Sz. Bíró Zoltán történész és Oroszország szakértő a hvg360-nak adott interjút.
Váratlan helyzet állt elő szombaton Oroszországban, mikor a Wagner-vezér, Jevgenyij Prigozsin közölte, csapatai elfoglalták az ukrán határ menti Rosztovot, majd Moszkva ellen indultak. Oda végül nem értek el, a nap végére fehérorosz közvetítéssel Prigozsin kiegyezett a Kremllel és elhagyta az országot. Ami történt, meggyengítheti Putyint, és megnőtt az esélye annak, hogy a nem túl távoli jövőben megbukjon. .
hvg360: Hogyan minősíti Jevgenyij Prigozsin szombati akcióját?
Sz. Bíró Zoltán: Egy kurtán-furcsán befejeződő puccskísérletnek, amiben Prigozsin magánérdekei és magánszámításai játszottak meghatározó szerepet. Ennek megfelelően is ért véget: úgy tűnik, hogy a puccs kitervelője és irányítója ugyan saját magát megmentette – bár a következő hetek, hónapok mutatják meg, hogy ez valóban így történt-e –, de cserbenhagyta mindazokat, akiket bevont az akciójába. Különösebb kétségeim nincsenek a tekintetben, hogy a Wagner-csoport érintett tagjai ellen valamilyen formában eljárás indul, még ha ígéretet is kaptak arra, hogy immunitást élveznek. Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy nem kevés katona és határőr állt át a Prigozsin-féle puccsiták oldalára, ők viszont semmilyen ígéretet nem kaptak, őket a zsoldosvezér cserbenhagyta.
Mindaz, amit láttunk, megmutatta Putyin valódi erejét és gyávaságát, az erőszakszervezetek gyengeségét, illetve hogy mennyire rosszul működik stresszhelyzetben az államapparátus. Az a közhatalom, amiről a kormányzati propaganda hosszú ideje azt állítja, hogy a stabilitás, a kiszámíthatóság és az ország nagyságának záloga.
hvg360: Mark Galeotti Oroszország-szakértő szerint ez Putyin végjátékának a kezdete. Ön is így látja?
Sz. B. Z.: Igen. Ez a lehetőség nagyon jelentős mértékben megnőtt most. Erről az egészről eszembe jutott 1991 augusztusa, amikor három napon át puccskísérlet zajlott Moszkvában Gorbacsovval szemben, aki új szövetségi szerződést akart aláírni. A puccsisták – akik már nem is a szocializmust, hanem a szovjet államkeretet akarták megőrizni – elbuktak, miközben fellépésükkel épp az ellenkező hatást érték el: felgyorsították a bomlási folyamatot. A Szovjetunió néhány hónappal később már nem is létezett. Az analógia sántít ugyan, de mégis az az érzésem, ami ebben a néhány napban történt, könnyen lehet, hogy hasonló funkciót fog betölteni.
hvg360: Miben mutatkozott meg Putyin gyengesége?
Sz. B. Z.: Abban, hogy bizonyos parancsokat nem teljesítettek. Elég megbízható forrásból lehet tudni, hogy amikor elindult a Wagner konvoja az M4-es autópályán Rosztovból Moszkva felé, akkor állítólag parancsot adtak arra, hogy bombázzák le őket. Csakhogy a konvoj civil autók között haladt, és állítólag a pilóták megtagadták a parancs végrehajtását. A kormányzat nem volt egyszerű helyzetben, mert a hadsereg jelentős része az ukrán fronton van, így nem tudott a wagneristák ellen hatékonyan és gyorsan bevethető erőt mozgósítani. A Kadirov-féle gárdisták mellett a Szövetségi Biztonsági Szolgálat – valószínűleg nem túl nagy létszámú, – különleges műveletekre kiképzett erői, a Belügyminisztérium alegységei, illetve az orosz nemzeti gárda, a Roszgvargyija tömegoszlatásra kiképzett katonái álltak rendelkezésre, de láthatóan egyik sem volt képes arra, hogy feltartóztassa a harcedzett Wagner-zsoldosokat. Voltak olyan katonák, nem is kevesen, akik pillanatok alatt átálltak, ez pedig azt mutatja, hogy az erőszakapparátusokon belül is nagyon sok frusztráció gyülemlett fel. Az egész történet kimenetelében egyébként az volt a kulcskérdés, hogy ezeknek a szervezeteknek a tagjai milyen mértékben állnak át a puccsisták oldalára. Az autokráciákban ennek van döntő jelentősége. Ha ez a folyamat gyorssá, gátszakadás-szerűvé vált volna, akkor a dezertálás – a Putyinnal való szakítás – átterjedhetett volna a hatalmi elitre is.
De mert ebben az esetben egy magáncél eléréséről volt szó, nem pedig egy nagy, az oroszországi politikai közösség jelentős részét érintő fordulat kierőszakolásáról, ez a történet nem futott végig.
