Farkas József György: Az újságíró albumából – Infovilág
1994 elején Bill Clinton részt vett a NATO brüsszeli csúcsértekezletén, utána a cseh fővárosban találkozott a visegrádi négyek vezetőivel, majd Moszkvába is ellátogatott. A vizitsorozat nem protokolláris részleteiről január 15-én oldott hangulatú hétvégi összefoglalót közölt munkatársai jóvoltából a legnagyobb példányszámú magyar napilap. A Prágában történteket Farkas József György, a Népszabadság tudósítója az alábbiakban foglalta össze.
Az amerikai elnök prágai látogatása az elégedettség forrása volt nemcsak a cseh vezetők, de az ily módon megtisztelt lakosság számára is (még a tömérdek forgalomkorlátozást is többnyire belenyugvó mosollyal fogadták az emberek). Ez a 24 óra ugyanakkor nyilván az idegösszeomlás szélére vitte a helyi biztonsági szolgálatot, aminek vezetői feltehetően gyertyát állítottak a csehek patrónusának, Nepomuki Szent Jánosnak, midőn az elnöki különgép, az Air Force One szerda este felemelkedett a ruzyněi repülőtérről. Az előkészületek során az óceánon túlról érkezett szakértők számára is láthatóvá vált, amit a házigazdák már régóta tudtak: a prágai óvárosban, az ódon utcácskákon és a hangulatos tereken sétálgató fontos vendégek védelme kemény dió. Márpedig a cseh vezetők sem mondtak volna le szívesen erről a „magánprogramról”. Maga Clinton is könnyen engedett az ajánlatnak, hiszen – mint elmondta – élénken élnek benne 1970-i prágai látogatásának emlékei. Az akkori huszonéves amerikai diák éppen az angliai Oxford egyetemén gyarapította tudását, és egy ott megismert cseh hallgatótársa, bizonyos Jan Kopold meghívásának eleget téve kereste fel huszonnégy évvel ezelőtt az „arany várost”.
A kedd délutáni megérkezést és a becses vendéget erre a napra teljesen „kisajátító” cseh vezetéssel folytatott tárgyalásokat követően kezdetét vette a „Prague by night” amerikai–cseh koprodukció, amit az elnökkel érkezett kétszáz testőr mellett a cseh biztonsági szolgálat igyekezett zavartalanul lebonyolítani (összesített adatok szerint mintegy háromezer ember állt bevetésben a látogatás idején). A körséta első állomásáig, a barokk szobrokkal ékesített Károly hídig ment is minden rendesen, az időjárás is kegyeibe fogadta a programszervezőket, a Hradzsin kivilágított épülettömbje lenyűgöző hátteret teremtett a látványhoz, a nagyszámú amerikai fotós és kameraman őszinte örömére.
Innen azonban megkezdődött a biztonságiak vesszőfutása. Az amerikaiak hátán már előre felállt a szőr, ugyanis az előzetes bejárás során arra a következtetésre jutottak, hogy Prága óvárosa leginkább egy színpad kulisszáira emlékeztet, azok összes rejtekével. Az ablakokat minden esetre becsukatták az ott lakókkal, a levegőben köröző helikopter pedig az utcákat, a háztetőket és a tömérdek kisebb-nagyobb kéményt és tornyot reflektorozta. A séta útvonalát menet közben negyedóránként módosították, aminek következtében a sajtótudósítók hada ide-oda rohangált, a Karlovác utcán a rendőrökkel összecsapva némi dulakodással élénkítették az elnöki barangolás intimnek szánt hangulatát.
Az óvárosi látogatás egyik biztos pontjának ígérkezett az Arany Tigrishez címzett vendéglő, a világhírű cseh író, Bohumil Hrabal törzshelye. A mester ezúttal is helyet foglalt megszokott asztalánál, úgy várta Clintont és Václav Havelt, akik Madeleine Albright asszony, az Egyesült Államok cseh származású ENSZ-nagykövete társaságában érkeztek az öreg falak közé. (Havel a tárgyalásokon el is büszkélkedett kollégáinak, hogy egyedül a cseheknek van „két nagykövetük” a világszervezetben.) A prominens vendégeknek a hely specialitását, a krumplis tésztába sütött sertésszeletet szolgálták fel, friss csapolású sörrel segítve az állítólag bivalynehéz étel emésztését.
