A koalícióban eldöntött új választási menetrend időt hagy a kormánypártoknak felmérni az alternatíváikat. Ez a Szociáldemokrata Párt (PSD) elnöke, Marcel Ciolacu számára Mircea Geoană független államelnökjelölt támogatása lenne, ugyanis a jelenlegi kormányfő jövőre is miniszterelnök szeretne maradni – véli George Jiglău politológus. A kolozsvári BBTE oktatója a Transtelexnek adott interjúban azt sem zárta ki, hogy a PSD kiszorítaná a liberálisokat a kormányból, és az RMDSZ-szel szövetkezne az év végi választások után.
Feszültségekkel terhelt heteken van túl a koalíció amiatt, hogy a Nemzeti Liberális Párt (PNL) a június 9-i választások után hirtelen meggondolta magát, és a februári megállapodást felrúgva szeptember helyett az év végére akarta tolni az államelnök-választás időpontját. Ráadásul olyan érvekre hivatkozva – nem szerencsés nyáron választási kampányt tartani vagy a választásokat a tanévkezdésre időzíteni –, amelyek nyilván februárban is érvényesek voltak. Mi történt, miért gondolták meg magukat a liberálisok?
A pálfordulás mögött nyilvánvalóan politikai okok állnak, és ezeket kínosan próbálta meg az elmúlt hetekben elpalástolni a kommunikációjában a PNL. A liberálisok valamiért úgy gondolják, hogy a körvonalazódó államfőjelöltjük, Nicolae Ciucă pártelnök nagyobb eséllyel kerül be a második fordulóba, ha az elnökválasztást nem szeptemberben, hanem a ciklusvégi időpontban, november-decemberben tartják. A potenciális ellenjelölt, Marcel Ciolacu PSD-elnök és kormányfő esélyeit pedig növelné a szeptemberi időpont, mert abban a hónapban újabb nyugdíjemelések lesznek.
Mennyire járulhatott hozzá ehhez a stratégiaváltáshoz, hogy a PNL a helyhatósági választásokon megszerezte a megyei tanácsosjelölti listákra leadott úgynevezett politikai szavazatok közel 30 százalékát, ezért úgy érzik, hogy van esélyük a PSD-től leszakadva, újra önállóan politizálni és akár az államelnöki tisztséget megszerezni?
Ha valóban a június 9-i választások adtak volna hirtelen szárnyakat a liberálisoknak, akkor ők éppen abban lettek volna érdekeltek, hogy az államelnök-választás időpontja minél közelebb essen júniushoz, mert év végére a helyhatósági választásokon elért eredmények felhajtóereje gyengül. Mindenesetre én nem értem a PNL logikáját. Nem tudom, miért lenne nagyobb esélye Nicolae Ciucának bejutni az elnökválasztás második fordulójába szeptemberben, mint novemberben.
Ha ön sem érti, mi csapódik le az elmúlt hetek huzavonájából a választóknak?
Emlékezzen vissza arra: februárban többek között azzal érvelt a koalíció a helyhatósági és az európai parlamenti választások összevonása mellett, hogy így pénzt lehet spórolni. Elhangzott érvként az is, hogy belefáradnak a polgárok abba, ha többször kell urnához járulni, és óhatatlanul lanyhul az érdeklődésük. Ehhez képest most ott tartunk, hogy november végén, december elején három egymást követő vasárnap választások lesznek. Ugyanakkor a választók azt tapasztalják, hogy a PNL számára februárban még nem volt gond a nyári elnökválasztási kampány vagy az elnökválasztás rátevődése a tanévkezdésre, most pedig hirtelen égető problémává vált. Mindebből az csapódik le a társadalomban, hogy a politikusok rendkívül komolytalanok, a pártokban nem lehet bízni, mert csak a saját érdekeiket követik. Ez pedig aláássa a demokráciát, mert a képviseleti demokrácia – tetszik, nem tetszik – pártok nélkül elképzelhetetlen.
Visszatérve az eredeti kérdéshez: nem állhat a PNL pálfordulása kapcsolatban azzal is, hogy Klaus Iohannisnak nem sikerült fontos nemzetközi tisztséget szereznie, így esett az a lehetőség, hogy az államfő már szeptemberben távozzon hivatalából és a helyét szenátusi elnökként ideiglenesen átvevő Nicolae Ciucă a Cotroceni-palotából kampányolhasson az elnökválasztás előtt?
