A bűnözői kultúra a gazdag és mesés orosz kultúra része. Egy hatalmi ág, mely a központi hatalom megerősödésekor elhalványul, meggyengülésekor felerősödik.
Nagy szerepe volt ebben a múlt század harmincas évei nagy terrorjának, amikor százezreket küldtek a lágerekbe tíz-húsz évre ingyenes munkaerőnek. Tömegek ismerték meg a börtönlétet, a bűnözői világot. Ahogyan az egyik börtönviselt ember mondotta: a börtönben mutatkozik meg az emberek személyiségének nagyságrendje. Eldől, kit fog tisztelet övezni, ki fogja a többiek zokniját mosni és a WC mellett aludni. Ennek kevés köze van az emberek fizikai adottságaihoz.
Egy volt rendőr mesélte nekem, milyen praktikákkal próbálják az újonnan bekerülteket megalázni és alantas státuszba sorolni: cigarettát adnak nekik fordítva, amely korábban más szájában volt stb. Az orosz kultúra őrzi a börtönvilág lenyomatát színdarabokban, regényekben, dalokban, versekben: a bűnözői zsargont, az erőszak világát ismerik az orosz kultúrában járatos emberek. A keresztapákat félelemmel vegyes tisztelet övezi mind a börtönön belül, mind a börtönön kívül. Nagy becsben állnak a munkatáborok parancsnokai előtt is: ők a láger nyugalmának és rendjének őrzői és biztosítói. Aki nem hallgat rájuk, azokat előbb-utóbb baleset éri. A szabadlábra került keresztapák az orosz társadalom közismert alakjai, üzletemberei.
Ilyen keresztapa Prigozsin is.
Prigozsin Jevgenyij Viktorovics 1961-ben született. Fiatal korában kilenc évet ült rablásért és más erőszakos bűncselekményekért. Kijárta a börtön-akadémiát. Szent-Pétervár szülötteként ismerte az odavalósi Putyin-klán tagjait. Hamarosan övé lett Pétervár legjobb étterme, ahol Putyin kezdetben a polgármester helyetteseként, majd az FSZB (a mostani KGB) elnökeként, később az ország vezetőjeként látogatóit – külföldi államfőket is – megvendégelte. Ekkor kapta Prigozsin a „Putyin szakácsa” becenevet. Az, hogy börtönviselt ember, senkit sem érdekelt. Talán előnyére is vált: „ismeri a dörgést”.
A Putyin-ismeretség beemelte hősünket a rendszer legbelsőbb köreibe. Egyre kényesebb legális és titkos megbízásokat kapott: az orosz hadsereg élelmiszerrel való ellátása, az amerikai választásokba is beleavatkozó troll-gyár létrehozása, üzemeltetése stb., s végül rábízták a legkeményebb feladatot: a „Wagner magánhadsereg” létrehozását, mely csak nevében volt magánhadsereg, fegyveres magánvállalkozás, amely kiegészítő katonai tevékenységeket lát el több ország gyakorlatában az állami szervekkel kötött szerződések alapján.
A Wagnernek nehézfegyverei voltak: tankok, ágyúk, repülőgépek és helikopterek, melyeket a hadseregtől kapott. Saját légelhárítással rendelkezett. Az orosz hadsereg biztosította számára a lőszereket és a többi hadfelszerelést. Mérhetetlen pénzeket fizetett a Wagnernek az orosz állam, hogy ütőképes gyorshadtestként Afrikában, a Közel-Keleten és máshol végezzen hatékony harci cselekményeket úgy, hogy közben Putyin azt mondhassa: magánvállalkozásról van szó, Oroszországnak semmi köze az egészhez.
A Wagner „magánhadsereget” az orosz hadsereg titkosszolgálata találta ki, szervezte meg és irányította. Putyin részletekbe menő tudomásával. 2022. február 24-én megindult Oroszország támadása Ukrajna ellen, azzal a meghirdetett céllal, hogy „nácitlanítsa” és „lefegyverezze” az ukránokat, meg hogy elejét vegye annak, hogy esetleg később Ukrajna a NATO tagja lehessen, és ezzel a NATO még közelebb kerüljön Oroszországhoz.
