A magyar közéletben ritkán tapasztalható jelenség mutatkozik. A dinasztia című videó valósággal letarolja az internetet: az Orbán Ráhel és Tiborcz István mértéktelen gazdagodásáról szóló dokumentumfilmet a legnagyobb videómegosztó felületén öt nap alatt 2,5 millió felhasználó tekintette meg. Ez a fokú érdeklődés ilyen jellegű kontent iránt korábban elképzelhetetlen volt: ez nem Majka papa gajdolása Bindzsisztánról, nem az a fajta könnyed, szórakoztató tartalom, amire jellemzően milliók kattintanak, hanem oknyomozó újságírás és tényfeltárás – olyan műfaj szülötte, amilyen eddig e tömegek töredékét sem mozgatta meg. Kétségtelen, hogy valami megváltozott. Az Orbán-rendszer három pillére: a megszállás alatt tartott állam, a hűbéres tőke gazdasági konglomerátumai és a dinasztia birtokában felhalmozott vagyon – a Direkt36 filmje a harmadik pillér kiépülésére, az Orbán család gazdasági birodalomépítésére fókuszál. A szóban forgó tartalom befogadását nyilván megkönnyíti, hogy történetmesélésre épül, mellőzi a hozzáférhető dokumentumok száraz adatainak ismertetését – de vajon miért éppen most, és miként válthat ki egyáltalán ilyen hatalmas érdeklődést?
A korrupció a rendszer első évtizedében még nem érdekelte a magyarokat, de most, hogy egyre szélesebb körben érezteti hatását a megélhetési válság, egyszer csak fontossá vált. A kegyelmi ügy két évvel ezelőtt is nagy rombolást végzett volna a hatalom megítélésére vonatkozóan, de biztos, hogy nem ekkorát. Most azonban épp megfordul a narratíva a munkahelyeken, a tömegközlekedési eszközökön és az otthonok levesestányérjai mellett: az Orbán Viktort illető tisztelet képessége napról napra sorvad, ahogy ez az őszödi beszéd kiszivárgása után Gyurcsány Ferenccel történt, márpedig ha ilyen fordulat áll be a közgondolkozásban, azt titáni erőbe kerül visszafordítani – talán nem is lehetséges. Ahogy 2006 szeptembere a balliberális uralom végének kezdete lett, úgy válhat 2024 februárjából az illiberális uralom bukásának első pillanata. A Fidesz vezérkarának tagjai abban bíznak, hogy Donald Trump segítségével és Orbán Viktor zsenialitásával még kihúzhatják nyakukat a szoruló hurokból. De mit is jelent a rezsim elitjének Trump segítsége? Vajon azt értik alatta, hogy 2026 tavaszán Budapesten kampányol majd, és személyét felmutatva Orbán Viktor megkínálhatja a marginális köztes-európai kisállam polgárait a nagyság érzetével? Ami biztos: az amerikai elnök ingyenpénzt nem fog adni, hogy Orbán szétossza azt a magyarok között. Valószínűbb, hogy a fideszes vezetők Trumptól az illiberális rezsim legitimálását és Európa szélsőjobboldali fordulatának elősegítését remélik – csakhogy utóbbi a jövő év tavaszáig nem valósul meg.
A hatalom berkeiben teljes a fejetlenség, szemmel látható, hogy semmilyen tervezés nincs. Rákosrendező értékesítésének önként vállalt kudarca azt mutatja, hogy a rendszer üzemeltetéséért felelős káderek egy ekkora léptékű beruházást már nem tudnak megszervezni. A hiba a Nagy Márton felügyelete alatt álló Magyar Nemzeti Vagyonkezelőt terheli, és ha hinni lehet a kiszivárgó információknak, Lázár János miniszter nem is ismerte a teljes szerződést, így nem értesült az üzlet részleteiről. Ugyan mi a káosz, ha ez nem az? Először az orbáni elit erkölcsi integritásába vetett hit rendült meg, aztán a döntéshozók vezetői képességét illető bizalom is megingott, végül már az ország irányításának hajlandóságára és a szervezett lopáson kívül bárminek az elvégzésére vonatkozó illúziók is szertefoszlanak. Orbán a magyarok szemében először csibész volt, aztán szélhámos lett, és csak most válik gazemberré. Rossz hír, de fontos tény, hogy a változást nem a rezsim morális minőségének romlása, hanem a magyarok életszínvonalának hanyatlása okozza.
