„Erdélyben a Fidesz a lelkekben valami elképesztő mértékű térfoglalást hajtott végre. Nagyobbat, mint bárhol az anyaországban” – jellemezte a kolozsvári találkozón Puzsér Róbert a helyi viszonyokat. De beszélt arról is, hogy az MCC janicsárképző, az egyház inkább a hatalmat, mint Krisztust szolgálja, a Fidesz-kormány magánvagyonná tette az ország erőforrásait. És Wass Albertnek sincs helye a magyar irodalom első sorában, esetleg a harmadikban. Óriási sikere volt.
Vége van. Tényleg vége. Magyar Péter közölte ezt Orbánnal Brüsszelben, miután kezet fogott vele, és ez a mondat visszhangzott a fejemben, miközben sodródtam kifelé a tömeggel a kétórás Puzsér-találkozóról Kolozsvár legnagyobb mozijából. A Florin Piersic hivatalosan 729 férőhelyes, és nem láttam egyetlen üres széket sem. Az átlagéletkor pedig bőven harminc alatt volt, ami szintén nem elhanyagolható az összképet illetően. Puzsér is arról beszélt, hogy a fiatalokat már nem tudja magáévá tenni az Orbán-rendszer, mert egyszerűen másképp gondolkodnak, mint a szüleik meg nagyszüleik generációja, itt már nem működik a „csalhatatlan nemzetvezér” imázs, a rezsim óhatatlanul elindult a lejtőn lefelé… ki tudja hol áll meg. És ha ezt Kolozsvár központi mozijában tombolva hallgatta több száz egyetemista, köztük az MCC által eltartott és féltő gonddal kinevelt diákok, akkor tényleg az eddig stabilnak, megdönthetetlennek hitt Fidesz-kormányzás egy merőben új helyzet előtt áll. Ha valaki nem hinne szubjektív benyomásaimnak, akkor itt van ez a kis reels, így tapsolták Puzsért a végén.
A találkozót az Érted ifjúsági platform szervezte a Planetáriummal közösen, és Mostis Gergő irányította beszélgetést, amit nemsokára feltöltenek YouTube-csatornájukra is, úgyhogy nem is fogok kimerítő, minden részletre kiterjedő beszámolót írni, csak pár gondolatot veszek sorra abból, amit a publicista megfogalmazott, s amivel a legnagyobb tapsokat érte el. Persze, ezeknek a különböző ötvözetét már mind lehetett valahol, valamilyen formában hallani, olvasni, a nóvum mindenképp a közeg volt, amelyik elképesztően receptíven reagált arra, amit hallott. Annak a bizonyos közhangulatváltozásnak, ami a napokban megjelent közvéleménykutatások eredményeiben is megjelent, miszerint a biztos pártválasztók között a Tisza támogatottsága megelőzi a Fideszét – Magyar Péter pártja 42-40 százalékra verné most Orbán Viktor pártját – most már Erdélyben is érzékelhető nyoma van.
Egyszóval, álljon itt pár kiragadott gondolat a kolozsvári Puzsér-talákozóról.
A kommentfalak fölöttébb hasznos voltáról
„A kommentfal az utca előszobája. Ami ma ott zajlik, az holnap az ország hangja lesz.”
Mindig olvassa a kommenteket, vallotta be a megmondóember, mert az online szájkarate jó fokmérő. Az idén pedig úgy érzékelte, hogy a kommentfalak hangulata átbillent az idei évben, és ez hasonlít a 2006-os helyzethez, ami Gyurcsány Ferenc hanyatlásának kezdetét jelentette. Azt sugallja, hogy Orbán Viktor hatalma is elkezdett megrendülni, a közhangulat átalakulása hosszú távon politikai rendszerváltást hozhat.
A történelmi idő megállítása és a „homo orbanicus” kialakítása
„Orbán megállította az időt nekünk. Az ország egy feudális időtlenségbe dermedt, hogy a hatalmat átmentse, és mindenki egy kis hűbéres lehessen a Kárpát-medence nagy földesurának birtokán.”
Puzsér szerint a jelenlegi hatalom a történelmi idő „megállítására” törekszik, így konzerválja saját uralmát, és ezt a jelenlegi nyugdíjas korosztálynak a segítségével érte el, akik úgyszintén abban érdekeltek, hogy a jelenlegi állapotok fennmaradjanak. Az ország erőforrásai a magánérdekek szolgálatába kerültek, és a hatalom célja, hogy fenntartsa a politikai irányvonalat azáltal, hogy kulturálisan is berendezkedik egy időtlen, feudális mintára. A fiatalok viszont nem vevők erre, azt mondják, hogy „most már a kurva nyugdíjasok indítsák el a világot, mert menni akarunk.” Az előretörekvő fiatal generációk nyomásáról mondta Puzsér, hogy egyelőre a fiatalok változtatásra törő lázadó energiái kicsorbulnak a nyugger társadalom ellenállásán, és akinek ez nem tetszik, azt leszippantja az európai munkaerőpiac, így látszólag „nincs is gond, mert az idők végezetéig meg lehet állítani a történelmet”. De vissza kell hívni Magyarországra azokat, akik változtatni tudnak, mert van bennük energia és van bennük igény a változtatásra.
