akkumulátorgyárának nyitóünnepségén 2017. május 29-én (Fotó: MTI/ Szigetváry Zsolt)
Orbán Viktor 2017-re meghirdette a konzervatív és szociáldemokrata elitek elleni illiberális lázadás évét, és mélyen meg volt győződve arról, hogy Vlagyimir Putyin pártjai máris megdöntik Európa polgári demokráciáit. Úgy érezte, most jött el a pillanat, amikor végleg fel kell mondania az ország ezeréves identitását, és első európai vezetőként kell önként Moszkvára bíznia egy nyugati keresztény állam sorsát, hogy Magyarország a következő nagy fordulat vezető rezsimje, az európai putyinizmusok mintaállama legyen.
Kilenc év telt el, és bár a rubelpártok választásról választásra több szavazót szereznek, az áttörés még mindig nem jött el, Magyarország viszont kihívta maga ellen az Európai Unió putyini fordulatban ellenérdekelt tagállamait, mert kalandor hajlamú miniszterelnöke a teljes nemzet sorsát tette fel a maga politikai hazárdjátéka tétjeként.
Orbán Viktor 2020 áprilisában fürkészeket és portyázókat küldött ki, hogy vásároljanak annyi lélegeztetőgépet, amennyihez csak hozzájutnak, mondván, a járványok kora következik, amikor mindenki lélegeztetőgéphez akar majd jutni, így pedig nálunk, magyaroknál lesz az összes, mi meg drágán eladjuk, és ebből az üzérkedésből meggazdagszunk. A fürkészek és a portyázók meg is tértek útjukról tizenhétezer [!] lélegeztetőgéppel. A többi történelem: a járványok kora gyorsan véget ért, és háromszázmilliárd ment el arra, hogy a főnök a párosra tett, de páratlan forgott ki.
A magyarságban gyártósor mellé szánt emberi erőforrást látó Orbán Viktor a húszas évekre az akkumulátorgyártásban vélte felfedezni Magyarország kitörési pontját a covidleállás nyomán beálló gazdasági recesszióból: az elektromos autók elterjedését a világpiac döntő innovációjaként azonosította, és olyan piaci környezetet képzelt el, amelyben ahhoz a nemzetgazdasághoz tartozó össztermék emelkedik majd meredekebben, amelyik előbb és nagyobb számban gyártja a huszonegyedik század opus magnumát, a lítiumionakkumulátort.
Samsung-botrány: újabb orbáni mítosz dől meg – A Szőlő utca és Lázár cigányozós mondatai után megint magyarázkodnia kell a kormánynak
A gödi Európa egyik legnagyobb akkugyára: évente százezer tonnányi akkumulátor készül itt, ami pedig a magyarok munkahelye, az a velük mint zsetonokkal jól játszó Orbán Viktor nagy dobása lehetett volna – a megtérülés a mai napig nem következett be. A politikai marketing Magyarországon arra tanít, hogy akinek akkora hatalma és a választói néplélekben annyira biztos pozíciója van, mint Orbánnak, az polgári demokráciákban elképzelhetetlen kockázatokat vállalhat, és még a legsúlyosabb kudarcaitól is megvédi a brüsszeli sárkánnyal viaskodó parasztlegény népmeséje, ami erősebb a vezetési képességeit leleplező valóságnál.
Az Orbán-rezsim kontraszelekciója a szakmai alkalmasság iránti ignoranciát és az alattvalói hűség feltétlen jutalmazását írja elő, nem csoda, hogy egy ilyen szisztémában egyetlen bizalmas sem meri kétségbe vonni a bölcs vezető iránymutatását, aki így az intuícióira hagyatkozva végez magabiztos vakrepülést. A fent idézett esetek következtetést diktálnak: a stratégiai nyugalom meg a nix ugribugri fogalmainak atyja konzekvensen becsül túl jelenségeket és folyamatokat, ötleteiből ijesztő gyorsasággal és reflektálatlansággal válnak rögeszmék, hogy aztán ezeket követve olyan téteket bukjon el, amelyeket már nem bír visszanyerni. Tétjei a magyarok és bármi, ami a magyaroké, veszteségeit Magyarország fedezi.
