a párt kudarcának okairól és a jövőről
Magyar Péter ajánlata sokkal több volt. Amit a Momentum mondott magáról, az nem egy politikai ajánlat, csak egy életérzés – többek közt erről beszélt Tompos Márton, a párt múlt vasárnap újonnan megválasztott elnöke a választási eredményeket értékelve. Választ kaptunk arra is, hogy szerinte milyen hibákat követett el a Momentum vezetése, és miért nem elég, ha az ellenzék helyi ügyeket karol fel?
– A Jóistennek van humorérzéke, mert a párizsi olimpia évében írta ki a magyar történelemből a Momentumot – mondta Orbán Viktor a választások éjszakáján. Gondolom, önök nem nevettek.
– Van annál jobb dolgunk is, mint hogy Orbán-beszédeket hallgassunk.
– Attól még a Momentum padlót fogott, sem az EP-ben, sem a fővárosi közgyűlésben nem lett képviselőjük.
– Tény, hogy pofont kaptunk a választóktól, és nagy csalódás volt az eredmény. De nem mondanám, hogy „kiíródott” a történelemből egy olyan párt, amelyiknek van 107 helyi, 36 megyei képviselője, négy plusz egy polgármestere és tíz parlamenti képviselője.
– Mivel érdemelték ki a pofont?
– A Momentum rosszul határozta meg a választás tétjét. Szakpolitikai ajánlattal kampányoltunk, arról beszéltünk, hogy a közvetlen források megszerzésével hogyan tudnánk segíteni az önkormányzatokon, és hogy mennyire jó munkát végzett Donáth Anna és Cseh Katalin az Európai Parlamentben. Ezzel szemben a Fidesz ajánlata az volt, hogy aki nem rájuk szavaz a választáson, az meghal, míg a másik fél a rendszer elsöprését ígérte. Ezekkel nagyon nehéz versenyezni. Ugyanakkor voltak belső problémák is. A 2022-es választás után kialakult egy masszív pártellenesség, és mi hiába töltjük még csak az első parlamenti ciklusunkat, ez ránk is visszahatott, és nem kezeltük.
– Az sem segíthetett, hogy gyakran cserélődött a Momentum vezetése az elmúlt években.
– A Momentum közössége maximális profizmust vár el a saját vezetőitől, ami rendben van, de ennek nem egyszerű megfelelni.
A 2022 nyarától 2023 végéig tartó elnökségeket belső konfliktusok, döntésképtelenség jellemezte, nem tudtak felnőni a feladathoz. A Donáth Anna vezette elnökségnek pedig egyszerre kellett volna az előző évek miatt a szekrényből kieső csontvázakkal foglalkozni, és egy kampányt összerakni. Utóbbi még összejött, a kegyelmi botrány elején 9 százalékra is mértek minket, de aztán jött a Magyar Péter-jelenség, és a pártellenesség megint felerősödött.
– Miért Magyar Péter tudta becsatornázni az elégedetlenséget, miért nem a Momentum?
– Mert Magyar Péter ajánlata sokkal több volt. A Momentum azt mondta magáról, hogy „mi tiszták, fiatalok, kreatívak vagyunk”. Ez oké, de ez nem egy politikai ajánlat, csak egy életérzés. Ehhez képest Magyar Péter azt ígérte, hogy mindenkit lenulláz a DK-tól a Fideszig. Ez sokkal erősebb ajánlat annál, mint hogy van két EP-képviselő lányunk, akik szimpatikusan dolgoznak. Azzal sem számoltunk, hogy a mostani médiakörnyezetben csak az ment át, miszerint a Momentumnak szerepe volt abban, hogy nincsenek EU-s források, de az nem, hogy ezt jelentős közvetlen források kiharcolásával próbáltuk pótolni.
– Az nem volt hiba, hogy Donáth Anna túl sok frontot nyitott? Például a DK elleni háború nem lett kontraproduktív?