A puccsiták győzelme aligha vált volna örömünneppé: valószínűleg rövid időn belül általános káoszt idézett volna elő, aminek következményei beláthatatlanok lettek volna. Arra ugyanis kevés esély lett volna, hogy Putyin helyére egy olyan politikus kerüljön, akit miközben az erőszakapparátusok jelentős része elfogad, aközben az a józanság mégiscsak jótékonyan különbözteti meg a jelenlegi elnöktől, hogy belátja, az Ukrajna elleni háborút minél gyorsabban le kell zárni, az elfoglalt területeket vissza kell adni. Egy Prigozsin vezette puccs aligha hozott volna ilyen fordulatot. Mindazonáltal úgy látom, hogy ami történt, még ebben a befejezetlen formájában is, meggyengítheti Putyint, ami a nem túl távoli jövőben akár a bukásához is elvezethet. Nem feltétlenül, de ennek esélye kétségtelenül megnőtt.
hvg360: Annak, ami történt, látta az előjeleit?
Sz. B. Z.: A puccsnak nem, de volt egy olyan érzésem, hogy eljön majd az a pillanat, amikor Prigozsint leveszik a sakktábláról.
Hosszú hetek óta ugyanis olyan hangon és tartalommal szólalt meg, ami azt mutatta, hogy Prigozsin, ez a putyini kreatúra, egyre inkább elszabadult. Úgy tűnik, hogy az orosz titkosszolgálatok nem voltak a helyzet magaslatán és nem érezték időben a veszélyt, vagy ha érzékelték is, azt gondolták, hogy a zsoldosvezér továbbra is élvezi Putyin védelmét, és ezért nem mertek lépni, bár azt már korábban is örömmel megtették volna. talán maguk sincsenek a helyzet magaslatán, és nem időben állították félre Prigozsint. Talán egyszer majd megtudjuk, hogy mi is történt valójában.
hvg360: Az is kérdés, hogy tudtak-e egyáltalán az akcióról. A CIA például napok óta tudta, hogy valami készül.
Sz. B. Z.: Elképzelhető, hogy nem tudták, de csodálkoznék, ha ez lett volna a helyzet. Oroszországban a titkosszolgálatok mindenütt jelen vannak, aligha volt ez alól kivétel a Prigozsin zsoldos serege. Egyébként az amerikaiaknak sem voltak információik arról, hogy pontosan mi fog történni. Abban pedig nem voltak érdekeltek, hogy figyelmeztessék Putyint.
hvg360: Mondta, hogy ez magáncél szolgáló akció lehetett, de vajon mire számíthatott Prigozsin?
Sz. B. Z.: Állítólag arra, hogy majd annyira megrémülnek a Moszkvában ücsörgő politikai vezetők, hogy félelmükben elhagyják a minisztériumok és főhatóságok épületét, amit majd a wagneresek elfoglalnak.
Na és utána mi történt volna? Egy ilyen képességű ember, mint Prigozsin, mit csinált volna ebben a helyzetben? Banditaszabályok által irányított országot hozott volna létre? Bármennyire is nem kedveljük Putyint – különösen az Ukrajna elleni háború után –, Prigozsinnal a világ nem lélegezhetett volna fel.
hvg360: Lát bárki olyat, akit ez mozgolódásra késztethet? Ki jöhet Putyin után?
Sz. B. Z.: Azt soha nem lehet tudni, ki jöhet egy ilyen helyzetben. Olyan emberek emelkedhetnek fel, akik most eszünkbe nem jutnának. A jelenlegi politikai vezetésben is vannak olyanok, akik mindvégig távolságot tartottak a háborús retorikától, nyilván azért, mert bár nem mertek ellene tenni, de tisztában voltak annak súlyos következményeivel. A világnak és Oroszországnak is az lenne jó, ha ebből a körből kerülne ki az új vezető, már csak azért is, mert van némi fogalmuk arról, hogy egy ilyen méretű országot hogyan kell irányítani és hatalmi helyzetbe kerülve mernének felhagyni a háborúval. De, hogy végül ki lesz ez, azt most lehetetlen megmondani. Ha eljön a pillanat, akkor nagy valószínűséggel felemelkedik az az ember, aki képes szembenézni a valósággal. Persze, ez a jó variáció, és nem biztos, hogy ez következik be.
hvg360: Az ukrán háborúra lehet negatív hatással, ami történt? Ha Putyin szembesül azzal, hogy a világ és saját népe szemében is gyengébb, késztetheti súlyos lépésre?
Sz. B. Z.: Nem, ilyen összefüggést nem látok. Abban az esetben lett volna közvetlen hatása a háborúra, ha a válság hosszabb ideig elhúzódik és mind a politikai, mind a katonai vezetés figyelmét tartósan leköti, és katonákat és egyéb erőforrásokat von el az ukrán frontról. Ha ez történt volna annak a harctéren is megmutatkoztak volna a következményei, de egyelőre sikerült a válságot kezelni.
Hogy meddig, az megint csak kérdéses. Most úgy tűnik, hogy az elmúlt napok váratlan és kaotikus eseményei nem idéztek elő a harctéren stratégiai fordulatot. Annak pedig kicsi az esélye, hogy Putyin nukleáris fegyvert vessen be dühében, csak azért, hogy bizonyítsa, ő továbbra is erős és határozott vezető.
A teljes interjú itt olvasható:
hvg360 – Sz. Bíró Zoltán: Amit láttunk, az megmutatta Putyin valódi erejét és gyávaságát
A cikk a „Disarming Disinformation” nemzetközi projekt keretében készült.
Címkép: Prigozsin és Putyin
Forrás: Újnépszabadság