A Telex munkatársa, Weiler Vilmos egymástól független forrásokból úgy informálódott, hogy Magyarország kormánya 2023 tavaszán titkosszolgálati jelentés nyomán a gödi Samsung-gyár légterében súlyosan rákkeltő anyagok folyamatos jelenlétéről értesült. Az életveszélyes munkakörülmények oka az volt, hogy a nehézfémporok elszívóberendezései a kis szemcséjű porok kiszűrésére alkalmatlanok voltak, miközben maguk a légtisztító rendszerek számos helyen szivárogtak. A magyar dolgozók a Samsung-üzem nehézfémek összekeverésére szolgáló mixingrészlegében harmadik világbeli „védőfelszerelésben”, vagyis szimpla orvosi maszkokban dolgoztak. Amelyik munkás vizeletében a Samsung kritikus mennyiségű nehézfémet talált, azt egy másik részlegre helyezte át, és más gyáregységből rendelt dolgozókat a mérgező üzembe. Weiler információi szerint a mixingrészleg levegőjében a nehézfém-koncentráció az egészségügyi határérték ötszáztízszerese [!] volt. A dolgozók veszélyeztetésén túlmenően a cég a nehézfémeket egyszerűen kiengedte a gyárkéményen, amivel a gödieket is a mérgezés ártalmának tette ki – és Weiler arról tanúskodik, hogy a magyar kormány ennek tudtával hagyta tovább üzemelni a gyárat.
Ha a Telexnek hinni lehet, a Samsung hamis adatokat szolgáltatott be a kormánynak, amelyek maguk is szabálysértésekre és mérgezésekre utaltak, csakhogy a valósnál sokkal csekélyebb mértékűekre. A munkavédelmi hatóság újra meg újra tízmillió forintra bírságolta a gyárat, ami a Samsungnak fagyipénz, úgyhogy kacagva kifizette, és gondtalanul mérgezte tovább a dolgozókat a gödiekkel együtt. Amikor a kormány gyanakodni kezdett arra, hogy nagyobb a mangán, a nikkel és a kobalt koncentrációja a mixing üzemegység levegőjében, mint amit a Samsung bejelent, a gödi gyárból való titkos adatgyűjtéssel bízta meg az Alkotmányvédelmi Hivatalt. Az adatok birtokában a koreaiak beruházási kedvét féltő kormányzat Weiler állítása szerint 2023 tavaszán azt a döntést hozta, hogy a munkavédelmi hatóság az életveszélyes körülmények ellenére továbbra is hagyja üzemelni a gödi Samsung-gyárat.
A Fidesz 22-es csapdája – Kedd reggel gondoltam, futok egy gyors kört a kormányzati nyilvánosság felületein, miként számoltak be a Samsung-botrányról. Annál is gyorsabb kör lett, mivel sehogy. Pedig a Fidesz egyszer (sokszor, de egyszer nagyon) elkövette már a túlhallgatás hibáját.
Miközben Orbán Viktor és kurzusa az aktuális identitáshazugságnak megfelelően kígyót-békát kiált a profitéhes nemzetközi nagytőkére, a GDP növekedésének olyan elvtelen óhajtását tanúsítja, amelynek szellemében minden jel szerint akár gyári munkások vagy Gödön élő magyarok egészségének a feláldozása nem túl nagy ár. A gödi Samsung-gyár kelet-ázsiai viszonyai feltárják, mire és mennyire tartja Orbán Viktor a magyar dolgozókat – de akkor mi a problémája a globális részvénytársaságok kapzsiságával és mohóságával?
A szerencsejátékosnak bármi áron nyernie kell: ha repülőrajtot ígért, a gépnek legalább a levegőbe kell emelkednie, és ha gödi melósoknak meg lakóknak ebbe bele kell halniuk, Orbán Viktornak ez a veszteség belefér. A tervnek muszáj működnie. Ha kell, akkor az egészségügyi határérték ötszáztízszeresén, mert a Samsung elégedett partner kell hogy maradjon, hiszen már most mindjárt következik az elektromosautó-gyártás forradalma, és Orbán Viktor túl sok erőforrást fektetett abba a versenyelőnybe, amit Magyarország akkutermelésétől remél. A miniszterelnök levette tétjeit a Gödön dolgozók és élők egészségéről, és feltette azokat a dél-koreai multicég bizalmára és megbecsülésére.
Ez egyértelmű színvallás, csak ezek után se ő, se a kurzusa ne prédikáljon a magyar emberek szolgálatáról, meg a multinacionális tőke elaljasultságáról, mert aki egyszer elköteleződött, az maradjon hű ahhoz, akit és amit a magáénak választott.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2026/07. számában jelent meg február 13-án.