Lehet, hogy a PNL februárban még valóban úgy gondolta: Klaus Iohannis NATO-főtitkár lesz vagy megszerez egy uniós csúcstisztséget, így Nicolae Ciucă még az államfőválasztás előtt bekerül a Cotroceni-palotába, ami jelentősen növeli a megválasztásának esélyeit. De ha valóban így gondolták a liberálisok, akkor naivak voltak. Komolytalanság volt részükről erre építeni egy egész évre szóló választási stratégiát. Nem azt állítom, hogy Klaus Iohannisnak nulla esélye volt megszerezni valamilyen fontos nemzetközi tisztséget, ami miatt ősszel megvált volna a hivatalától. De akkora esélye semmiképp nem, hogy erre alapozni lehessen a PNL stratégiájának kigondolásakor. Tehát ez minimum politikai éretlenségre, hogy ne mondjam azt, hogy inkompetenciára vallana a liberálisok részéről.
Marcel Ciolacu úgy akart véget vetni a választások időpontjáról szóló koalíciós vitáknak, hogy államelnöki mintára úgymond konzultációsorozatot kezdeményezett a parlamenti pártokkal erről a kérdésről. Melyek voltak a miniszterelnök politikai számításai?
Ez a konzultációsorozat egyrészt alkalmat adott a PSD elnökének arra, hogy eljátsszon egy olyan szerepet, amit az államfő számára ír elő az alkotmány a kormányalakítás előtt. Tehát Marcel Ciolacu szándéka az volt, hogy egy időre úgymond államfői szerepben pózolhasson. Amúgy nyilván önmagában azzal semmi probléma nincs, ha a miniszterelnök konzultál a pártokkal bizonyos kérdésekről. Szerintem sokan üdvözölnék, ha elfogadásuk előtt Marcel Ciolacu megvitatná a pártokkal mondjuk a kormány közpolitikáit, tehát a nagy horderejű kérdésekben lenne kíváncsi a véleményükre. A választások időpontja azonban nem is érdekli és nem is érinti különösebben a polgárokat. Ilyen értelemben a miniszterelnök konzultációsorozata inkább csak pózolás volt. Arról nem is beszélve, hogy februárban nem érdekelte a parlamenti pártok véleménye a helyhatósági és az európai parlamenti választások összevonásáról. De van itt még egy szempont. Marcel Ciolacu tisztában volt azzal, hogy az ellenzéki pártok ragaszkodni fognak ezeken a konzultációkon az államelnök-választások év végi megtartásához. Így erre hivatkozva kisebb arcvesztéssel engedhetett ebben a kérdésben a liberálisoknak.
Sokan nem értették, hogy miért hívta meg a kormányfő ezekre a konzultációkra Diana Șoșoacă szélsőséges pártját, az SOS Romániát, amelynek nincs is parlamenti frakciója. Ráadásul tárt karokkal fogadta és meg is ölelte a botrányhős szenátor asszonyt a találkozón. Egyetért azokkal, akik szerint ezzel Marcel Ciolacu legitimált egy szélsőséges pártot?
Az önmagában szerintem nem problémás, hogy a kormányfő tanácskozott az SOS Románia párt küldöttségével, hiszen a REPER-rel is konzultált, pedig ennek a pártnak sincs frakciója. Ugyanakkor jelenleg nem látok politikai indokot arra, hogy a PSD közeledni próbáljon az AUR-hoz vagy Diana Șoșoacáékhoz. Marcel Ciolacu az elmúlt években arra törekedett, hogy elődjétől, a börtönviselt Liviu Dragneától eltérően egy Európa-barát, atlantista, nemzetközi szinten tárgyalóképes politikusként lépjen fel. Korábban nyílt konfliktust is felvállalt Diana Șoșoacával, akit egy hangos parlamenti szóváltás közben az orosz nagykövetségre küldött a Putyin-párti nézetei miatt. Úgy gondolom, hogy a megítélése szempontjából katasztrófával járna a PSD vagy akár az egész ország számára egy esetleges közös kormányzás az AUR-ral vagy az SOS Romániával. Nem hiszem, hogy ilyesmire készülnének Marcel Ciolacuék. A miniszterelnök ölelkezése Diana Șoșoacával nem volt őszinte. Azt akarta csak megmutatni, a már említett államfői szerepben pózolva, hogy ő mindenkivel tárgyal. A SOS Románia pedig egy politikai tényező, mert mandátumokat szerzett az Európai Parlamentben.
Végül csütörtökön abban állapodtak meg a kormánypártok, hogy államelnök-választást november 24-én és december 8-án tartják, közbeékelve december elsején a parlamenti választásokat. Ez azt jelenti, hogy a PNL-nek sikerült érvényesítenie az akaratát a koalícióban?
