Rég nem csodálkozik senki azon, hogy a magyar közélet tisztasága egy pöcegödröt idéz, de a Rogán Antal kukkolásával gyártott pornófilm ígérete meg az ahhoz tartozó és máris zajló lejáratókampány alacsonyabb nívóra szállította le a hazai politikai kommunikációt, mint ami akár az eddigiek alapján elképzelhető volt. Ugyan miféle közéleti relevanciával bír, vagy miféle választói ellenérzést vált ki az a tény, hogy Magyar Péter Vogel Evelinnel közösült? Az elhiteltelenítő szándékú akció közlése nem is az értelemnek szól, még kevésbé az erkölcsi értékrendnek: tartalma az érzékeket veszi célba. A politika céltartománya egyre kevésbé a közéleti sajtóból tájékozódó, országáért és népéért felelős választó, hanem egyre inkább a kereskedelmi televíziók reality-élményéhez szoktatott fogyasztó, aki a közügyekre is szórakoztató tartalomként tekint – márpedig Rogán Antal számítása szerint ez a konzumigényű felhasználó nem fog tudni ellenállni az arról szóló médiaterméknek, hogy Magyar Péter miként közösül. Nos, a propagandaminiszter aligha téved: a videó sokmilliós nézettségre számíthat, mert bár a magyar ember szeret kifejezést adni az erkölcsi megütközésének, otthonának intim magányában garantáltan a felkínált felületre kattint majd, hogy a legalja politikai kampány és a legalja bulvárélmény egymásba mosódását élvezettel kilesse.
Az a tény, hogy Magyar Péter közösült Vogel Evelinnel, önmagában nyilván nem jelent politikai hasznot a Fidesznek, sem kárt a Tiszának. Csakhogy annak a puszta látványa, amint a miniszterelnök-jelölt, aki egy történelmi korszak lezárását és új idők eljövetelét ígéri, meztelenül párosodik, olyan kontextusba helyezi őt, amire legkevésbé sem vágyik – Rogán Antal pedig jól tudja ezt. Az illiberális rezsim által diktált konzekvencia félreérthetetlen: a magyaroknak arra kellene bízniuk az országuk sorsát, aki a monitoron épp csupaszon reszel. A politikailag elkötelezett ellenzékieket nyilván nem ingatja meg, bármit is látnak majd a kukkolásra felkínált franciaágyon, a lejáratókampány célpontjai azonban nem ők, hanem azok a választók, akik nem foglalkoznak napi szinten politikával, ezért a zsigeri impresszióik alapján alakítanak ki magukban elutasítást vagy azonosulást – ők a bizonytalanok: nincs szilárd politikai elkötelezettségük, ezért az élményszerű, alig tudatosuló benyomások a döntéseikre vonatkozóan nagyon jelentős szerepet játszanak. A Tisza Párt elnöke a magyarok körében legnézettebb pornóvideó főszerepére készülhet – ha Rogán kommentárt sem fűz ehhez, Magyar Pétert már azzal is olyan kulturális kontextusba helyezi, amelyben nem Emmanuel Macronnal meg Donald Tuskkal, hanem Pierre Woodmannel és Rocco Siffredivel szerepel egy mezőnyben.
Kompországból kompromatország? – így hathatnak a lejáratási kísérletek – Szakértőkkel jártuk körbe, milyen következménye lehet a Magyar Péter elleni legújabb, hálószobás támadásnak.
Az ágy melletti kis asztalon látható fehér por a helyzetet vizsgálva bizonyára kokain, amellyel kapcsolatban a fideszes revolvermédia máris azzal a narratívával él, miszerint Magyar Péter drogbuliban vett részt. Jelzem: nem létezik olyan fogalom, hogy drogbuli. Ha akármilyen buliban akármilyen drog megtalálható, az ahhoz tartozik, akié, meg azokhoz, akik rajta kívül felhasználják azt. Senki nem felelős azért, hogy bárki más, aki vele egy ingatlanban tartózkodik, mit juttat a szervezetébe. Magyar Péter kategorikusan kinyilvánította, hogy nem nyúlt a felvételen látszó kokainhoz, márpedig az szemlátomást ott volt azon a kis asztalon, amellett az ágy mellett, amelyen Magyar Péter és Vogel Evelin minden jel szerint közösült. Ha a Tisza-elnök abba a kokainba beleszippantott, az a felvételen nyilván látható lesz – csakhogy ha így lett volna, az állampárti sajtó nem a drogbuliba járó Magyar Péterről, hanem a kokainista Magyar Péterről harsogna. A híresztelés célja aligha több annál, mint hogy Magyar Péter és a kokain fogalmai a nyilvánosságban összekapcsolódjanak.