A miniszterelnök az ország vezetésénél nagyobb színpadra vágyott: európai és globális jelentőséget óhajtott magának. Agyonnyert hazai homokozóját rossz képességű, de lojális kádereire hagyta, mert már egyáltalán nem kötötte le a filléres kis játszadozás a nyomokban is alig létező ellenzékével – csakhogy a rendszerszinten gyakorolt kontraszelekció visszaütött rá. A fides latin főnév jelentése: hűség – a kollégiumi szoba tagjainak hűsége egymáshoz, és a rendszer egészének hűsége a kollégiumi szoba tagjaihoz. Csakhogy a hűség, amely a kollégiumi szoba lakóit egy ország uraivá tette, végzetesen háttérbe szorította az alkalmasságot, és ez a szárnyaló konjunktúra közegében nem is jelentett problémát – válságban azonban fordul a kocka. Hiába értékelődnek azonban fel a képességek, ha a kicsinyes és gyanakvó miniszterelnök másfél évtizeden át azokban mindig és csakis veszélyt látott, így amint egy Lázár János kancelláriaminiszterként a túl meggyőző teljesítményével szorongást keltett benne, máris a teniszszövetség élére száműzte őt. Most, amikor Orbán Viktor helytartóinak özönvízként felduzzadt alkalmatlansága már az ország feletti uralmát veszélyezteti, legfőbb ideje volna újra kézbe vennie a gyeplőt, csakhogy nincs már meg hozzá a régi elszántsága, és ami még rosszabb: ötlete sincs. Egyedül a megbízhatóság számított neki, ezért nincs jó képességű elitje – de ha lenne, már az sem segítene rajta, mert egy jó képességű elit önkritikus, bármiféle önkritika pedig az illiberális rendszer lényegét sértené: a magyar miniszterelnök olyan fokú ideológiai kényszert erőltetett a rezsim minden szintjére, hogy most, amikor az eddig bevált működés korrekcióra szorul, a kurucos dac görcsbe merevedett gesztusai a teljes uralmi struktúrát megbénítják.
Orbán végzete, hogy a titkosszolgálatokat és a kommunikációt arra a Rogán Antalra bízta, aki mára túl messzire juttatta a rendszerét egy olyan ösvényen, ahonnan nincs visszaút. A Rogán által gyakorolt finkelsteini-habonyi propagandában nincs lehetőség a helyreigazításra, hiszen ahol bármin is javítani kell, ott addig valami nem elég jól működött – ugyan ki tudja elképzelni Menczer Tamást, Kovács Zoltánt, Hollik Istvánt, Havasi Bertalant, Farkas Örsöt, Orbán Balázst vagy Bayer Zsoltot, amint bármi ilyesmit elismer? Rogán Antal kommunikációs gépezete minden problémát karaktergyilkosságokkal kezel – így vált a kormányzati kommunikáció annyira rideggé és sivárrá, annyira aljassá és primitívvé, annyira személytelenné és érzéketlenné, annyira kegyetlenné és embertelenné, amilyen a Miniszterelnöki Kabinetirodát vezető miniszter pszichéje. Most, hogy az állami pénzből vezérelt leszámolások többé nem működnek, Rogán és kreatív énje, Habony Árpád tanácstalan. Magyar Péter telefonlopási és péniszfogdosási ügye, Menczer Tamás „mi van, kicsi, vége van, kicsi”-hangzatú kocsmai kötekedése és Vogel Evelin érdektelenség vákuumában némán elcsattanó újabb meg újabb hangfelvételei azt jelzik, hogy a kormánynak egyáltalán nincs kommunikációs víziója – egyetlen cselekvési terve a pénzosztás a választók között. Mindössze az a baj, hogy nemcsak a magyar embereknek, hanem a magyar államnak is egyre kevesebb pénze van.
Ha Trump nem visszakozik a vámterveitől, és főleg, ha a német autógyártás zsugorodni kezd, az orbáni rezsim legfeljebb 2030-ig húzhatja. A magyar gazdaság nagyon egyoldalú: német szerelősorok és kínai akkumulátorgyárak képezik – ezt érdemben meghaladó ipari infrastruktúra nincs. Uniós fejlesztési források nélkül az építőipar is egyre zsugorodik – ami a Mészáros Lőrinc vagyonára természetesen nem vonatkozik. Külföldi beruházó szemmel láthatóan nem érkezik Magyarországra, így nem csoda, hogy az ipari mérleg már második éve negatív. A rendszer állapota tehát súlyos – lassan válságosnak mondható. A berendezkedést illető társadalmi gondolkodás átalakulóban van, és ha erre a folyamatra a hatalom továbbra sem bír hatni, 2026 tavaszán nagyon kellemetlen meglepetés érheti.
A legfőbb kérdés: Orbán Viktor képes lesz-e 2025-ben érdemben reagálni a közérzet változására? Ami biztos: ha továbbra is a régi kádereinek elhasznált módszereit erőlteti, esélye sem lesz megfordítani a közhangulat jelenlegi folyását, de még az is kérdéses, hogy rendszerének hanyatlását lelassíthatja-e. Mielőbb vissza kell térnie a kinőtt hazai küzdőtérre, ha jót akar, mert új kihívója épp elragadja tőle a pástot övező lelátók rokonszenvét, és ha jövő tavasszal alulmarad vele szemben, nem lesz több, mint országgyűlési képviselő a Kossuth térről, aki Trump szövetségeseként és Putyin ügynökeként egyaránt értéktelen.
