Harmincöt éve játssza a hazai politikai osztály azt az aljas játékot, amelynek során önmagát ravaszul kettőnek adja elő, felülről árkot ás a magyarok közé, hogy akik lent vannak, ne lázadhassanak fel a sorsukat elveszejtő elit ellen, hanem az erre szolgáló erőt a jobb- és a baloldal közt húzódó polgárháborús fronton vezessék le, s így a megosztott társadalom soha ne legyen képes az elnyomói ellen fordulni.
a Kossuth téren 2025. június 10-én (Fotó: Magyar Hang/Végh László)
Amíg magyar a magyar legfőbb ellensége, az urak mindörökké uralkodni fognak, és kedvükre hergelhetik tovább az alattvalóikat, hogy azok egymás torkát harapják át. A trükk neve: preventív ellenforradalom – ennek műveletével volt képes Gyurcsány Ferenc és Orbán Viktor két évtizeden át a maga szellemi, érzelmi és hatalmi kontrollja alatt tartani a magyarság két ellenséges törzsét, és ezzel kisajátítani a hazai politikát.
Magyarország történelmi kudarcainak legfőbb oka, hogy két ellenséges nemzet, Hunnia és Pannónia él társbérletben a Kárpát-medencében, és hogy ezek tagjai semmiben nem értenek egyet, mert egymás világnézetének a mínusz egyes szorzatából formálnak maguknak identitást. Ha ez a két gyűlölködő törzs nem lesz képes meghaladni az egymás elleni acsarkodás szellemét, a jövő Gyurcsányainak és Orbánjainak uralma folytatódni fog, és a kollektív ingerültség végleg elemészti a magyarok jövőjét. Amíg a magyar nép nem köt végre békét önmagával, addig az alávetettsége folytatódni fog, és nem a magyarok gyarapodnak majd, hanem az indulataikat korbácsoló és azokon élősködő elit.
A magyarság legfőbb történelmi küldetése: konszenzusokat alkotni, a másik magyarban önmagára ismerni, közös célokat meghatározni, és együtt lépni a jelenből a jövőbe. Konszenzusok nélkül a magyarság nem lehet társadalom, csak két egymás ellen felbujtott, uszítással vezérelt, gyűlölködő törzs. Konszolidáció nélkül nincs közös haza, csak két szekértábor és a Duna mentén húzódó egyetlen lövészárok. Ha van jövő, akkor az csakis abból fakadhat, hogy a másik magyar honfitárs, és nem ellenség – ehhez pedig közösen elfogadott, egyaránt tisztelt és védelmezett, nemzeti konszenzusok kellenek.
Orbán Viktor halálos játszmája – Puzsér Róbert és Reichert János a pokolba rohanó expresszről, a cselédigényről és a Skála Kópé szimbolikájáról, a 2026-os választás után itthon kialakuló helyzetről és a Polgári Ellenállásról. Páros interjú!
Legyen világos: a megbékélés nem azt jelenti, hogy meg akarnánk békélni az államiságunkat megszálló politikusbűnözőkkel. A megbékélés óhajtása arra vonatkozik, hogy magyar és magyar képes legyen egymással szót érteni. Orbán Viktor rendszere akár bukik, akár marad: a hunoknak és a pannonoknak jövő április után is együtt kell élniük Magyarországon. Ha a magyarság nem érti meg végre, hogy a politikai osztály érdeke a közgyűlölet felszítása, akkor a remélt rendszerváltás után sem következhet más, mint egy újabb autoriter rezsim, amelyik újabb történelmi korszakon át rekeszti meg a hazai társadalomfejlődést.
Jobb- és baloldali, konzervatív és liberális, nacionalista és szocialista magyaroknak honfitársakként kell tekinteniük egymásra, mert Magyarország csak a két történelmi kurzus kultúrájának egyesítésével válhat sikeressé. A Kárpát-medencébe végzetesen beszorult a mérgező légkör, ezt a fojtogató levegőt lélegzi be a két nemzet egy hazában – csakhogy nincs két országunk: nincs más választásunk, mint megtanulni érteni és tisztelni egymás kultúráját, életmódját és értékvilágát. Akinek csak a holokauszt fáj, és gúnyolódik Trianonon, akinek csak Trianon fáj, és unja a holokausztot, az nem a megoldás része, hanem maga a probléma. Kölcsönös tisztelet nélkül nincs konszenzus, konszenzus nélkül nincs megbékélés, megbékélés nélkül nincs országépítés – harmincöt év gyötrelme a tanulság erre.
Szörényi és Bródy együtt sokkal magasabb színvonalú életművet alkottak, mint külön-külön, mert együttműködésük eredménye hatalmasabb lett a részek összegénél: hatványozódott egymás szellemének összhatása által. Csak a népnemzeti és a szociálliberális kultúra szövetségéből létesülhet sikeres magyarság. Együtt az Illés, a Fonográf meg az István, a király színvonalára vagyunk képesek – érdemes megvizsgálni, mit alkotott Szörényi Bródy nélkül, és Bródy Szörényi nélkül: külön-külön mindkét kurzus csak árnyéka a magyarságnak
Irreális és gyalázatos elvárás, hogy a másik magyar adja fel a kulturális önazonosságát, és váljon hasonlóvá az egyik magyarhoz, vagy ne is létezzen. Sem a hunoknak, sem a pannonoknak nem kell és nem is szabad feladniuk az értékeiket, mindössze kulturális és társadalmi minimumokat kell találniuk, mert amíg nekünk, magyaroknak nincs egy közös asztallapunk, amelyen Hunnia és Pannónia modellezett keretek közt tudja rendezni a konfliktusait, mint egy gombfocimeccs, egy kártyajáték vagy egy sakkparti keretében, addig nem marad más, mint szitkokkal és ökölcsapásokkal illetni a másik magyart. Közösen egyetlen nemzet lehetünk, amelynek van jövője, külön-külön két ingerült törzs, amelyek gyűlölködése pusztulásba hajtja a közös hazát.
Kölcsey mondásával élve „jelszavaink valának: haza és haladás”. Mi, magyarok nem engedhetünk egyikből sem: soha többé nem hagyhatjuk, hogy a magyarság rossz szellemei a haza és a haladás fogalmai közül kilopják az „és” kötőszót, hogy annak helyét megint az odacsempészett „vagy” foglalja el újabb évtizedekre. Aki a jövőben meg akarja fosztani a hazát a haladástól vagy a haladást a hazától, az feláldozza a nemzeti érdeket és a közös magyarságtudatot a kurzusérdeknek és a széttagolt törzsi tudatnak. Legyen vége a megosztás politikájának. Legyen vége a hideg polgárháborúnak. Legyen a magyarság végre egyetlen közös nemzet.