A Fidesz dominanciája Erdélyben
„Erdély nem egyszerűen csak jobbos, hanem Orbán érzelmi-lelki gyarmata. Gyurcsány ezüsttálcán kínálta fel Orbánnak az erdélyi lelkeket, ő pedig megvette és megtöltötte őket a saját hazugságaival.”
Erdélyben Puzsér szerint a Fidesz messzebbre jutott az identitásformálásban, mint bárhol Magyarországon. Ezt részben Gyurcsány Ferenc politikájának tulajdonítja, aki szerinte a kettős állampolgárság elkaszálásával az erdélyi magyarok identitását „kiszolgáltatta” Orbánnak, aki aztán kénye-kedve szerint alakítja az itt élők véleményét, világlátását. Egy dolog azonban, biztos, figyelmeztet Puzsér, az a kérdés, ami eddig úgy tevődött fel, hogy ha nem Orbán, akkor kicsoda jön, Gyurcsány? – most már nem érvényes. Magyar Péter fellépése végképp lesöpörte a politikai palettáról Gyurcsányt, aki „egy halott csillag” : még fénylik, mintha élne, de valójában már nem létezik.
Ahhoz, hogy a Fidesz támogatóinak száma csökkenjen Erdélyben, vélekedett a publicista, az egész magyar társadalom gondolkodásának kell megváltoznia. Amennyiben az anyaországban a közgondolkodás átbillen, és elutasítja Orbán politikáját, akkor az erdélyi magyarok is elfordulnak tőle. Puzsér szerint ez a folyamat már elkezdődött, de a tényleges rendszerváltás hosszabb időt vehet igénybe.
Az MCC „az egy janicsárképző, nem?”
Már az erdélyi magyar fiatalok sem azonosulnak száz százalékosan Orbán üzeneteivel, vette észre Puzsér, mert egyébként nem lenne velük tele a terem. Ők lehetnek azok, akik egy új irányt követhetnek, mert igényük van a változásra és a modern, nyitott világra.
Az Orbán-rendszer mégsem mondott le a fiatal generációkról, és ott is vannak próbálkozásai: saját képére próbálja nevelni a fiatalokat az MCC (Mathias Corvinus Collegium) és hasonló intézmények révén. Az idős nemzedékek felvásárlása nyugdíjemeléssel, rezsicsökkentéssel nagyon jól ment Orbánnak. A fiatal nemzedékek felvásárlása nyilván agymosással meg ideológiai átállítással is jár, és az üzenet az, hogy, gyertek az MCC-be, lehetőséget adunk nektek arra, hogy ti legyetek a mi értelmiségünk. „És akkor itt harapófogóba kerül a fiatal. Az egyik oldalon ott van az intézmény, meg a rendszer, meg az ahhoz tartozó pénz-paripa-fegyver, és a másik oldalon ott van a saját nemzedéke, meg a saját emberi kapcsolatrendszere” – vázolta fel Puzsér azoknak a fiataloknak a dilemmáját, akik elfogadták azokat a juttatásokat, amiket a rendszer nyújtott nekik.
A társadalmi bűnrészesség és a közhangulat változása
„Ez az önző társadalom eddig Orbán javát szolgálta. Na de ahogy most egyre rosszabbul élnek, már mindenkit zavar a Mészáros-luxus, meg Rogánék helikopterezése. Most már nem csak nekik kellene a jóból, hanem másoknak is.”
Puzsér szerint az emberek egyre rosszabb életkörülményeit az Orbán-rendszer gazdasági működése, valamint az erőforrások magánvagyonként való kezelésének politikája okozza. Azt állítja, hogy Orbánék tizenkét éven át az emberek támogatását azzal biztosították, hogy mindenkit „bűnrészessé” tettek a gazdasági előnyökben: a kormányzat oligarchái és a társadalom is részesült az állami forrásokból. Ennek során a hatalom az emberek közönyét kihasználva építette ki saját uralmát, míg a „közös javak” magánvagyonná váltak, és senki nem élt kifejezetten rosszul.
Azonban az utóbbi két évben, részben a gazdasági nehézségek, részben pedig a botrányok miatt, a társadalmi elégedetlenség nőtt. Míg korábban a Fidesz-közeli üzletemberek gazdagodása kevésbé zavarta az embereket, mostanra, hogy az átlagember is rosszabbul él, egyre inkább szemet szúrnak az olyan dolgok, mint a Rogán-féle helikopterezés vagy Mészáros Lőrinc vagyonosodása.