Az Arany Tigrisben egy kellemes meglepetés várta Clintont: vele egy asztalnál foglalt helyet az az idős házaspár, akinél majd negyedszázaddal ezelőtt vendégeskedett. Kopoldék jól elbeszélgettek a vendéggel, aki arra is emlékezett, hogy háziasszonya édesanyjával, bizonyos Marie Švermovával járta be a prágai nevezetességeket, aki németül kalauzolta ifjú vendégüket. („Kohl kancellárt is beleértve, életemben összesen nem beszéltem annyit németül, mint akkor” – merengett Clinton.) Az emlékezésnek akadt egy borúsabb mozzanata is: az idős hölgy férje, Jan Šverma a cseh kommunista mozgalom egyik vezetője volt, aki életét áldozta hazájáért, s akinek a szobrát Prága I. kerületi tanácsa el kívánja távolítani. Arra a kérdésre, hogy egy amerikai hazafi emlékművével ilyesmi megeshetne-e, Clinton tömör nemmel válaszolt.
Kopoldék még egy ponton árnyékolták be – önhibájukon kívül – az elnöki látogatás előkészületeit. Mint egy korábbi belügyminiszter-helyettes kiszivárogtatta, 1992-ben kifaggatták a házaspárt, hogy Clintont annak idején nem kereste-e meg náluk a szovjet titkosszolgálat, a KGB. Mint hírlik, az így beszerezni remélt információval bizonyos körök George Bush választási esélyeit kívánták volna erősíteni. A mostani cseh illetékes mindenesetre cáfolta, hogy ilyesmi történt volna, Kopoldék viszont azt nyilatkozták, hogy igenis jártak náluk két éve ilyen irányban kíváncsiskodó hívatlan vendégek.
Az Arany Tigris után a két elnök még a prágai vigadót, a Redutát is felkereste, ahol a főváros talán legismertebb dzsesszklubja működik. A politikusok itt nemcsak a zenehallgatás örömének hódoltak, hanem Clinton a Haveltől kapott és a cseh elnök bevésett nevével ékesített szaxofonon maga is eljátszott néhány ütemet a Summertime-ból.
A körséta – minden érintett megkönnyebbülésére – késő éjszaka az Atrium szállónál problémamentesen véget ért. Másnap reggel azonban Warren Christopher külügyminiszter csak egymagában indult kocogni, az elnök – talán az előző esti strapa miatt – lemondott mindennapos sporttevékenységéről. Délelőtti tárgyalásait megelőzően azonban felkereste a régi zsidó temetőt, Közép-Európa egyedülálló emlékhelyét, ahol a hitközség vezetőinek kalauzolása mellett lerótta kegyeletét a halottak és mártírok emléke előtt.
Az amerikai elnök látogatása végén ismét a belvárosba rohant a kocsikaraván. Itt, az amerikai tulajdonú K-Mart áruházban cseh üzletemberekkel beszélgetve az elnök – honfitársait kelet-közép-európai befektetésekre buzdítva – világossá tette, hogy e régió nyugalmának kulcsa a gazdasági fejlődés.
Clinton elnök programjának látványos elemei óhatatlanul elterelték a figyelmet a többi magas rangú delegációról. Ami nem jelenti azt, hogy a magyar, lengyel vagy szlovák vendégeket lekezelték volna. Sőt, a sokszoros igénybevétel ellenére a cseh biztonsági szervek a „normális” körülmények között szokásos kíséretet állították ki. Göncz Árpádnak és Boross Péternek mindegyik óhajtott találkozóját megszervezték. Küldöttségünk érdeklődéssel fogadott nemzetközi sajtótájékoztatót is tartott.
De a kedd-szerdai 24 óra Prágában – amit a többiek ezúttal talán nem is vettek zokon – Clinton show-ja volt…
A szerkesztő megjegyzése
Ha ott lehettünk volna!… Ötvenévesen… Bohumil Hrabal 1914-ben, Václav Havel 1936-ban, Bill Clinton 1946-ban született…