A péntek reggeli miniszterelnöki beszédben elhangzott gazdasági adatok egyike sem stimmelt – így reagált lapunknak a Kossuth rádió Jó reggelt, Magyarország! című műsorában elhangzott kormányfői beszédre Bod Péter Ákos közgazdászprofesszor. Az akadémikus számára úgy tűnik, egyre jobban kicsúszik a bel- és külpolitika irányítása a kormány kezéből, amit a jelek szerint képtelen feldolgozni az apparátus. Erre utalnak a kormányfő péntek reggeli szavai is: a helyzet elemzése és valamiféle megoldás kidolgozása helyett továbbra is kommunikációval véli megoldani a gondokat.
A kínai árukat sújtó vám hatalmasat üthet a magyar gazdaságon
A magyar gazdaság alapvető problémája, hogy kicsi, a külpiacoknak erőteljesen kitett, ezért ezekhez kellene idomítani a gazdaságpolitikát, azaz diverzifikálni kellene, ennek azonban nem nagyon látszanak jelei. Orbán Viktor blokkosodással kapcsolatos gondolatai arról szólnak, hogy a versenyhátrányban lévő uniónak a felemelkedő Ázsiával fel kell venni a versenyt, aminek semmiképpen nem lehet eszköze a védővámok bevezetése a kínai termékekre, ez ugyanis káros a magyar gazdaságnak. A gazdasági versenyben való eljelentéktelenedés megakadályozására pedig Magyarországnak semleges gazdaságpolitikát kell folytatni, vagyis bármi áron értékesíteni, függetlenül attól, hogy uniós tagállam a vevő, vagy más ország.
Gazdasági siker, békemisszió és a versenyképesség lapul Orbán Viktor tarsolyában – A kormányfő azt ígéri, a következő időszakban is lesznek váratlan kezdeményezései.
Arról azonban nem beszélt – talán nem is tudja –, hogy az EU miért van versenyhátrányban az Egyesült Államokkal és Kínával szemben. Az előbbi esetben azért, mert az amerikai tőkepiac egységes, szemben az unióssal, ahol ugyan létezik a tőke szabad áramlásának elve, a gyakorlatban azonban ezt torzítják a nemzeti szabályok. A kínai gazdaságpolitikának pedig alapvetése, hogy állami támogatással biztosít versenyelőnyt a világpiacon a kínai termékek számára.
Abban a tekintetben érthető a miniszterelnök aggodalma, hogy az elhibázott – az autó-, illetve az ahhoz kapcsolódó akkumulátorgyártásra összpontosító – magyar ipar számára hatalmas csapást jelentenek a kínai elektromos autókra és alkatrészekre rótt uniós vámok. Ugyanis hiába szerelik majd össze nálunk, azaz egy uniós országban a kínai autókat és akkumulátorokat, a védővámok a teljes vertikumra vonatkoznak. Ez azt jelenti, hogy az országba érkező alkatrészeket is terhelik a vámok, ezzel egyenlítve ki a kínai állam által biztosított jogosulatlan versenyelőnyt az uniós piacon. A miniszterelnök szavaiból a legjobb indulattal sem lehet kiolvasni, hogy valamiképpen helyre szeretné billenteni az egyoldalú ipari függést, anélkül pedig aligha valósítható meg a magyar gazdaság egészséges diverzifikálása– mondta Bod Péter Ákos.
Két év alatt tizenöt helyet csúsztunk vissza
Ugyanakkor a versenyképességgel kapcsolatosan elhangzott miniszterelnöki gondolatokból fájóan hiányzik a hazai helyzetnek legalább vázlatos elemzése, bár az elmúlt tizennégy év ismeretében, véli a közgazdászprofesszor, nem lehet ezen csodálkozni. A versenyképesség fontos eleme a piaci folyamatok lehető legkisebb mértékű korlátozásának kívánalma. Hiszen ahol nincs biztonságban a tőke, ahol nem a várható profit határozza meg, hogy mibe érdemes fektetni, hanem a politika – azaz a baráti vállalatok jutnak a legjobb lehetőségekhez –, oda legfeljebb extra kedvezmények fejében jönnek befektetők. Egy ilyen rendszerben aligha várható, hogy jelentősen nő a versenyképesség. Ezt igazolja legnagyobb múltú, a legszélesebb mutatórendszerrel dolgozó és hosszabb időtávlatú elemzésekre is alkalmas adatsorokat használó svájci Institute for Management Development (IMD) versenyképességi listája is, ahol a tavalyi hét helyes rontást követően idén újabb nyolc hellyel kerültünk hátrább.
Bagoly mondja verébnek… – A kormány munkaalapú, elavult követelményrendszere már nem elég! A közgazdász társadalom függetlenül pártállásától abban ma már egységes, hogy sürgős változtatások szükségesek, hogy a magyar versenyképesség javuljon.
A miniszterelnöki interjúban az is elhangzott, hogy az uniós előrejelzések szerint jövőre a magyar növekedés a harmadik legnagyobb lehet. Ez akár meg is valósulhat, hiszen jövőre minden valószínűség szerint három nagy beruházás is termelni kezd. Virovácz Péter, az ING Bank vezető gazdasági elemzője szerint a BMW, a debreceni kínai akkumulátorgyártó CATL, valamint BYD kínai autógyártó magyarországi gyárai, meglehet, hogy nem teljes kapacitással, de termelni kezdenek, hiszen ezért telepedtek le nálunk. Így ez mindenképpen emeli a bruttó hazai terméket (GDP) még akkor is, ha a gyártmányokat nem tudják azonnal értékesíteni, azaz legalább részben készletre termelnek. Így az ING Bank várakozása szerint a magyar gazdaság 2025-ben akár 3,6 százalékkal is bővülhet.
Orbánnak tetszik a fogyasztás alakulása, Nagy Mártonnak nem
Ugyanakkor meglepő volt, hogy a miniszterelnök elégedett volt a fogyasztás alakulásával, amikor azt mondta, „de akárhogy is, 4 százalék körüli fogyasztás volt”. Ezzel szemben Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter már hónapok óta ostorozza a háztartásokat, hogy nem hajlandók fogyasztani. Legutóbb már arról szóltak a hírek, hogy a diákhitel mintájára a felsőoktatásból kimaradók számára munkáshitelt vezet be a kormány. Az intézkedés mögött nem nehéz meglátni a célt, a fogyasztás ösztönzését. Ezzel szemben az alacsony fogyasztási hajlandóság arra utal, hogy az embereknek kétségeik vannak a jövővel kapcsolatosan, illetve hogy az általános gazdagodás mögött egy keskeny réteg hatalmas jóléte bújik meg, amely már nem is nagyon képes növelni a fogyasztását, miközben tömegek egyik napról a másikra élnek.
Végül Bod Péter Ákos arra is felhívta a figyelmet, hogy a péntek reggeli miniszterelnöki beszédben ugyan konkrétan nem esett szó a növekedés erőltetéséről, kiolvasható azonban abból, hogy komolyan gondolta kötcsei szavait, amelyek szerint „fel kell tolni” a növekedést a 3-5 százalékos sávba. Ez a kifejezés egyértelműen arra utal, hogy jövőre a fogyasztás stimulálására készül a kormány. Ennek eszköze lehet a 2022-eshez hasonló választási osztogatás. Ennek része lehet a már említett munkáshitel, ahogy a családi adókedvezmény beígért megduplázása is. Vagyis, nincs új a nap alatt, marad a nagynyomású gazdaságpolitika, amelynek feltételei egyáltalán nem adottak, és amelynek „eredményét” az elmúlt néhány év siralmas gazdasági adatai bizonyítják.
