2025. március 11-én (Fotó: MTI/EPA/SIPA pool/Samuel Corum)
A közismert szólásmondás szerint az amerikaiak azt választják meg elnöknek, akitől autót vennének. Most kipróbálhatják, miként fest ez fordítva: milyen az, amikor az elnökük ad el nekik autót. Donald Trump hivatali idejének első két hónapját korábban elképzelhetetlen fordulatok sora jellemezte, de ezek közül is kirí az, amikor az elnök a Fehér Ház előtti teret szabadtéri autószalonná alakította, és Tesla-modelleket sorakoztatott fel, hogy az adatokat egy cetliről lesve ismertesse azok előnyeit. Elon Musk egy jóllakott óvodás arckifejezésével feszített Trump mellett nem pusztán a világ leggazdagabb embereként, hanem az első cégvezetőként, aki értékesítői munkakörben fizetés nélkül alkalmazza az Egyesült Államok elnökét.
Muskot már a Fehér Ház előtt lezajlott bizarr jelenetet megelőzően is több ízben nevezték nem hivatalos alelnöknek, még társelnöknek is. Az a tény, hogy a politika és az üzlet ilyen mértékű összefonódása több mint egészségtelen, már a kampány során nyilvánvalóvá vált, amikor a Tesla-vezér Trump szolgálatába állította a birtokában lévő, 210 milliós elérésű, X-re átkeresztelt Twitter-platformot, amelyen rögtön két-háromszorosára nőtt a republikánus üzenetek elérése, miközben a demokratáké kevesebb mint a felére esett vissza. A vészjósló jelek dacára senki nem volt felkészülve arra, hogy Elon Musk az új elnök beiktatása után ilyen gyorsan ekkora hatalomra tesz szert. Valóban kvázi társelnökként tárgyal többek közt Narendra Modi elnökkel a Tesla indiai gyártásának és forgalmazásának állami támogatásáról – mindezt Trump nélkül, aki arra a kérdésre, hogy Musk a szóban forgó megbeszélésen az ő kormányát vagy a saját cégét képviselte-e, így válaszolt: „amikor legközelebb találkozom vele, megkérdezem”.
We
Tudatos Trump „őrült ember politikája”? – A Trump-show folytatódik, és az amerikai elnök lépésein egyre nehezebb eligazodni. Szereti az elektromos autókat, vagy üldözi őket? Egyáltalán: van bármiféle koncepció a Fehér Ház urának manővereiben?
Az önmagában is egyértelmű összeférhetetlenséget jelentő informális hatalom mellett Musk lényegében egy minisztériumot is kapott, amely az amerikai kormányzat hatékonyságának növeléséért felelős. Ennek élén Musk tízezerszámra bocsát el közalkalmazottakat és szüntet meg teljes hivatalokat, egyebek között olyanokat is, amelyek cégei működését kellemetlen szabályozásokkal és ellenőrzésekkel korlátozzák. A tevékenysége ellen felszólaló demokrata politikusokat a saját közösségi médiafelületén azzal fenyegeti, hogy ha tovább kötözködnek vele, a következő választáson pénzével és befolyásával a politikai riválisaikat támogatja majd.
Elon Musk nem szabályos úton került az újonnan létrehozott Kormányzati Hatékonysági Hivatal élére, ez ugyanis azt jelentette volna, hogy szenátusi meghallgatásokon kell átesnie, ahol megvizsgálják, hogy a személye nem jelent-e összeférhetetlenséget. Musk ezen nyilvánvalóan elbukott volna, ezért Trump elnök inkább kétszeresen is meghackelte az államigazgatást: egyrészt formálisan nem hozott létre új minisztériumot, azt ugyanis törvénnyel kellett volna szentesíteni, hanem a kormányzati digitális szolgáltató ügynökség feladatkörét hangolta át, másrészt Musk hivatalosan nem is kormánytisztviselő, hanem önkéntesként dolgozó „különleges kormányzati alkalmazott”, akit az elnök fizetés nélkül és meghatározott időre nevez ki, így nem kell összeférhetetlenségi vizsgálaton átesnie. Hiába egyértelmű, hogy a cégein keresztül ebből a pozícióból sokkal nagyobb hasznot húzhat egy kormánytisztviselői fizetésnél, a hackelés törvényes. Az sem ütközik jogszabályba, hogy Musk a minisztériumát hűséges embereivel tölti fel, akik helytartókként vonulnak be állami hivatalokba, és rúgják ki közalkalmazottak tömegét.
