Én nagyon szurkolok a kormányváltásnak, és nagyon szurkolok Magyar Péternek, hogy olyan alternatívát építsen a pártjából, amit baloldali, liberális magyarok is jó szívvel tudnak támogatni. Amikor azt érzem, hogy nem ebbe az irányba lép, akkor jelzem. Mert egyrészt imponáló az a munka amit az előző hónapokban végzett, másrészt sokszor azt érzem, hogy túlságosan jobboldali szemüvegen át nézi a világot és a NER-ből hozott reflexből reagál. Sokszor feleslegesen agresszív.
Például tegnap a 444-et egy szokásos, kicsit gúnyos hangvételű cikk miatt “DK pressnek” nevezte. Ilyenkor azt hiszem, hogy kötelességem szólni. Részben azért, mert ez nagyon igazságtalan a 444-gyel szemben, részben azért, mert ilyen felesleges konfliktusokkal nehéz lesz kormányt váltani. Ami egyébként sem könnyű feladat.
Az, hogy kimegy Brüsszelbe, szerintem alapvetően nem gond. Még akkor sem, ha a „nem kimenetelből” identitás kérdést csinált a kampányban. Nyugodtan elmondhatta volna, hogy túlnyertük magunkat, átgondoltam, amit eddig állítottam, mert ez a taktikus, ez a jó. Olyan lehetőségek nyíltak meg egy ilyen nagy frakcióval, amivel élni szeretnék. A pártépítésnek biztos nem használ, de cserébe nemzetközi legitimitást, kormányzó képességet tudunk demonstrálni. És két év múlva éppen annyira szükség lesz szervezettségre, mint arra, hogy kompetens, nemzetközileg elfogadott kihívója legyen a miniszterelnöknek.
Nekem az a bajom, hogy ehelyett előadta azt a gátlástalanságot, hogy döntsön a bölcs kommentelő. Hogy egy szót nem vesztegetett arra, hogy azt vállalta, hogy itthon marad, hanem egyből azzal nyitott, hogy ti döntötök, és én azt elfogadom. Mert ekkora demokrata vagyok. És még csak ellenérveket sem sorolt fel a szavazás előtt. Nekem az a legnagyobb bajom, ha hülyére vesznek. És ebben a szituban ezt éreztem. És az legalább megnyugtató, hogy Magyar Péter is érzi, hogy itt van némi hitelességi deficit, amit azzal próbál kompenzálni, hogy a fizuja felét felajánlotta jótékonysági célra.
A tegnapi YouTube videó kapcsán szeretném jelezni, hogy szerintem belefér, hogy egy politikus meggondolja magát. Még az is simán belefér, ha hibázik. Ez viszonylag gyakran előfordul mindenkivel. Csak kezelje a választóit, az ország közvéleményét tisztelettel ilyen esetekben.
Azt is jelezni szeretném, hogy nem a Tisza párt megafonja vagyok, sem semmilyen ellenzeki őrület kiszolgálója. Sok dologban nagyon máshogy gondolkodom, mint Magyar Péter vagy Gyurcsány Ferenc vagy Donáth Anna, és ennek hangot adok. És természetesen lehet ezért engem nem szeretni, butának, ostobának, hülyének tartani. Vagy akár Rogán bábjának. Csak annyit szeretnék kérni, hogy mielőtt erre a sommás megállapításra jut bárki, csak azt a kérdést tegye fel magának, hogy biztos olyan jó az a világ, ami a jobboldalon van, ahol nincs kritika, nincs nyilvános vita?
És aminek eredményeként nemcsak a diskurzus tűnt el, hanem az önreflexió és a gondolkodás képessége is. Ezt én még az ellenségemnek sem kívánnám. Pláne nem magamnak vagy az országnak.
Forrás: Újnépszabadság
