Amikor egy finn ember a szemedbe néz, s megkérdezi, hogy miért teszitek ezt, magyarok, akkor mit mondsz neki?
Ő azt mondja, hogy bár országuk népessége fele a magyarországinak, ők 300 ezer kiképzett katonát tudnak azonnal mozgósítani, ha erre lenne szüksége hazájuk védelmének. Azt mondja, hogy a több évtizedes folyamatos haditechnikai fejlesztéseik eredményeként tüzérségük ereje a második Európában az oroszok után, pedig ők csak egy ország ebben a világban.
Azt mondja, hogy ők csak békében szeretnének maradni a hazájukban és az azt körülvevő világban, nem keresnek ellenséget, de nem is ölelkeznek a medvével. Azt mondja, hogy velük a NATO csak erősebb lesz, ők nem kérnek, hanem adnak.
Azt kérdi a finn ember, hogyan van az, hogy a magyar kormány tavaly nyáron kinyilatkoztatta, hogy támogatja Finnország csatlakozását az atlanti katonai szövetséghez, aztán visszatáncolva arra a parlamentre mutogatott, aminek kétharmada kormánypárti. Indoklás nincs, egyenesség nincs. Aztán a magyarok hirtelenjében úgy mondtak igent különösebb indoklás nélkül, ahogy korábban meg nemet mondtak különösebb indoklás nélkül. És a svédek miért nem még mindig?
Amikor egy finn ember a szemedbe néz, s megkérdezi, mit csináltok, magyarok, miért teszitek, s nem tudsz válaszolni a kérdésére, akkor mi van? Akkor te ki vagy? Akkor ez milyen ország? A miénk. Milyen? Kik vagyunk, kivé-mivé lettünk?
A szerző Facebook-bejegyzése 2023. május 4-én.
Forrás: Újnépszabadság
