Linné az embert Homo Sapiens néven iktatta be az állatbirodalomba, a fejlődés fájának utolsó csúcshajtására, ezzel jelezve hovatartozásunkat és „tökéletességünket“. A Föld különböző területein élő emberek szembetűnő különbségei alapján már ő is négy változatot említ: európai, amerikai indián, ázsiai és afrikai embert. Nem telik el negyven év és Blumenbach antropológus fehér (kaukázusi), sárga (mongoloid), fekete (etiópiai), vörös (amerikai) és barna (maláji) csoportokról ír.
Ezt követően számos más csoportosítás válik ismertté. Ezek teljes ismertetése lehetetlen, de – minthogy ma sincs kellőképpen indokolt tudományos alapjuk – felesleges is.
Szólnunk kell viszont az emberi rasszokat tájékozatlanságból vagy politikai célzatosságból magasabb rendűre és alacsonyabb rendűre tagoló „elméletekről“, ezek tarthatatlanságáról.
A fajgyűlölet szellemi megfogalmazója, Rosenberg szerint: „… a nemzet tekintetében a döntő alkotóelem a vér“. Akár szó szerint tekintjük, akár átvitt értelemben, ez az állítás teljességgel tudománytalan. Íme néhány cáfoló adat. A dél-amerikai indián törzseknél nem találunk A vércsoportot; az észak-amerikai, ugyancsak indián törzseknél nincs B vércsoport. Az európai népeknél, bár a 0 vércsoport harminc százalék feletti arányban elterjedt, a lakosság etnikai képétől függetlenül gyakoribb az A vércsoport a skandináv népeknél, spanyoloknál, törököknél.
Egy másik tévhit szerint a kisebb agykoponya-űrtartalom a kisebb intelligencia jele. Az egyesült államokbeli négereknél az agykoponya térfogata mintegy ötven köbcentiméterrel kisebb, ráadásul az előreugró áll miatt a homlok laposabbnak tűnik. Mindez messzemenő következtetésekre ragadtatta a „fehér faj“ felsőbbrendűségét hirdető áltudósokat. Pedig rég ismert tény, hogy az agy nagysága, súlya semmiféle összefüggésben nincs az intelligenciával. Turgenyev 2000 cm3 űrtartalmú koponyája mellett az Anatole France-é „csak“ 1000 cm3 volt. De a neandervölgyi ősember koponya-űrtartalma sem kevesebb 1550 cm3-nél.
Az amerikai intelligenciatesztek sem bizonyítottak egyebet, mint az etnikai csoportok azonos képességeit, illetőleg ennél talán annyival többet, hogy „… az intelligencia az öröklött hajlamok és a környezeti hatások összjátéka“ (Ph. Vernon). A bizonyíték: az északi államokban élő négerek tesztje jobb volt, mint a déli államokban élő fehéreké!
Az UNESCO 1962-ben megfogalmazott nyilatkozata szerint: „…tudományos ismeretek nem igazolják azt a következtetést, amely szerint öröklött genetikai különbségek alkotják a legfontosabb tényezőt a kultúrák és a különféle népek és csoportok kulturális eredményei különbözőségének kialakulásában“.
Megjelent A Hét VI. évfolyama 29. számában, 1975. július 18-án.