A palesztin–izraeli konfliktus súlyosbodása nem fogja csökkenteni Ukrajna uniós támogatását az Oroszországgal szembeni háborúban – jelentette ki Eric Mamer, az Európai Bizottság szóvivője brüsszeli sajtótájékoztatóján. A politikus emlékeztetett arra, hogy Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke már szombati bordeaux-i beszédében is megerősítette, az Oroszország elleni konfliktusban az EU kitart az ukrán nép mellett, ameddig csak szükséges. Mindeközben a The Daily Telegraph úgy értesült, hogy Joe Biden amerikai elnök az eddigi legnagyobb katonai és humanitárius segélycsomagot kívánja eljuttatni Ukrajnának, amely 2025 elejéig kielégítené Kijev igényeit. Az ígéretek ellenére azonban sokan aggódnak amiatt, hogy azok teljesítését alapvetően befolyásolhatja a közel-keleti konfliktus, ami egyértelműen Moszkvának kedvezhet az elkövetkező hónapokban.
Mások ennél is tovább mennek: szerintük a Közel-Keleten körvonalazódó háborúban az izraeliek nyugati fegyverekre fognak szorulni, így az Ukrajnának juttatandó eszközök számát csökkentenie kell Amerikának. De mennyire megalapozottak ezek a félelmek?
A múlt év februári ukrajnai orosz invázió kezdete óta számos olyan elemzés látott napvilágot, amely szerint ha a világ bármely táján, ahol az amerikaiaknak érdekeltségeik vannak, háború törne ki, az Moszkva malmára hajtaná a vizet Ukrajnában. Legutóbb a koszovói banjskai lövöldözés után került elő ez az érvelés, amely hangoztatói szerint egy újabb balkáni konfliktus csak Moszkva érdekét szolgálná.
Csakhogy a képlet korántsem ilyen egyszerű, és nem csak azért, mert a NATO katonai jelenléte Koszovóban gyakorlatilag kizárja a fegyveres összetűzések eszkalálódását. Ennél jóval fontosabb, hogy a világ különböző konfliktusövezetei más és más fegyvereket igényelnek, és ez alól Ukrajna és Izrael sem jelent kivételt. Az Egyesült Államok az elmúlt több mint másfél évben a rakéta-sorozatvetők mellett számos egyéb tüzérségi eszközt is küldött Ukrajnának. Emellett Washington bőkezűen segítette az ukránokat gyalogsági járművekkel és harckocsikkal, de legalább ilyen fontos szerepet kaptak a légvédelmi eszközök, elég csak a Patriot légvédelmi rendszerre gondolnunk.
Az izraeli védelmi ipar azonban világszínvonalú, a legmodernebb eszközökből ráadásul hatalmas készletei vannak az országnak. Ezért azok a félelmek, amelyek szerint az Ukrajnának szánt fegyvereket innentől Amerika Izraelbe csoportosíthatja át, egyelőre alaptalannak tűnnek. Persze, ha az izraeli konfliktusba külső szereplők (például Szíria vagy Libanon) is beszállnának a Hamász oldalán, akkor az Izraeli Fegyveres Erőknek (IDF) valóban szüksége lehet amerikai fegyverekre, azonban ez a forgatókönyv egyelőre kevésbé tűnik valószínűnek.
Más a helyzet a politikai támogatás esetében, ahol már az elmúlt hónapok is csak rossz hírekkel szolgáltak Ukrajnának. Emlékeztetőül: a júliusi vilniusi NATO-csúcson nem
hívták meg Ukrajnát a szervezetbe, csupán annyi történt, hogy a tagországok egy többéves támogatási programról határoztak, illetve létrehozzák a NATO–Ukrajna-tanácsot, vagyis egy olyan fórumot, amely a háborúval kapcsolatos konzultációkra és döntéshozatalra koncentrál. Kijev számára csalódást okozott a szeptemberi G20-csúcstalálkozó után kiadott zárónyilatkozat is, amelyben a szervezet a megosztottsága miatt tartózkodott attól, hogy nyíltan elítélje Oroszországot, inkább a háború következtében előállt emberi szenvedést emelte ki. Politikai támogatás tekintetében így Ukrajnának már eddig is csalódnia kellett, ami a közel-keleti események fényében valószínűleg tovább folytatódik. Márpedig a politikai támogatás nemcsak a fegyverszállítások miatt lenne fontos, hanem az ukránok lelkesedése miatt is, hogy kitartsanak az előttük álló nehéz időszakban.
Forrás: a Magyar Hang VI. évfolyama 41. számának (október 13–19.) nyomtatott változata.