– Nem egyedül Anna, hanem a teljes elnökség hibáiból jutottunk el idáig. A DK-ba beleszállni 2022-ben, a választás után közvetlenül lett volna értelme, nem másfél évvel később egy olyan helyzetben, amikor a két párt versenyzett egymással a dominanciáért. Akkor ez már nem jött ki jól.
– Ön is tagja volt a Donáth-féle elnökségnek. Miért lenne jobb elnöknek, mint alelnöknek volt?
– Öt hónapot voltam alelnök, ebből három-négy hónap kampány volt, és ilyenkor azért a formális pozíciók megszűnnek, központosítottabb az irányítás, de vállalom, hogy mi ezt központilag rontottuk el.
– Mindössze három szavazattal győzte le Fekete-Győr András az elnökválasztáson. Hogyan számolja fel a párt megosztottságát?
– Szerencsére egy kezemen meg tudom számolni, hogy hányan akarnak kilépni a több ezer tagból. A többség szeretné megnézi, hogy mire jutunk az elképzelésemmel, de elvárja, hogy valósítsam meg azokat a jó ötleteket is, amelyeket Andris és a csapata megfogalmazott. Ő például az egrihez hasonló sikereket szeretne, ahol a Momentum aláírásgyűjtése nyomán Lázár János a korábbi tervekkel ellentétben úgy döntött, hogy a városon kívül építteti meg az elkerülő utat. Szerintem is így lehet a NER-t meghátrálásra kényszeríteni, de az én megközelítésem az, hogy az ilyen akciókhoz ember kell. Aktivisták pedig akkor jönnek a Momentumhoz, ha nemcsak dumálunk, de cselekszünk is. Nagyon hiszek abban, hogy vissza tudunk jönni, de ehhez kell majd egy hiteles szövetségpolitikai, illetve belpolitikai ajánlat.
– Kivel tervez szövetséget kötni? Magyar Péter szerepel a listán?
– Egy 3,7 százalékos párt menjen oda egy 30 százalékoshoz azzal, hogy vegyük fel a kapcsolatot? Ez nevetséges lenne, nekünk most egy vonzó erővé kell válnunk. Ő egy teljesen másik kategória, amennyire tudom, nem keres senkit, és mi se keressük őt, de ez rendben van, dolgozzon mindenki az ország jobbításáért a maga módján.
Nem szeretném kifejteni azt sem, hogy mely szereplőket tartom hitelesnek, és melyeket nem. A politikusoknak meg kell tanulniuk: az embereknek elege van abból, hogy a médián keresztül üzengetnek egymásnak. Ha sikerül hiteles szereplőkkel szövetséget kötni, az szuper, de ha helyben nem találunk ilyeneket, akkor inkább egyedül kell elindulni, mert a hiteltelen kényszerkoalíciókból mindenkinek elege van.
– Milyen lesz a viszony a DK-val? Marad a háború?
– Nem akarok a DK-val foglalkozni, sem háborúzni velük, sem pedig beszélni róluk.
– Márki-Zay Péter szerint 2026-ban egyedül a Tisza Pártnak kéne indulni, mert nekik van a legnagyobb esélyük a NER ellen. Egyetért?
– Ne vicceljünk, ez nem így működik. Minden pártnak meg kell próbálnia hitelességet építeni és támogatást szerezni. Értem, hogy Márki-Zay most nagyon törleszkedik a Tisza-féle vonalhoz, lelke rajta, de én nem ebbe az irányba szeretnék menni. Mindamellett tisztelem, hogy Magyar Péterék meg tudtak mozgatni addig apátiában lévő embereket.
– Cselekvést ígér. Ez azt jelenti, hogy megint állandóan kordont fognak bontani a Karmelita előtt?
– Nem, akkor ez egy szimbolikus húzás volt a sajtószabadság védelmében, de később kicsit öncélúvá vált. Nem ehhez szeretnék visszatérni, de ez a frakció és az elnökség döntése is lesz.