A király meztelen
A Fidesz hatalmi struktúrája illúziókra épül, és a miniszterelnök környezete kényszeresen fenntartja ezeket az illúziókat. Azt a jelenséget írta le, amikor egy vezető – jelen esetben Orbán Viktor – elvárja, hogy mindenki igazodjon az ő valóságához és gondolkodásához, függetlenül attól, hogy az mennyire tükrözi a tényleges helyzetet.
Puzsér szerint Orbán környezetében senki sem mer kritizálni vagy korrigálni egy tévedést, mert a lojalitás és az engedelmesség az elvárás, és nem a valósághűség. Amikor Orbán például rosszul emlékszik valamire vagy téved egy nyilvános beszédben, mindenki körülötte úgy tesz, mintha ez igaz lenne, így maga a valóság „hajlik” hozzá. Ez hasonlít Andersen meséjére, ahol a császár meztelen, de senki nem meri megmondani, mert félnek az igazmondás következményeitől.
Puzsér „a király meztelen” metaforával azt fejezte ki, hogy Orbán hatalmát részben a kritikátlan környezet és az „udvartartás” támogatja, ahol senki nem mer szembeszállni vele. Ez hosszú távon veszélyes, mert elzárja a vezetőt a valóságtól, és előbb-utóbb a valóság „bekopogtat az ajtón”, ahogy Puzsér fogalmazott.
Kommunikációs hatalom és az értelmiség kiszorítása
„A Fidesz már egy PR-rendszer, ahol a bulvárt meg a politikát egyesítették. Az értelmiség eltűnt a képletből, maradtak a PR-osok meg marketingesek, akik tudják, hogyan kell beadni a tömegnek az aktuális mesét.”
A Fidesz a médiát bulvárszintre süllyesztette, így közvetlenül a tömegekhez szól, kiiktatva az értelmiség közvetítő szerepét. Puzsér szerint Orbán Viktor a magyar kultúrára hivatkozva próbálja legitimizálni magát, de valójában csupán néhány szélsőjobboldali kulturális szereplőt emel ki, miközben a magyar kultúra széles spektrumát kizárja.
A történelmi felelősség elkerülése és az állam-egyház szövetsége
„A Fidesz egy szövetséget kötött az egyházakkal, hogy feloszthassák a magyarságot testre és lélekre: a test az övék, a lelket pedig békében tartja az egyház. De Krisztusnak ehhez semmi köze.”
A „békepapság” intézményével hasonlította össze Puzsér az egyházak és az állam jelenlegi kompromisszum együttműködését, mert mindkét rezsimben ez lehetővé tette, hogy az egyházak ne kérdőjelezzék meg a rendszert. Ez szerinte ma is folytatódik: a kereszténység és az Orbán-kormány szövetsége kompromittálja a vallást, amely Krisztus tanításai helyett az állami hatalmat követi.
Puzsér azt is hangsúlyozta, hogy a vallás és a hatalom természetüknél fogva ellentétesek. A vallás, különösen a kereszténység, hatalomellenes és a lelki értékeket hirdeti. A világi hatalom viszont gyakran kizárólag az irányítást és a befolyás kiterjesztését szolgálja. Amikor az egyház belép a hatalom szférájába, elveszti erkölcsi integritását, mivel „a sötétség hatalma” kísérti meg. Sok egyházi vezető azonban nem Krisztus ítélőszéke elé készül, hanem Orbán Viktornak akar megfelelni. Ez a lojalitás az egyház és a hívők közötti kapcsolatot is rombolja, mivel a hívők gyakran úgy érzik, hogy az egyház nem őket szolgálja, hanem az állami érdeket.
A társadalom változásának szükségessége
Puzsér úgy látja, hogy a közgondolkodás megváltoztatása az első lépés a politikai változás felé. Szükség van független gondolkodókra és véleményvezérekre, akik új látásmódokat, narratívákat kínálnak fel, és szembe mernek helyezkedni a fennálló hatalommal. Ezek a szellemi impulzusok az embereket arra ösztönzik, hogy kritikusan szemléljék a mindennapi valóságot, és a hivatalos álláspontok helyett saját meggyőződéseik alapján ítélkezzenek. Szerinte csak akkor lehet ténylegesen változást elérni, ha a közgondolkodás erős nyomást gyakorol a politikára.
Bár az idősebb generációk hajlamosak az Orbán-kormány stabilitásához ragaszkodni, a fiatalok keresik a változás lehetőségeit. Puzsér szerint ennek a generációnak meg kell adni a teret és a szellemi támogatást ahhoz, hogy valódi változást kezdeményezzen.