Nem kétséges, hogy ha a helyszín fotójának és ezzel a pornóélmény ígéretének felkínálása a Fidesz választási csodafegyvere, akkor az ezzel való tematizálás február közepe táján még nagyon korai. Az érdeklődés több hónapos fenntartásához egy képernyőfotó meg a Tisza-elnök ahhoz tartozó nyilatkozata biztos, hogy nem elég, márpedig az első néhány nap feszült várakozása után az élmény máris lecsengeni látszik. Ha a médiatartalmat az azt illető narratíva hetekkel megelőzi, az annyira el tudja rontani az élményt, akár egy orgazmus nélkül elkövetett, korai magömlés. Érthetetlen, hogy mire vár Rogán Antal a pornóvideó közzétételével. Talán nincs is a kezében semmi? Talán már minden láthatót látott a magyar nyilvánosság, és Rogán csak a jólértesültségevel kereskedik, hogy Magyar Petert magyarázkodásra kényszerítse?
Sok tényező bizonytalan, de egy valami igazán árulkodó: akár bemutatja a propagandaminiszter Magyar Péter szexvideóját, akár nem, minden jel arra utal, hogy a bulvártematikájú lejáratókampány időzítése a gödi Samsung-gyárban zajló mérgezésről és magyar kormánytagok abban való cinkos bűnrészességéről volt hivatott elragadni a közfigyelmet. Az egészségügyi határértéket ötszáztízszeresen meghaladó mangán, nikkel és kobalt kihívója egy pornóvideó, amelynek a látványán a magyar felhasználó akár szexuálisan, akár társasági trash-videózás keretében élvezkedhet – és mert a politika a huszonegyedik századra a pillanatba záródott, a zár kulcsát pedig jelenleg Rogán Antal tartja a kezében, az élményfüggő közönség figyelmét a politikusszexről nagyon nehéz a Gödön elkövetett munkavédelmi közgyalázatra visszaterelni. A Weiler Vilmos által feltárt Samsung-ügy hordereje akár a bicskei vagy a Szőlő utcai botrányét is meghaladja: olyan, amibe Orbán rendszere könnyen belebukhat – és bár Gulyás Gergely mindent tagad, a Magyar Pétert illető pornó-gate ütemezése felér egy beismerő vallomással.
Dominóhatása is lehet a szexvideó-botránynak – Ember Zoltán elemző szerint a Fidesz a párt által remélt maximális hasznot már aligha tudja learatni a Magyar Péterről készült videóval.
Mennyire kell az állampárt döntéshozóinak kétségbeesettnek lenniük ahhoz, hogy tizenhat évnyi teljhatalmú országuralmuk után a rivális pártvezér szexuális aktusának a videófelvételével érveljenek a rájuk leadott szavazat helyessége mellett? Ez a kommunikáció biztos, hogy nem erőt és a magabiztosságot sugároz. Ha a Fidesz belső használatra készült, nagy mintán végzett közvéleménykutatásai valóban azt jeleznék, amit a rezsim a saját sajtójában kommunikál, semmi szükség nem lenne arra, hogy Orbán Viktor és bűnszervezete ennyire mélyre hajoljon le a szavazatokért. Amikor a miniszterelnök a pártjának hívei előtt kommunikál, annyira önkritikátlan sikerpropagandát folytat, amely semmilyen módon nem reflektál politikai hegemóniájának végére, arra a tényre, hogy immár ellenzéki oldalon is „egy a tábor, egy a zászló“, és még Gyurcsány Ferenc visszavonulását is sikerkent kommunikálja, holott a vak is látja, hogy az öttalálatos lottószelvény hatalmi amulettjének elvesztése és vele a teljes balliberális politikuselit elsüllyedése az illiberális rendszernek semmi jót nem ígér – ez pedig teljesen független attól, hogy épp ki vezeti néhány százalékkal a pártok versenyét. Aki ilyen fokú valóságtagadást gyakorol, az kétségtelenül súlyos konfliktusban áll a realitással.
Rogán Antal rég nem riad vissza bárminemű aljasságtól, mert jól tudja, hogy a magyar társadalom erkölcsi relativizmusa nagyon sok gazemberséget elbír: a Fidesz szavazói nem a morálhoz, hanem az erőhöz kötődnek – ami azonban a konjunktúra közegében hasznot hoz, az válságos időkben az állampárt kárára válhat. Akit a magyarok nem tudnak emberileg becsülni, az előtt még meghódolhatnak – kétharmados Fidesz-győzelmek sora igazolja ezt. Mindez azonban csak addig igaz, míg jut az asztalra krumplileves – amint a szokott fejadag elmarad, az elit és a tömeg szövetsége felbomlik, és az erő keltette hódolat megvetéssel vegyes undorba csap át. Egy olyan állampárt, amelyik a rezsim fejének kihívóját titkosszolgálatokkal figyelteti meg, hogy kompromittáló szexvideót mutogasson róla a választóknak, már csak törzsi fanatizmusból vagy ravasz számításból választható. Csakhogy egyre fogynak az észszerű érvek Orbán Viktor rendszere mellett.
Ennek a cikknek a rövidebb változata a Magyar Hang 2026/08. számában jelent meg február 20-án.