Kívülről nézve ez így tűnhet, de szerintem a PSD egyetértett kezdettől fogva abban, hogy a szabályos időpontban, a ciklus végén tartsák az államelnök-választást. Marcel Ciolacu csak azt akarta, hogy ne a PSD, hanem a liberálisok legyenek azok, akik felrúgják a februári megállapodást. A miniszterelnök elérte azt, hogy a közvélemény szemében a PNL legyen az a párt, amelyik megszegte a szavát. S mint említettem, a pártokkal tartott konzultációsorozat lehetővé tette Marcel Ciolacu számára, hogy úgymond engedjen a többség akaratának. De nyilván a PSD-nek sem fűlött a foga ahhoz, hogy augusztusban, a szabadságolások idején kezdjenek támogató aláírásokat gyűjteni az államfőjelöltjüknek. És a többi pártnak sem. Mindenkinek jól jön az erőgyűjtés lehetősége, egy hosszabb felkészülési idő az államelnök-választásra. A PSD-nek és Marcel Ciolacunak különösen azért jön jól, mert így több ideje van felmérni az alternatíváit. És ha megfigyelte, a választások időpontjának rögzítése után a PNL nem hirdetett győzelmet, nem álltak ki a politikusai azzal, hogy lám, meggyőztük a koalíciós partnert az igazunkról. Nem álltak ki, mert a pálfordulásuk miatt ez az egész kínos volt számukra.
Egyes elemzők szerint Marcel Ciolacu voltaképp bosszút állt ezért a pálfordulásért a PNL-n azzal, hogy az államelnök-választás két fordulója közé ékelte a parlamenti választások időpontját. Így, ha Nicolae Ciucă nem jut be az első fordulóba, a kudarc lefele húzza a pártját, és a liberálisok gyengén fognak szerepelni a parlamenti választásokon. Erről mi a véleménye?
Nem állítom azt, hogy az államelnök-választás első fordulójának eredménye nem hat ki a parlamenti választásokra, de semmiképp nem befolyásolja döntő módon az utóbbiak eredményeit. Naivitás lenne a PSD részéről ilyesmikre alapozva ragaszkodni a választások egy bizonyos sorrendjéhez.
A nagy tét most a pártok számára nyilvánvalóan az, hogy ki lesz majd Klaus Iohanis utódja. Hivatalosan eddig a fontosabbak közül csak három államfőjelöltet jelentettek be: Elena Lasconi (USR), George Simion (AUR) és Diana Șoșoacă (SOS Románia). Politikusaik legfrissebb nyilatkozatai szerint a PSD várhatóan augusztusban, a PNL pedig szeptemberben dönt jelöltről. Miért várnak ki a kormánypártok?
Ha az államelnök-választás első fordulójának időpontja a koalícióban februárban rögzített szeptember 15. maradt volna, akkor nyilván már rég ismernénk a jelölteket, hiszen ez esetben július 15-től már meg kellett volna kezdeni a támogató aláírások gyűjtését. Ebben az új helyzetben azonban már nem olyan sietős a kormánypártoknak a jelöltek bejelentése. Ne feledjük, hogy azért ez a döntés személyfüggő. Olyan értelemben, hogy ha egy politikus nem akar államfőjelölt lenni, a pártja egy döntéssel nem tudja az akaratát megmásítani. És ha már Marcel Ciolacu PNL elleni bosszúját szóba hozta: a PSD elnöke számára az lenne az igazi revans, ha ki tudná szorítani a liberálisokat a hatalomból úgy, hogy nagy aránnyal megnyeri a parlamenti választásokat, és legfennebb az RMDSZ-szel lépne koalícióra. Mindenesetre Marcel Ciolacu nem akar államfőjelölt lenni. A legerősebb romániai párt elnökeként és kormányfőként úgy érzi magát, mint hal a vízben, lubickol ezekben a szerepekben. Emberileg és politikai szempontból is érthető, hogy ezen nem szívesen változtatna. Szerintem a parlamenti választások után is miniszterelnök szeretne maradni. Ha viszont indul az államelnök-választáson, két dolog történhet. Az egyik, hogy nyer, és Románia elnöke lesz. Ez esetben elveszíti a kormányfői és pártelnöki tisztséget, és átvesz egy, a jelenleginél korlátozottabb jogkörű posztot, vagyis csökkenne a hatalma. Ha pedig veszít, akkor mindent elveszít, az elődjei sorsára jut. Köztudott, hogy a PSD eddigi elnökeinek a választási kudarc után a párt éléről is búcsúzniuk kellett. Ebben a változatban Marcel Ciolacunak a politikai pályája is véget érhet. Nyilván nagy a nyomás rajta a párton belül, hogy vállalja el az államfőjelöltséget, és ebből próbál kiutat keresni. Az ideális megoldás számára egy PSD-n kívüli jelölt lehet, aki esélyes a győzelemre, és nem veszélyezteti a párton belüli hatalmát. Ez a jelölt pedig csak Mircea Geoană lehet. A NATO-főtitkárhelyettesének borítékolható az indulása az államelnök-választáson, és ragaszkodik ahhoz, hogy független jelölt legyen. De nem állítható, hogy semmi köze a PSD-hez, hiszen hosszú ideig a párt elnöke is volt. Ráadásul az államelnök-választás legnagyobb esélyese a felmérések szerint. Egy friss közvélemény-kutatás adatai pedig azt mutatják, hogy a választók többsége független jelöltre szavazna. Mircea Geoană győzelmével Marcel Ciolacu bebiztosítaná magának a kormányfői széket, és pártelnök maradna. Ráadásul bónuszként akár a liberálisokat is kiszoríthatná a kormányzásból.