Mindez persze Muskot még gazdagabbá tette: Donald Trump megválasztása óta a személyes vagyona nagyjából negyvenmilliárd dollárral, cégei értéke pedig ennek sokszorosával nőtt. Jelzem azoknak a piaci fundamentalistáknak, akik szerint tőkés társadalomban helyénvaló, ha sikeres üzletemberek a politikában is megméretik magukat, hogy amit Musk előad, az nem a piac normális működése. Ellenkezőleg: valójában a kapitalizmus ellentéte zajlik, amit jól mutat, hogy a cégvezér úgy gazdagszik, hogy a Tesla 2024-ben a vállalat fennállása során először kevesebb autót adott el, mint az azt megelőző évben, miközben a régóta ígért bombasztikus fejlesztések, mint a háztartásokban használatos humanoid robotok vagy az önvezető Tesla taxik bevezetése egyre csúszik, a Tesla részvényárfolyama pedig márciusban egy nap alatt tizenöt százalékot, három hónap alatt ötvenhárom százalékot zuhant. Aki ma Tesla-részvényekbe fektet, az valójában nem a márka értékét illetően optimista, hanem Musk politikai karrierjébe ruház be, és bár derűlátása bizonyára indokolt, ez a kapitalizmus szabályos működésével teljesen ellentétes. Nem a piac teremt értéket, hanem a politika telepszik rá a piacra, hogy hatalmas léggömböket fújjon, amelyek Trump távozását követően sorra kipukkadnak majd. Nem a piac láthatatlan keze munkál, hanem Musk keze avatkozik be szégyentelenül a piaci viszonyokba. A kapitalizmus nem olyan szabályrendszerre épül, ahol tőkés társaságok tulajdonosai szabadon bonthatják le a cégeik útjában álló kormányzati akadályokat, és állíthatnak újabb és újabb akadályokat a versenytársaik elé.
Elon Musk extravagáns személye folyamatosan a figyelem középpontjában áll: ahogy Trump, úgy ő is élvezettel fürdőzik a politikai valóságshow közegében, amelynek nemcsak az egyik főszereplője, hanem már a társrendezője is. Az elektromos autózás révén megmenti a Földet, de azért a Marsot is terraformálja, hogy ha mégis rosszra fordul az élet itt, odaköltözhessenek az első telepesek a SpaceX űrjárműveivel. Ha nehéz lenne eldönteni, hogy maradjon-e ember a Földön, vagy költözzön mindenki a Marsra, a döntés meghozatalában segít majd a Neuralink agyba ültetett csipje – mindenesetre a Marson is lehet majd posztolni az X-re keresztelt Twitteren, így ez nem lehet akadály. Nagyjából így gondolnak Muskra az elvakult rajongói, akiket a klinikai narcizmus nyilvánvaló jelei nem aggasztanak, és akik mindössze enyhe önbizalom-túltengésként értelmezik, hogy Musk ostobának nevezte a veterán sakkvilágbajnok Gari Kaszparovot, a bolygón élők közül az egyik leglenyűgözőbb szellemi teljesítményű személyt, csak mert az meg merte kérdezni, hogy kapott-e orosz hitelt a Twitter megvásárlásához. A kérdésre Musk a mai napig nem válaszolt.
Elon Musk család- és gyerekbarátként kalibrált imidzsét is sikeresen építi. Novák Katalin, a magyar családok rehabilitált, régi-új őrangyala is büszkén fényképezkedett vele egy családvédelmi rendezvényen, ahol Musk nyakában ült X Æ A-XII nevű kisfia, akit az Ovális Irodába is rendszeresen magával visz. Eddig hivatalosan tizennégy gyermeke született Musknak, aki szereti a kreatív névadást, amint ezt lánygyermeke, Exa Dark Sideræl neve is kifejezi – de a kreatív családmodell iránt is elkötelezett, azt ugyanis nehéz másképp értelmezni, hogy idén két hét eltéréssel két különböző nőtől is gyermeke született. Kevéssé tekinthető a hagyományos családi értékek kifejezőjének amiatt is, mert tizennégy gyermeke közül néhánnyal parádézik, a többit meg alig látja.
Bár Musk már jelenlegi hatalmával is elképesztő pusztítást végez, az Egyesült Államok és az egész világ fellélegezhet, amiért dél-afrikai születése folytán nem indulhat az elnökválasztáson. Behozhatatlan előnyt jelentene, ha a világ leggazdagabb embere, aki az egyik vezető közösségi médiafelület tulajdonosa is, tetemes erőforrásait az elnöki pozíció megszerzésének és megőrzésének szolgálatába állíthatná.
Trump mellett folytatott tevékenységéből kiolvasható, hogy elnökként az Egyesült Államok államigazgatásának egészét céges érdekeinek és személyes céljainak rendelné alá. Amerikának és nyomában Európának még azelőtt kell gondoskodnia az új szekularizációról, és megalkotnia az állam és az oligarchia szétválasztásának törvényes feltételeit, mielőtt még felbukkanna a következő Elon Musk, aki már egy nevadai kisvárosban született, és így semmi nem állítja meg abban, hogy a demokráciát technofasizmussá alakítva felszámolja a nyugati civilizációt.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2025/12. számában jelent meg március 21-én.