Ezek a célok nem teljesültek: náci nézeteket valló nem kevesebb él Oroszországban, mint Ukrajnában, ma több fegyvere van az ukránoknak, mint valaha. A barbár orosz támadást látván a finnek gyorsan felvételüket kérték a NATO-ba, vagyis a NATO közelebb már nem is kerülhet az orosz határokhoz, Szent-Pétervárhoz, Moszkvához.
Az orosz hadművelet fő célja azonban rejtve maradt: az ukrán ipar, föld, infrastruktúra orosz politikusok, hadurak és vállalkozók általi lenyúlása.
2022. nyarán hatalmas lehetett a felfordulás az ukrán hadjáratot irányítók minden szintjén. A hadsereg lebőgött, csúfosan felsült. Nemhogy nem volt képes a tervezett egy héten belül elkergetni az ukrán kormányt, de az oroszok voltak kénytelenek futva menekülni a korábban elfoglalt területek egy részéről. Minden harcra fogható katonára szükség volt: hazahívták Wagneréket. Prigozsin jogot kapott arra, hogy felkeresse a börtönöket és büntetőtáborokat, a büntetés elengedését, hatalmas zsoldot és halál esetén kártérítést ígérjen a raboknak. Körülbelül ötvenezer embert sikerült beszerveznie, amelyből körülbelül húszezer rendben fűbe is harapott azóta.
Prigozsinnak és csapatának az orosz hadsereg zenekarában kellett játszania, amihez nem fűlt a foguk: kiderült, hogy hadsereg-szinten kevés a lőszer és egyéb felszerelés. Korábbi különleges küldetései során a wagneristák ilyesmivel nem találkoztak. Ezenkívül a hadvezetés folyton parancsolni akart nekik, amit igencsak dühösen fogadtak. Sokszor kerültek összeütközésbe más egységekkel: elvették azok felszerelését, lőszereit, járműveit, sőt frissen besorozott embereiket, akiket aztán ágyútölteléknek használtak. Prigozsin igyekezett barátkozni olyan katonai vezetőkkel, akik szintén elégedetlenek voltak a főparancsnokság tevékenységével. Végül a parancsnokság hozzáértésén túl már a háború céljait és értelmét is megkérdőjelezte. Be akarták ezért teljesen olvasztani az orosz hadseregbe, megzabolázva egyszer s mindenkorra.
Amikor elfogyott Prigozsin körül a levegő, mint sarokba szorított patkány, támadott. Elindult katonáival Moszkva felé, elfoglalva a hadsereg rosztovi parancsnokságát. Arra számított, hogy más elégedetlen katonai vezetők, egységek csatlakoznak hozzá. Ez nem történt meg. Végül a visszavonulást választotta büntetlenségért cserébe.
Putyin mindezt látván éktelen haragra gerjedt: a világ szeme láttára megszorongatták. Oligarchák és politikusok – maga Putyin is – ültek sürgősen repülőre, hogy halaszthatatlan ügyeket intézzenek Moszkván kívül, miközben Prigozsin feléjük tartott. Előfordul, hogy hű vadászkutyák egyszer csak gazdáik ellen fordulnak. Ezeket az ebeket kötelező elaltatni. Igor Sztrelkov/Girkin a „Dühös Hazafiak” nevű mozgalom (nagybirodalmisták) vezetője a csehovi vadászpuskára emlékeztetett, amely, ha a falon lóg a darab elején, feltétlenül el fog sülni annak folyamán. Prigozsin zendülése elsütötte a fegyvert, amit azonban újratöltöttek és visszahelyeztek a falra, mivel hagyták Prigozsint szabadon elvonulni.
A Titan tengeralattjáró pillanatok alatt roppant össze nemrég a Titanicot látni akarókkal a fedélzetén. Már sokszor lemerült, de ezidáig sértetlenül tért vissza a felszínre. Látszólag. Tele lehetett már apró hajszálrepedésekkel, amelyeknek gyengítő hatása egyszerre csak a szerkezet végét jelentő implóziót – robbanásszerű összelapulást – eredményezett. Prigozsin lázadása ilyen repedés Putyin rendszerén. Felfeslett annak romlott belső szerkezete, gyengesége. Láthatóvá váltak az óriás hatalmas, büdös és ápolatlan agyaglábai.
Prigozsin háttérbe vonult, de nem tűnt el. Sok ezer harcedzett katona veszi körül ma is. Egy keresztapát meg lehet ölni, de lábhoz füttyenteni nem. Mihez kezd vajon?
Folyt. köv.!
Forrás: Újnépszabadság