– Az cselekvésnek számított-e, hogy a Momentum még a választás előtt pár órára lezárta a gödi akkugyár előtti utat, aztán „megunták és hazamentek”?
– Ez figyelemfelhívás volt. Ám ilyen esetben, ha nem történik változás a lezárást követő egy héten belül, vissza kell menni, és akkor már három napig maradni. Gond, hogy nem mentünk vissza. És azért nem mentünk, mert nem volt akkor emögött tartalom.
– Tehát ez így önmagában csak üres médiapolitizálás volt?
– Igen, és ezt akarom végre abbahagyni. Szeretném, ha a Momentumból egy szolgáltató párt válna, ami azt jelenti, hogy ha van egy probléma, akkor mutassunk megoldást arra országosan, hogy azt kormányon hogyan kezelnénk. Például ha arról beszélünk, hogy drogproblémák vannak vidéken, akkor szervezzünk olyan adománygyűjtéseket, amiket Lőcsei Lajos képviselőnk és elnökségi tagtársam csinált. Ha azt mondjuk, hogy rengeteg település van, ahol nincsen se mozi, se színház, akkor szervezzünk mi kulturális programokat. Újfajta politizálás kell, hogy az emberek elhiggyék, te nem csak dumálsz valamiről, hanem meg is oldod.
– Az önéletrajza szerint Azerbajdzsánban volt ösztöndíjas, illetve dolgozott a Magyar Nemzeti Kereskedőháznál is még több mint egy évtizede. Hogy áll a keleti nyitás politikájához?
– Ez egy bukó. Hiába akarta a kormány elérni, hogy az export egyharmada keleti irányba menjen, a statisztika azt mutatja, hogy ez nem működik. Amikor 2012–13-ban voltam a kereskedőháznál, már akkor is elmondtam azt, ez tele van „biciklistákkal”, vagyis olyanokkal, aki lefelé tapos, felfelé meg liheg. Bár voltak ott is jó emberek, de összességében a szervezet munkamorálja katasztrófa volt.
– Sokszor bírálta a kormány Kína-politikáját. Ön szerint milyen lenne az optimális viszony a két ország között?
– Kína a globális gazdaság kikerülhetetlen szereplője. Magyarország egy 9,5 milliós ország, és hiába kezeli a kormány úgy, mintha mi partnerek tudnánk lenni a több mint egymilliárdos Kínával, ez nincs így. A kínaiak is csak egy használható eszköznek tekintenek minket. Szerintem fontos lenne, hogy a nagyobb befektetések kapcsán uniós szinten tárgyaljunk Kínával. Egyébként ha működne a magyar állam, rendben lenne az oktatás, a jogállamiság, akkor nem kéne Kínánál kuncsorogni, más országok maguktól is itt akarnának befektetni.
Ehhez képest ma egy energiában és vízben szegény ország energia- és vízigényes akkugyárakkal akarja telerakni a saját területét.
– Úgy tűnik, mégis ez kell a választók többségének, hiszen 45 százalékot ért el a Fidesz a kegyelmi botrány és a gazdasági válság ellenére.
– Ez relatív, hiszen történelmileg ez a legrosszabb EP-eredményük. Ugyanakkor az akkugyárak ellenére a Fidesz például valóban nagyobbat nyert Debrecenben, mint korábban, de Sopronban is, hiába van öt éve lezárva a Fertő tó.
– Hogyan lehetne ezen változtatni?
– Az ellenzék azt hitte, hogy elég felkarolni helyi ügyeket, és akkor ránk szavaznak. De ez nincs így: akkor fognak ránk szavazni, ha alternatívát is nyújtunk. Alternatívát pedig csak akkor látnak bennünk, ha van állandó helyi jelenlét a településeken, és bármelyik hétköznap délután oda tudnak menni egy momentumoshoz, nemcsak akkor, ha egy országosan ismert politikus épp arra jár.
Forrás: A Magyar Hang VII. évfolyama 28. számának (2024. július 12 –18.) nyomtatott változata.
