A szavazást nyilvántartó, feldolgozó, összesítő és pontos végeredményét megállapító román titkosszolgálat részletes kimutatást készített azokról a szavazókról, akiknek a szavazólapjai több-kevesebb idővel elhalálozásuk után kerültek urnába.
Az elmúlt évekhez képest nem csak a koronavírusos fertőzésben elhunytak voksainak száma nőtt meg (ez természetes növekedés), hanem a „klasszikus” betegségekben elhunyt szavazók voksainak száma is. A szolgálat vezetője (aki maszkkal az arcán jelent meg, és álnéven nem mutatkozott be) haladásként értékelte, hogy a közúti balesetek halálos áldozatai viszont ezúttal sokkal kevesebben szavaztak, bár egyesek több helyen is. A titoknok sajnálkozva jelentette be, hogy az elhunyt szavazók pártok szerinti eloszlására (nem talált jobb szót) vonatkozó adatokat maga sem ismeri, azok annyira titkosak.
Furcsa történetről számol be egy szinajai újság („Mit nekem a poros Szinája…”): Aristide Pecaru nyugdíjas éppen kiugrott a szeméttel, és rá másfél órára tért haza. A hidegtől és a felháborodástól remegve mesélte otthon a feleségének, hogy erőnek erejével elvitték a kukák mellől, és megszavaztatták. – De hát nem is volt nálad buletin! – mondta a felesége. – Nem számított. – S akkor hogy szavaztál? – Minden pártra keresztet tettem. – Helyes, öreg, de mi az a nyakadon? – A lasszó nyoma. – S ha elkaptuk a vírust? – Legalább nem kell többé kivinni a szemetet.