Említette, hogy a felmérések szerint Mircea Geoană az államelnök-választás legnagyobb esélyese. Ezt mutatja az INSCOP legfrissebb, múlt héten ismertetett közvélemény-kutatása is. Ám szinte az INSCOP adataival egyidőben jelentek meg a CURS felmérésének eredményei, amelyek szerint Marcel Ciolacu áll az első és Nicolae Ciucă a második helyen. Melyik felmérésnek higgyünk?
Jómagam is vettem már részt közvélemény-kutatások elkészítésében. Elmondhatom, hogy ha a szakmai szabályoknak megfelelően végzik, két különböző felmérés között nem lehetnek nagyok az eltérések. Az INSCOP és a CURS adatai jelentősen eltérnek, így alapos a gyanú, hogy az egyik közvélemény-kutatás csak porhintés. Tippem szerint a CURS felmérése az, tekintettel arra is, hogy ezt a céget egy PSD-politikus férje működteti. Sajnos ezek az egymásnak ellentmondó adatok úgy csapódnak le az emberekben, hogy a felmérésekben nem lehet bízni, mert semmi közük a tudományos kutatáshoz. A politikailag befolyásolt közvélemény-kutatások lejáratják ezt a szakmát.
Elemzők axiómaként kezelik, hogy egy független jelölt nem tud államelnök-választást nyerni, mert nincs mögötte egy párt, amelyik mobilizálni tudja a választókat, és nem utolsó sorban nincsenek anyagi forrásai sem. Hogyan látja Mircea Geoană esélyeit?
Alapvetően igaz az állítás, miszerint egy független jelölt nehezen rúg labdába Romániában, bár erre éppen az európai parlamenti választások cáfoltak rá, mert egy függetlennek is sikerült mandátumot szereznie. Nyilván a függetlenek esélyei a választások jellegétől is függenek: nem mindegy, hogy 300 ezer, vagy ötmillió szavazat kell a mandátumszerzéshez. Az államelnök-választás esetében egy független jelölt számára már a 200 ezer támogató aláírás összegyűjtése is nehézséget okozhat. De Mircea Geoană nem egy szokványos független jelölt. Ismert személyiség, aki ráadásul egy Romániában tisztelt és megbízhatónak tartott hatalmas nemzetközi szervezet, a NATO főtitkár-helyettese. Pártja valóban nincs, de Geoană az elmúlt két évben kiépített magának egy hátországot, elsősorban az egyetemi városokban. Felsőoktatási intézmények véleményformáló oktatóinak – a romániai társadalom elitjének – valóságos hálózata áll mögötte. Ráadásul az utóbbi időben volt gondja arra is, hogy ne csak értelmiségiekkel találkozzon. Mindezek a tényezők hozzásegíthetik ahhoz, hogy úgymond organikusan, külső segítség nélkül megszerezze a szavazatoknak legalább a húsz százalékát az államelnök-választás első fordulójában. Csak zárójelben mondom: nem tudom, miből gondolja úgy Nicolae Ciucă, hogy a PNL helyhatósági választásokon elért eredményeihez hasonló léptékű támogatottságot tudna szerezni az első fordulóban. A PNL választói azért kifinomultabb ízlésűek, a szavazataikért meg kell küzdeni, náluk nem automatizmus a pártfegyelem. De visszatérve Geoanához: ha a PSD mögéje áll, akkor az első számú esélyese az államelnök-választáson.
Azért Mircea Geoană szekrényében vannak csontvázak. Az egyik éppen most felszínre került alapos plágiumgyanú. Ez nem rontja az esélyeit?
Ezek a plágiumvádak szerintem megalapozottak, és Mircea Geoană nem adott rájuk meggyőző válaszokat. A szerencséje az lehet, hogy a választók várhatóan különbséget tesznek a doktori dolgozatát 2005-ben megíró és az államelnök-választás 2009-ben Traian Băsescuval szemben elveszítő, illetve a mostani, NATO-s múltú, érett Geoană között. Ugyanakkor ne feledjük, hogy Nicolae Ciucă is plágiumvádakkal szembesült, és nem úgy tűnik, hogy ez befolyásolta volna a megítélését. A társadalom számára sajnos ez már nem szempont. Geoană mentsége lehet még, hogy például Victor Ponta volt miniszterelnökkel ellentétben nem származott anyagi haszna a doktori címből.
