeket? Hát azt miként kell érteni, amikor a szivárogtatás egy pontján előadja, hogy ő nem egy sejtelmes ember, és attól a pillanattól őt korlátozza a törvényesség? Miféle hitvány bohózat ez? Kénytelen vagyok kitérni Rónai Egon riporteri szerepére, amelyet leghívebben az minősít, hogy rá sem kérdezett arra: miként szivárogtathat Magyarország miniszterelnöke államtitkokat a televízióban? Orbánnak két jó lehetősége volt: a titokgazdával feloldatni a szóban forgó dokumentumok titkosítását, és törvényesen nyilvánosságra hozni tartalmukat – vagy fenntartani a titkosítást, és a háztáji revolversajtóján keresztül híresztelni az iratok tartalmát. Egyik hatékonyabb lett volna, mint a másik, Orbán Viktor viszont nem tudott a kettő közül választani, ezt pedig mindenképp maga akarta előadni. Miért kapkod ilyen kétségbeesetten?
Fleck Zoltán: Reális veszély, hogy nem lesznek választások – Kompország– Miért bűnös naivság jóhiszeműnek lenni ezzel a kormánnyal szemben? Miért kell alkotmányozni a rendszerváltáshoz? Nézze meg Ön is legújabb műsorunkat!
A magyar közvélemény baráti és ellenséges kutatóintézetek manipulációjától érintetlen státusza április 12-éig természetesen nem megismerhető, de az állampárt legmagasabb szintjein állók magatartásának zavarodottsága, megnyilatkozásaik esetlegessége és megszokott viselkedésük szétesése a hazai illiberalizmus híveit nem sok jóval kecsegteti. Ahol az, aki mindig is kimért és tárgyilagos volt, hirtelen fölényeskedő és kioktató lesz, aki soha nem volt felkérdezhető, váratlanul mikrofon elé áll, aki meg évtizedes viszonylatban arrogáns és lekezelő, egyszer csak haverkodóvá válik, ott aligha mehet minden terv szerint. Az elmúlt húsz évben ezek a jelek nyomaikban sem voltak azonosíthatóak a fideszes politikusok kommunikációjában, márpedig ahol a kampány kilép a szokott medréből, ott ez akár a választás eredményéről is elképzelhető.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2026/11. számában jelent meg március 13-án.
